KabinLáz_2020EP

KabinLáz
Kihajolni veszélyes

(Szerzői kiadás • 2020)
Győr Sándor
2020. február 4.
0
Pontszám
8

A KabinLáz zenekarral lassan öt éves az ismeretségünk. Ennek ellenére csak tavaly nyáron láttam először élőben a srácokat, mégpedig a Karcagi Birkafőző fesztivál Rocker Rádióval közös tehetségkutatóján. Egy ilyen fellépés, köztudottan ritkán biztosít ideális körülményeket, hisz igyekezni kell, hisz kevés idő áll rendelkezésre a beállásra, mégis a legjobb oldalt kell megmutatni a zsűrinek és az érdeklődőknek, ami extra drukkal jár. A ladányi srácok azonban minden nehezítő körülményt félretéve tolták el jobbára friss szerzeményekből álló programjukat, amivel engem teljesen meggyőztek, de a zsűrit is, hiszen a harmadik helyet szerezték meg. Szóval el tudom képzelni, hogy megfelelő körülmények között mekkorát üthet egy bulijuk.

De térjünk rá az EP dalaira. 

A nyitó Húsevő volt az első, amit még tavaly közkinccsé tettek egy szöveges videó kíséretében. A nóta kezdete, a hangzás tipikus KabinLáz jegyeket hordoz, ami számomra pozitívum, hiszen pont azt mutatja, ráleltek a saját hangjukra Papp Norbiék. Zúzós dal, és a refrén is rendben van.

A Fény talán gyorsabban kezd, legalábbis a megszokotthoz képes. Jó összerakott nóta ez is. Modern metal stoner ízekkel. He nekem kellene klipesíteni, valamiért egy pusztában tudnám elképzelni a zenélő bandát, a felvétel pedig valahogy körkörösen történne a földön és a levegőből is. Valamiért olyan érzésem van a daltól, hogy “körhintába ültetnek”.

A klipes Nincs végzet volt a második, amit közzétett a banda. Akár tipikus KabinLáz jegyeket felvonultató szerzeménynek is nevezhetnénk a dalt, koncerteken minden bizonnyal megmozgatja a tömeget. Néhány hallgatás után pedig további értékei bontakoznak ki, amiket hallva azt érzem, hogy ez az anyag egy újabb szintre emeli a csapatot. Tökéletes választás volt a klipesítésre. 

A Túl nehéz mondjuk pont nem a slágeressége miatt tetszik, hanem inkább afféle “tömör riffelős cucc”, amire jólesően lehet bólogatni. Itt meg kell említeni, hogy hallható az, ahogyan a koncertek során összeért a banda és mennyire fejlődtek a dalírás terén is. Nagyon együtt van a ritmusszekció és Jimmy gitározása is kiemelendő, a dal szólója pedig – ami érdekes módon a basszer Ádám nevéhez fűződik és igazából szinte véletlenül került bele – számomra az eddigi legjobban sikerült. Talán az éneken dolgoztam volna kicsit, itt (ennél a nótánál) érzek még lehetőséget, amivel lehetett volna emlékezetesebbé tenni. Talán itt is sűrűbb a szöveg a kényelmesnél… (persze könnyen dumálok…)

A lemezt stílszerűen záró Az utolsó c. szerzemény egy nagyon jól összerakott dal. Talán nem túlzás azt írni, hogy a srácok itt léptek ki a komfortzónájukból. A vonósok használata sokat dob az összhatáson, meg az is, hogy itt is érzem azt, hogy szintet léptek. Ez az a dal, amivel én a helyükben a rádióknál próbálkoznék.

Engem továbbra is meggyőztek, a tudatos építkezésnek (dalszerzés, képi világ, stb.) látszik az eredménye így csak ajánlani tudom a bandát.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.