KabinLáz

Milenneha (2019)

A ladányi banda visszajáró vendég már a Fémforgácson, hiszen a 2015-ben megjelent második EP-jük (Ébredés) óta valamennyi kiadványukat bemutattam már itt. A két lemezük (Végül helyreáll – 2016 és a Most kezdődik – 2018) is folyamatos fejlődést és érést mutatott. Nyilván összeszokott a csapat, a koncertek során kitapasztalták mi szólal meg, mi áll jól a bandának. És nem utolsó sorban érezhető az egyéni hangra törekvés is úgy a hangszeres szekció, mint Papp Norbi énekes részéről. De abban is biztos vagyok, hogy a tehetségkutatós szerepléseik sem váltak hátrányukra, kiváltképp, hogy az ott elnyert díjakat – bár ahogy azt a srácokkal készült interjúban is elmondták a terveik ellenére – új felvétekekre váltották.

Ennek első jele a tavasszal kiadott két dalt tartalmazó Milenneha címet viselő EP volt, amit Budapesten, a Híd Média Stúdióban rögzítettek Drobek Attila vezényletével. 

A KabinLáz anyagok hangzására eddig sem lehetett panasz, a tendencia maradt, erre sem tudok rosszat mondani. A csapatnak mára sikerült egy úgy gondolom elég jól hangzó, ráadásul természetes soundot kialakítani, amitől felismerhetőek az anyagaik. Ebben persze nagy szerepe van Norbi énekdallamainak is, és a korábbi felvételek felett bábáskodó Mulicz Zoli érdemeit sem hagyhatom szó nélkül, mert nyilván az ő kvázi produceri irányítása is benne van a csapat arculatának kialakításában. 

Szóval néhány hónapja megjelent a két dalt tartalmazó, elég beszédes című Milenneha EP. Meg kell hagyni, kicsit tágították a határaikat a srácok, de baromi jól áll nekik ez a kicsit lazábbra vett anyag.

Zeneileg nyilván kevésbé értékelhető olyan mélyen ez a két dal, hisz a banda stílusa továbbra sem a hangszeres tudást mutogató progresszív metal, Jimmyék a direktebb megközelítésű rock/metalban hisznek és szerencsére egyre inkább kerek dalok érkeznek a próbatermükből.

Azt korábban nyilatkozták, hogy a debüt anyagukon megjelent Álomféreg című dalnak szerettek volna igazságot szolgáltatni. Nem írták át a nótát, és leginkább azért érzem a felvétel létjogosultságát, mert feszesebb, lendületesebb lett. Ráadásul azt is el kell ismerni, hogy sokkal jobban is szól.

A másik dal, a címadó Milenneha viszont egyértelműen kilóg a srácok eddigi szerzeményei közül, egy egészen más oldalukat mutatja meg.  Nekem ez nagyon tetszik. Nem bánnám, ha a továbbiakban is előjönne a banda szerzeményeiben ez a lazább megközelítés. 

Ami szintén szembeszökő, hogy a kislemez borítója amellett, hogy harmonizál a címmel, még meg is erősíti vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy támogatja a csapat saját képének formálását. Itt is szerepel ugyanis az az alak, akit már az előző lemez borítóján (és az Álomféreg szöveges videójában is) láthattunk. Ebben azért van potenciál, láttunk már hasonlót igazán nagy neveknél is… Plusz pont!