Kevlar Bikini

Opt-OUims (2020)

Ha nagyon gondolkodok, se jut eszembe hirtelen kettőnél több horvát zenekar. Az egyik a Negative Slug, ami egyébként mocskos jó, meg a She Loves Pablo, ami már kicsit más tészta, mondjuk a Kevlar Bikini-hez egyiknek sincs sok köze. Aminek negyedik lemezét fogjuk tárgyalni, pillanatokon belül.

Szóval, mint említettem a OPT-OUTism a horvát trio legújabb lemeze, szám szerint a negyedik. Jó magam nem ismertem őket eddig, viszont, amikor promo listákon megláttam az olyan tag-eket a neve mellet, mint a post-hardcore, meg a punk, volt egy sejtésem, hogy ez nekem fog szólni. Noha, a dolog mégsem ilyen egyszerű azért, még ha nem is túl bonyolult. Persze lehet post-hardcore-nak hívni, nagy stílus náci vagyok én is egyébként. Mégis itt egy hardcore alapokra felhúzott, dallam alapú noise rock anyaggal van dolgunk. Amin az arányok szépen elvannak találva. Amihez egy kellően nyers hangzást sikerült összedobni, amiből mégis szépen kihallatszik minden.

Az ének hardcore-osan agresszív és energiával teli, még ha nem is túl változatos, sőt sokszor inkább punk. Mondjuk, én hozzá vagyok szokva az ilyenhez, a rengeteg hardcore lemeztől amit hallgatok, de másoknak zavaró lehet. A gitárjáték többnyire okos és változatos. Főként itt jön be a képbe a noise rock, sőt párszor én stoner rock-os kikacsintásokat és groove-okat is felfedeztem, egy-egy pillanat erejéig. Az elején említett She Loves Pablo-szerű megoldásokra kell itt gondolni, amik csak éppen egy kis plusz ízt adnak a recepthez. A basszus nagyon szépen dorombol, mondjuk ez valamilyen szinten el is várható, ha már valaki noise rock-ra adja a fejét. Viszont a tekergő dallamokat sokszor túltolják, vagy éppen valahogy rossz helyre rakják a kiállásokat, amik megakasztják a dalok lendületét, mondjuk ez kevésbé volt jellemző. Ennek ellenére, mégis változatosak a dalok, amik többszöri hallgatás után is mutathatnak egy kis újdonságot. Hála a különböző hatásoknak, amiket a zenekar magára kapott időközben. Legyen az post-rock vagy grunge, de mindből csak éppen annyit, hogy színesítse a repertoárt, egyik irányba se indulnak el gőzerővel. Maradnak a jól kitaposott noise rock/hardcore vonalon.

Talán a legnagyobb baja a zenekarnak, hogy kis millió hozzájuk hasonló van, akik ezen a vonalon találták meg a számításukat mostanában. Viszont az tény, hogy kisebb hibái ellenére is sikerült, egy eléggé jól összerakott lemezt letenni az asztalra, ami a hozzám hasonló noise rock és hardcore rajongóknak szerezhet nem egy kellemes pillanatot.

július 31.,
augusztus 04.,
augusztus 06.,
augusztus 07.,