Keys of Orthanc

Of the Lineage of Kings (2021)

A J.R.R Tolkien által teremtett epikus fantasy világ számtalan művésznek szolgáltat kimeríthetetlen forrást. Mondhatjuk, hogy a metal és azon belül is leginkább a black metal éra táptalaján eredtek meg a Közép-Földe által inspirált együttesek. A fekete fém zászlaja alatt felvonuló csapatok, vagy sok esetben egyszemélyes formációk, jellemzően a stílus sajátos atmoszférikus vonalát képviseltetik. Az együttesek zenei arculatát tagadhatatlanul az Summoning határozta meg évtizedekkel ezelőtt. Az idők során sok követő elbukott az ötlettelenség vagy az egyediség teljes hiánya miatt, de akadnak olyanok is, akikből vezérek váltak. Az ő esetükben valóban tartalmas anyagot szállítanak a téma és stílus iránt érdeklődő hallgatók számára.

Dorgul és Harslingoth montreáli harcosok Keys of Orthanc teremtménye is Tolkien világából merítkezik és a színtér új képviselői közé tartoznak. Tagadhatatlan a legyének produktivitása. Az alakulásuk óta eltelt két évben három nagylemezzel is előálltak. A Naturmacht Production gondozásában február 5-én megjelenő Of the Lineage of Kings névre keresztelt negyedik nagylemezükkel szólítanak minket ismét a csatába.

Nem is nagyon lehetne elképzelni, hogy ne egy heroikus felvezetővel induljon egy ilyen témájú anyag. Miután már kellően átszellemültünk, és magunk körül érezzük a táj illatát, az ősi harcmezők lázát, akkor megindul felénk a Shards of Narcil szerzeménnyel a fekete áradat. A szinti betétek mellett felvonuló gitártémák jól küzdenek együtt. Nem kerekedik egyik a másik fölé, egymást kiegészítve vesznek részt az ütközetben. A szinti szőnyeg nem annyira meghatározó, inkább kiegészítésként van jelen a dalokban. A black metal vokál mellett ott vannak a heroikus kórusok, tiszta ének, a narráció. Az I’ve Seen the Dragons Fly című nóta is kizárólag a tiszta énekre épít. Harslingoth-nak a tiszta ének annyira nem erőssége, de tisztességesen megállja a helyét. Véleményem szerint a károgás túlságosan is a frontvonalban van és gyakran szorítja háttérbe a zenét. Több tiszta ének és kórus kétségtelenül lágyabbá tették volna a dalok szerkezetét.

Az viszont tetszett, hogy az album áramlása, dinamikája ténylegesen egy csata hangulatát tükrözte a gyakori témaváltásokkal. A Her Mighty Heart szerzeménnyel a harcmezőn találjuk magunkat Eowen, Rohan úrnője mellett, aki végső csapást mér Angmar Boszorkány királyára. Ez a fennkölt pillanat az igen jól sikerült borítóról is visszaköszön. Ebben a számban női narráció is feltűnik. Én mindenféleképpen többet építettem volna erre. Az Of Reunited Kingdom dallal a duó az újrakovácsolt Kettétört kard alatt egyessített népek utolsó nagy ütközetére repít el minket. Megjelenik a számban Aragorn csata előtti buzdító beszéde. Ki ne követné ezután az igazi hőst az ütközetbe? Itt hiányoltam a végső háború fennkölt hangulatának a zenei leképzését. Jó lett volna egy atmoszférikusabb megközelítés. Ettől eltekintve teljesen viszi tovább az előző dalok lendületét, zeneiségét. Megkapjuk azt, amit egy epikus fekete fém rajongó elvárhat. A Keys Of Orthanc-tól nem áll távol az ambient, dungeon synth vonal sem (az előző év elején megjelent Unfinished Conquests című lemez kizárólagosan dungeon synth album), de ebből itt kevesebbet kapunk. Ilyen szerzemény a To The Paths Of the Dead, ami pont ezért kilóg az koncepcióból. Nem éreztem, hogy feltétlenül kellene ide ez az ambient- dungeon synth karakterű szám. Az új albumon egy feldolgozás dal is helyet kapott az együttes előadásában, méghozzá a Caladan Brood nagysikerű Echoes of Battle (2013 – Northern Silence) lemezéről a Book of the Fallen című nóta hallható. Ehhez a számhoz csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy egy igazi heroikus negyedórás black metal himnusz, amihez minimálisan nyúltak hozzá. Ettől aztán minden hobbitlelkű hallgató magára öltené a páncélját és rohanna a végső csatába. A feldolgozás jól sikerült, de nem tekintem hiánypótlónak. A lemez enélkül is működött volna, de persze a tiszteletadás mellett az is megemlítendő, hogy a legjobbaktól érdemes tanulni…

Talán nagyobb hangsúlyt kaptak volna a végeredményen a dallamosabb részek, lehetett volna a dalokba több kapaszkodót tenni és a pihentető megoldások is csak az anyag hasznára válhattak volna. Több teret kellett volna engedni az éneknek, a kórusnak. A női énekhangon sem volt érdemes spórolni, mert nagyon sokat hozzáadhatott volna a hangulathoz.

Ezektől eltekintve a korong tisztességesen teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket. A dalok összeszedettek, egyértelmű, hogy tudták a srácok, hogy mit szeretnének visszaadni a szerzeményekkel. Az album hangzása is megfelelő. A lemezt bátran ajánlom az atmoszférikus black metal rajongóinak. Főleg azoknak, akik hozzám hasonlóan rajonganak Középfölde történeteiért. Az igen látványos kiadvány beszerezhető a kiadó honlapján és bandcamp oldalán.

Keys Of Orthanc – Of the Lineage Of Kings (2021): 2 komment

  • Winci Winci szerint:

    Figyelemfelkeltő írás, rárányította az érdeklődésemet az apróságokra, amikkel valóban élveztem. Maga a zene olyan, mint egy hosszú pillanat, amikor az őrült helytartó elevenen a tűzre veti magát. A recsegő kántálás nekem is túlontúl előtérben van, mint lehetne más (akár mélyebb, zengőbb dob), de azért ellenúlyozza a teátrális ének: ez persze ízlés dolga. Jó, hogy megjelent ez az ajánló!

    • Necron Necron szerint:

      Szia!
      Köszönöm, a visszajelzést! Nagyon örülök, hogy tetszett.
      Jó zenehallgatást!
      Gábor

április 03.,
május 04.,
május 05.,