KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #102

Szerkesztő társaink jag és viribusunitis emlékére!

EP sorozatunk ezen részében kicsit a klasszikusabb thrash / heavy / hardcore, valamint a kísérletezőbb metal zenék vizekre evezünk. Jó szórakozást!

Tantivy

A Tantivy egy új generációs metal banda, akik olyan nagyságok nyomdokaiban lépkednek, mint az Iron Maiden, Metallica, Antrax és a nagy klasszikus Motörhead. Öt tételes Eyes in the Night című EP-jük dalaiban a műfajon belüli stílusokat egyesítik egyedi és néhol különleges ízekkel. I Am the Wolf dalukban a Metallica kezdeti nyers vonalát hozzák össze Lemmyék laza rock n roll-jával, de ugyan ez mondható el Cut ‘Em Loose gyors, néhol punkos ritmusairól is. Minden dalukban találunk valami jellegzetesen ismerős metal témát, kezdve a ’70-es évek NWBHM vonalától egészen a koszos thrash pusztításáig. Mint egy igazi fémkohó, amiben forrásig vannak hevítve a jól ismert metal riffek, de a végeredmény egy teljesen más zenei képet, dinamikát és hangulatot eredményes.

Black Wail

Az amerikai stoner rocker Black Wail jól ismert összetett zenei-fúzióiról, melyek a heavy metal, a punk, a pszichedelikus rock, a stoner és a klasszikus rock hatásaitól vibrálnak. Ezek a vibrálások köszönnek vissza 4 tételes Dead Mountain című EP-jük dalaiból, mik éppúgy energikusan, mint amennyire melodikusak is. Bár nem tagadás kissé visszább, mondhatni doomosabbra fogták a tempót és jócskán lehangolták a gitárjaikat, mint ahogyan azt a bő 8 perces címadó daluk szabbatista vonalában is teszik, ennek ellenére nagyon is ott vannak a jellegzetes jemmes témáik, akikkel szinte riff-fesztivált adnak a műfaj szerelmeinek (köztük nekem is). Ha jól tudom jövőre egy nagylemez is jön tőlük, ami 5 EP után igen csak helyén való.

Fojtás

A Fojtás egy friss hardcore banda Veszprémből. Négy számos promojuk alapjaiban a műfaj jellegzetes hatásait hordozzák, némi metalcore jellegű szólókkal megtűzdelve. Nekem kissé egy kaptafa, és harmadik meghallgatás után már unalmas dalok, amikről igazából sok nem is mondható el… bemutatkozásnak épp elég ennyi. Bocsi…

Klonns / Soiled Hate

A DIFFERENT SENSES címet viselő split anyagon a japán powerviolence hardcore punk éra (New Wave Of Japanese Hardcore) két feltörekvő egyénisége a Klonns és a Soiled Hate osztozik. Bár egyik zenekar sem mai darab, hiszen a Klonns 2019 óta, a Soiled Hate 2009 óta működik, mégis ifjoncoknak tünhetnek, hiszen eddig igazából csak EP-ket és splitteket adtak ki. A 9 tételes, közel negyedórás anyagot a hardcore punk vonalas Klonns a stílusának megfelelő amerikai hangzással és agresszív vadsággal, amit megfejelnek némi őrültnek is nevezhető addiktív hangkáosszal. A powerviolence crust hardcore grindcore vonalán mozgó Soiled Hate jobban hozza az „őrültebb” japán ízeket. Zenéjük éppúgy koponyaropogtatóan vad, mint amennyire abszurd és morbidan beteg… mondhatni kigyalulják belőled a sz.rt is. És a végén a „nintendo” metal közjáték is nagyon jól elvan találva. Összeségében a split izgalmas bepillantást ad a japán metal nem épp J-rock szabvány világába.

Knifeplay

A Philadelphia-i Knifeplay közel három évvel Pearlty című nagylemezének a megjelenése után tért vissza a színre. A shoegaze alter-grunge rock, valamint a dream-pop hatásaivaal is bíró csapat Hurt Someone kislemezének két dalában megint csak jócskán elment a borongós melankólia irányában. Mondhatni ez tőlük megszokott, hiszen sosem játszottak egy vidám zenét. Az tény hogy el kell kapni a hangulatot, hogy mélyen begubózott zümmögős zaj és poszt-alter alapú hipnotikus zenéjüket lelkünkbe tövig magunkba tudjuk fogadni. Kell hozzá a kellő mennyíségű vazelin… utána már jön a mennyország.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.