Jól megérdemelt nyári szünete után itt van EP sorozatunk újabb száma, amelyben a hazai underground 5 csillagának nemrégiben megjelent egy-egy remekével tértünk vissza. A felhozatal stílusilag most is igen színes, úgyhogy biztosan mindenki talál magának való csemegét.

A BrickLn egy modern felfogású atmoszférikus post-rock, post-hardcore zenekar Pécsről, aki sajnos búcsúzó EP-jükkel jelentkeztek, ugyanis a zenekar tagjai úgy döntöttek, hogy a továbbiakban külön utakon folytatják egyéb zenei tevékenységüket. Akiknek nem lenne ismerős a csapat (többek között nekem sem volt az) elmondanám, hogy 2016 őszén alakultak és a kezdetekben még az instrumentális post-rock vonalán mozogtak. Ennek fényében jelent meg Slownoise című kislemezük, majd 2019-ben egy új tag érkezésének köszönhetően elmozdultak a spoken word, az az a versbeszéd irányába, amivel csak még drámaibbá, hatásosabbá, egyben kifejezőbbé tették dalaikat és egyben témáikat is. A szóban forgó Korlelet EP-jükre 4 erős, mondhatni nyomasztó atmoszférával megszólaló szám került fel, melyek a zenekar tagjainak belső vívódásaiból, a társadalom erkölcsi hanyatlásából és egyéb globális problémákból szökkentek szárba. Zenei alapjaik gyökere valahol a Neurosis avant-garde vonalai mellett keresendőek, amibe kellő varázzsal vonzották be a crust-punk, a sludge, a noise ambient és a scremo egyes elemeit. Mindezek egyvelegeként egy meglehetősen egyedi hangulatú, a hétköznapi életképeket valóságszerűen tükröző depresszív melankóliát kapunk, ami jelenvilágunkat levetítve, minden XXI. századi nációnak korhű lenyomatát adja. Sajnálom, hogy csak most ismertem meg a csapatot. A szövegíró vénája zseniális. Igen, ez már művészet!

A napokban robbantotta ránk négyszámos debütáló EP-jét a hardcore/death/groove/thrash metal alapú Székesfehérvári noTs zenekar. Anyaguk az Elég a csendből! címet kapta, amin egymásután sorakoznak a ’90-es évek (Machine Head, Testament) feszes egyben technikás thrash/groove riffei és a műfaj modern vonalasabb (As I Lay Dying, In Flames, Firespawn) hatásai. Ez nem is csoda hisz a zenekar soraiban a térség jól ismert veterán underground zenészei verbuválódtak össze, akik mondhatni már az iskolai menzán is ezt a stílusjegyeket kajáltál. Egyszóval egy remek iparos munka!

A budapesti Strompopper-t úgy is nevezhetnénk, hogy a vidám fiúk műhelye. Az idestova 10 éve működő trió zenéjében az inde rock, a hangos garage rock, a psy-rock, a dallamosabb pop-punk és valahol a horror rock lazaságán mozognak. What’s Wrong With This? EP-jük dalai is ezen műfajokból gyökereznek beléjük csempészve némi porosabb sivatagi és könnyed psychobilly hatást. Összességében egy könnyed alternatív buli hatás, amit (feltételezésem szerint) leginkább a próbatermi jammalések kovácsoltak össze.

Lejárt idők címmel pontosan 10 évvel ez előtt jelentette meg első EP-jét az esztergomi Groove Art. A banda azóta is töretlenül viszi tovább az Ektomorf / Soulfy / Machine Head vonalára tehető vasveretes erőteljes thrash/groove metalt. Legutóbbi, július végén megjelent Minden, ami fáj című EP-jük négy dala is ebből az érából táplálkozik. Dalaikból jól ismeret feszes riffek, tempók és témák jönnek, amik megmosolyogtatóan hozzák a nosztalgia érzését. Igazából nincs is semmi baj ezzel, és az anyaggal sem. Talán csak annyi, hogy a gitárhangzás lehetne vaskosabb, súlyosabb… vagy inkább az egész EP lehetne az. De toljátok, kellemes hallgatni valót add a bő negyedórás EP-jük.

Egy szaxofon – fuvolás hölgy személyében, immáron trióként a görög mitológia világában ereszkedet el az instrumentális post-math metalt játszó budapesti Arkas. Új EP-jük a Selene címet kaptam, zenei főbb csapásvonalaikat pedig a progresszív rock, a blackés az avant-garde metal különböző hatásaival vegyítették. Az öt tételes agyag hangulatilag egy meglehetősen szoros egységet alkot, melynek hallgatása olyan érzésünk támad mintha a hazai Másfél, a Jethro Tull és az Arcturus játszana együtt. Érdekes egy koncepció, ami kétségtelenül remekül ki van találva. És ha már a koncepció… erről korábban így beszéltek:

„Annyira koncepció nincs a dologban… legalábbis eddig. Mivel az első demónk, kislemezünk címe Cincia, ami a növekvő hold első negyedének (is) a neve, ezért maradtunk a holdas dolognál. De lehet, az elkövetkező időkben tudatosabban foglalkozunk majd vele.„