KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #142

A merész szellem viszi előre az emberiséget. Hiszen hol lennénk ma a kísérletező kedvű bátor “őrültjeink” nélkül. E heti EP sorozatunkban (egy hazai csapat kivételével) a kísérleti szekcióké, a zenei őrületeké a főbb szerep. Elmerülünk a disszonancia széles spektrumába az opera hatásoktól egészen a kozmikus rezgésekig. És még rap-elünk is.

Scarlet Oath

A kanadai Scarlet Oath zenéjének jellegzetes hangzása van. A trió dallamaiban mesterien keveri a goth, a death, a death/doom és az avant-garde rock nehezés, hangsúlyos atmoszféráit, amit első ízben 2019-es Blood and Fire című albumukkal terítettek elénk. Az ott megágyazott hangulatot a most megjelenő Where Their Worm Dieth Not! EP-jükke, vagy albumukkal (mert azt még ők sem döntötték el, hogy közel 43 perces, 4 tételes anyaguk mi is) folytatják. Első hallásra a Therion teátrális előadása, opera betétei, valamint a Limbonic Art / Cradle Of Filth hasonló fonalú kísérteties extrém kompozíciói ugranak be. De ha mélyebbre merülünk, zenéjük ködös misztikumába elősejlenek a germán goth vonalai és a klasszikus okkult rock, ilettve a kis cseppekben csepegtetett neo-folk bájai is. A végeredmény egy nagyon jól varázs elixír, ami nem csak a hallójáratainkat, de lelküket is kellően simogatják.

Creature

A multi-instrumentalista Raphaël Fournier által működtetett avantgárd, extrém vonalú Creature projekt mindig is a meghökkentő hatásairól volt híres. Művészünk zenéjébe épp úgy előszeretettel vonja be a progresszív black metal, a djent, vagy az elketro metal hatásait, mint a hip-hop, vagy a rap kifejező eszközeit. Legutóbbiakkal leginkább szövegeinek előadásmódjában használja. 4 nagylemez után most egy 5 tételes disztópikus, sci-fi hangulatú EP-vel állt első, ami a Chimerapolis címet kapta. Zenéje fent említett extrémebb vonalai mellet a szimfonikus elemek és hangszerek (szaxofon, rézfúvós és vonósok) széles skáláját sorakoztatja fel, melyek egy-egy hangulati színfoltot kölcsönöznek témáihoz. Dalai rengeteg oldalról és ugyan úgy rengeteg szempontból is megközelíthetőek. De a végeredmény mindegyiknél ugyan az, egy sokrétű, remekül megkomponált anyag. Ha szereted az újdonságot, mindenképp hallgasd meg.

Tomb Portal

A Tomb Portal egy nagy titokzatossággal körbe lengett hazai black/death okkultista gyülekezet, akik a nyár közepén hantolták ki két számos bemutatkozó demójukat. Zenéjükben leginkább a korai black / heavy metal raw érájának Bathory, Venom vonalára, valamint az olasz black/doom okkultisták, mint az Abhor, Caronte, vagy a nagy klasszikus Arcana 13 áporodott kriptájának hatási uralkodnak. Dalaiknak meg az a horrorisztikus atmoszférája, amitől még a szőr is feláll a hátadon. Szóval fogjatok egy üveg bor, vagy épp az ásó nyelét és irány a temető.

Mage Intention

Ahogyan azt a bevezetőben is írtam EP sorozatunk mai epizódjában a kísérleti zenékre erősítünk rá. Ezt a fonalat folytatja az álomszép atmoszférákat hozó doomgaze, doom-drone, amibent metalos one-man Mage Intention projekt New Orleansból. Shoulder the Red Dragon EP-jén zeneileg egy légies, de mégis kellően súlyos kompozíciót hozott, ami a fantasy, valamint az anime-k színes világába visz el. Zizegő, vibráló industrial témái mellett előszeretettel használja a dungeon synth egyfajta modernebb poszt-zaj/drone vonalát (MZ. 412.), ami kis bizarrságot is kölcsönöz zenéje éteri mivoltának. Gondolom, ehhez kapcsolódik az őszi színekben pompázó borító is, ami még kifejezőbbé teszi lassú, monolitikus témáit, amik remek aláfestő zenéje lennének egy lelket nyomasztó borongós anime jellegű kisfilmnek.

7yyy7yyy

Amennyire érdekes neve van, annyira érdekes atmoszférákat hoz a titokzatos 7yyy7yyy formáció. Sokat nem tudtam meg róluk, mindössze annyit, hogy egy 2020 óta tevékenykedő kísérleti black / blackgaze csapat, vagy projekt New Hampshire-ből. Szóban forgó Ruining of Understanding anyaguk már a nyolcadik kiadványaik sorában. Témáikat leginkább a lassan vonagló disszonacia jellemzi. Ezekben egy rideg túlvilági légkört olvasztanak egybe a borongós shoegaze/blackgaze, és a gyorsabb, nordikus, szélvész lo-fi gitárokkal, a szörnyű morgású torokénekkel, sikolyokkal, rituális szövegmondásokkal, melyeket gyors, kaotikus váltásokkal tesznek fordulatosabbá és elviselhetőbbé. Ennek ellenére meg van az a bája, hogy egy cseppet sem válik unalmassá, hanem inkább figyelemfelkeltővé.

Zeal & Ardor
december 11.