E heti EP válogatásunkon megint belenyúltunk a sűrűjébe. Öt igazán ínycsiklandozó, friss, kóser vágású anyagot hoztunk el az underground svédasztaláról. Kezdésnek némi ACID tippel kevert pszichedelikus heavy / stonert kínálunk hozzá egy érdekes hangulatú electro /black, és őrült tempójú black/speed/thrash köretet adunk. Az egészet egy újfelfogású  modern / progresszív metallal, valamint a kísérleti post-punk üdítő aspektusaival zárjuk.

Az argentin származású pszichedelikus heavy / stoner rocker Las Historias új EP-jével rukkolt elő. Két tételes, 18 perces Glassy Eyes / Purple Dawn anyagán most is a szexizmusé a főbb szerep, amit lassú, izzad, dinamikus riffeikkel hangsúlyoznak ki. Mindezt átjárja a ’70-es évek delejes pszichedéliája, ami már a Hendrix ihletésű Glassy Eyes tételükből elsőre kitűnik. Az egész egy lassan gomolygó ACID trip, egy hipnotikusan vibráló szivárvány káprázat. Mindez a közel 12 perces Purple Dawn modern neander-völgyi kakofóniájában csúcsosodik ki.

A Jöjjön egy budapesti electro/symphonic/black metal projekt, aki zenéjében olyan különleges atmoszférákat áraszt mintha csak Billy Idol, a norvég Covenant és Abbath álltak volna össze egy bizarr projektre. De nem, mert e modern felfogású projekt mellet a multi-instrumentalista Sipeki Zsolt áll, aki különös zenei képeihez Goethe és George Meredith műveiből merített ihletett és szöveget egyaránt. Avantgárd vonalú zenéjének klasszikusnak mondható nordikus és heavy metal elemeihez bátran csatolta az új vonalas electronic/industrial metal és pop elemeit, amivel ha világviszonylatban nem is, de ide haza mindenképp új szintre, illetve magasságokba emelte a black metal zászlaját. Már a kezdő dalában (Faust’s rave) a Covenant 1998-as Nexus Polaris albumának kísérleti hangjait, vonalait hozza, amihez a Shock To The System cyberpunk, metalosabb lendületeit kapcsolta egy károgós énekhang kíséretében. Ez a lendület 100%-osan kitart öt tételes Faust’s grave EP-jének utolsó másodpercéig. Az egész egy széles spektrumon mozgó kiforrott mű, amiben rengeteg zsenialitás, ötletesség és nem utolsó sorban egyedisége van.

A Texas-i black/speed/thrash/d-beat Maximum Trauma bemutatkozásaként nem a sz.rral gurigázik. Fucked Up On Evil EP-jén 4 számban, közel 14 percben szakítja ránk a kaotikus poklot. Őrült tempók, sikálások, agonizáló ének, és mégis ott van benne az egység és a szervezettség. Az EP-t hallgatva olyan érzésünk támad, mintha ez a 4 dal egy lenne, ami egy nagyobb, kiforrott egységet mutat be a vadul kapálódzó d-beat tempók, a ’80-as évek koszos thrash gitárszólói és a ’90-es évek megfeketedett fagyos atmoszférái által. Minta csak a Venom az Impaled Nazarenével partyba vágná a Sodom-t (3x).

A Project:Fated egy stúdióprojektként indult és jelenleg online formában működő új hazai modern / progresszív metal vonalas csapat. A zenekar magját két elválaszthatatlan barát és zenésztárs: Gazsó Krisztián – dob, és Tolnai Gábor – gitár/basszusgitár) alkotja, akik korábban 2000 és 2010 között együtt zenéltek. Három dalos bemutatkozó EP-jüket hallgatva nekem elsőre a szintén hazai, hasonszőrű Mudfield jutott eszembe, valamint vendég énekesnőjük Lovas-Mitru Tímea (Trunessia) dallaminak és a hörgősebb, mélyrekesztésű férfi éneknek köszönhetően a ’90-es évek kísérleti vonalú gótikus metal hatásai villantak be. Azért ez csak a felszín, ami alatt jóval több van… Zenéjük annak ellenére, hogy meglátásai szerint egy szűr rétegé lesz, nagyon is groove, illetve riff-centrikus és meglehetősen modern felfogású, és eléggé széles spektrumú. Kezdve a pszichedelikus rock megoldásoktól az electro metalon át a modern prog-metal, groove metal, metalcore agresszívabb jegyeiig sok mindent fellelhetünk bennük. Mondhatni egy üde színfoltja a magyar rock/metal amúgy is sok színű zenei palettájának. Hallgassátok! Adjatok egy esélyt nekik. Elárulom elsőre nekem sem jött át, csak később, a nyugodtabb, oda figyelősebb percekben jöttek a meglepően ismerős dallamok, mint pl.: egy Paradise Lost gitárhang, egy gépiesebb DevilDriver riff, stb…

A Bloodslide akár hiszitek, akár nem Frank Sinatra unokájának AJ Lambert (Angela Jennifer Lambert) modern felfogású swing projektje, amiben jól megférnek egymás mellett a new-wave, a post-punk, az alter-rock, a noise rock és még a trip-hop elemei is. Egy meglehetősen új irányvonalú próbálkozásai mégis ismerősnek tűnhet olyan zenészek, zenekarok, előadók munkáiból, mint a Portishead, Perry Blake, vagy a nagy pop-rock, glam rock, trend ikon David Bowie. Ennek ellenére a Sinatra unoka zenéje nagyon is újszerű, dallamos, és nem legutolsó sorban meglehetősen sötét, hipnotikus atmoszférával bír. Ez köszönhető Lambert kisasszony lenyűgöző énekhangjának és a klasszikus dark rock és new-wawe megoldású dallam, illetve ritmusszekcióiknak. Zeneileg a kísérleti post-punk sötétebb aspektusában lakozik bennük, amiket filmszerű sci-fi és némi western hangulattal tesznek izgalmasabbá és egyben sejtelmesebbé.