KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #152

Mindig is a legmélyebb ragaszkodást éreztem azokhoz az emberekhez, akik fenséges könnyeket hordoztak a hallgatásukban.” (Virginia Woolf – Virginia Woolf naplója, harmadik kötet: 1925-1930)

Ma ismételten belecsapunk az underground zenék sűrűjébe. Kezdésnek egy friss hazai, erős lórúgással nyitunk, ami után egy intenzív finn thrash / speed cunami jön. Majd hosszasan elmerülünk a sötétség sokrétű és még mélyebb misztériumában.

Komodo

Tavasszal kiadott split mini-lemeze után (amit holland származású blackened/death Brooding Fear-el közösen hoztak ki) új Ep-jével jelentkezett a tharsh/death/groove metal vonalán mozgó hazai Komodo zenekar. A budapesti varanus metalosok Bite című kislemezére három izmos tétel került fel, amikben első sorban a groove alapú extrémebb metal kedvelőinek kedveznek. A nyitó Death Train gépies erőszaka az első perctől az utolsóig a földbe döngöl. De valami hasonló vehemencia dominál az EP másik két dalában is. A srácok nem fukarkodtak a Meshuggah / Luck Up szerű megoldásokkal, amik mellé a sludge, valamint a death, a grindcore és a modernebb nu-metal állatsimogatóbb elemeit is bevonták. Ezeknek az elegye leginkább a Burn című tételükben érezhető ki. Egy szó, mint száz: Zúzda zúzda hátán.

Ranger

A finn Ranger a maga közel 15 évével hazája egyik veterán thrash / speed bandájának is mondható. A duó felállású csapat, Miko és Dimi eddig összesen két EP és két nagylemezt tudhat magáénak, amiknek sorát megfejelték a nem régiben megjelent Revolution EP-jükkel, valamint a december elején érkező Ylös raunioista/Risen from the Ruins című albumukkal. Friss két dalos kislemezük is új lemezük felvezetőjeként fogható fel. A valamivel többmint 8 perces anyagra egy angol és egy finn nyelvű vadonatúj nótájuk került fel, a maga ősi veretes, régi iskolás, termonukleáris szélvész hangulatával. A dobhangzás kissé gépies, de a gitárok, amit két vendégzenész Atte Nikku a Rapid-ból és John Finne az Obnoxious Youth-ből kezel, penge élesen szólnak és szinte már a bőrünket karcolját riffeikkel. Dimi idegbeteg énekében erősen ott él King Dimond reinkarnációja, amitől a hideg is kiráz. Pazar kis cucc! Várom az egész nagylemezt.

Incantvm

Vittorio Sabelli klarinétművész sokunk számára a Dawn Of A Dark Age és a Notturno lemezeiről lehet ismerős. Most Incantvm nevű új projektjével tért vissza, ami egy okkult felfogású, ezoterikus black doom zenekar. Strigae című Ep-je valahol az Opera IX, a Mercyful Fate, a Cradle Of Filth és az Arcturus tengelyére tehető. Dalai mélyen belegyökereznek a múltba, melyeknek középpontjában a középkori és jenekori boszorkányüldözések párhuzama áll. Amellett, hogy témái a black metal gyökereiből fogantak erősen jelen vannak benne a reneszánsz folk teátrális hangjai, amik nyugodt szívvel avantgárdnak is mondhatóak. De épp úgy megtalálhatóak az okkult rock sötét oldala, mint a klasszikus doom (Black Sabbath, Pentagram) és a prog-rock vonalai is. Énektémái a liturgikus énekektől, a varietén át a boszorkányos, egyben imperátor témákig vezetnek. Mindezekhez a hegedű, trombita, klarinét, marimba és nagybőgő segítségével meglehetősen gazdag hangszerelést is biztosított. És ha ez még nem elég, kórusaiban pedig olyan vendégzenészek szerepelnek, mint Sparda és Sakis Tolis (Rotting Christ). De a többi közreműködő neve is igen impozáns.

Bad Manor

A Bad Manor az okkult vonatkoztatású földalatti Ordo Vampyr Orientis nevű társaság egyik újabb fekete gyöngyszeme. The Haunting című debütáló EP-jükre (ami simán folytatja a fenti Incantvm fonalát) 5 tétel került fel melyek egy zord víziójú szeánszra viszik el hallgatóját. A puritán, minimalistának is nevezhető “klasszikus” lo-fi black metal dallamok és a hozzájuk kapcsolódó atmoszféra egy titokzatos, néhol meditatív ösvényre tereli a figyelmet, amik leginkább reneszánsz hangulatú orgona futamaiknak köszönhetőek. Dalaik amolyan baljós hangulatú népmesének is felfogható, melynek cselekménye kaotikusan változik és folyton újabb rejtélyeket hoz. Ez egész olyan mint egy középkori átok életre kelt bizarr mizantrópiája.

Chaoist

Számos nemzet sűrű, vörös vérével írták a szerb történelmet, ebből az országból származik a Chaoist bemutatkozó EP-je. Az egész mögött Andras Deák, alias Dopamine&Serotonine, alias D., aki Annul című 4 tételes anyagához stílszerűen a metal sötétebb oldalát hívja segítségül. Az alkotó a black metal sötét erejét vegyíti a death metal brutalitásával. Az elsőnek érkező Trance/Rapture/Invocation madárcsicsergős, atmoszférikus bevezetője után középkorias húrpengtésnek, furulyának és dobnak lehetünk a fültanúi. Mintha csak egy középkori város vásárterén lennénk. Az előétel után jöhet a főfogás, a Maeditation I már hamisítatlan black/death dal. Torokból felokádott reszelős kiáltások, epikusságot árasztó gitármelódiák és stabil dob jellemzi. A hangulatra nagyon ügyel D, a középkorias dallamvilág velünk maradt. A Meaditation II már egy sokkal hagyományosabb black nóta, blast beat, horzsolóan sötét tremolo és az eddig is jellemző vokál köszönt minket. A tempóváltások nagyon mennek, minden sebességben jól érzi magát az alkotó. Kifejezetten változatos és ezáltal dinamikus EP-t alkotott D.. Amikor azt hisszük, hogy kiismertük a korongot, mindig húz egy váratlant és működik is.

(Crissz93)

Lubomyr Melnyk
február 04.