Félig már megettük, ledaráltuk a big szakállút, de azért még mindig övé a glória. A puttony most is tele a jobbnál, jobb underground mocsokkal. Szörnyeit kiengedve elmerülünk Cthulhu kozmoszát, a  Bathory hagyományok sötét víziójában. Megismertetünk egy hazai puritán hangzásvilágú, az ősök szellemétől ihlettet projekttel, zárásként pedig egy kicsit bizarr, de izgalmas extrém grind és alter-stoner rock buli arcokkal.  Ezt kapd ki, ne a szentkoronát!

Lovecraft művei a mai napig kétségtelenül nagy inspirációs forrást nyújtanak a metalvilág széles rétegének. Így van ez a szlovák stoner doom metalos Old Tomb esetében is, akik tavalyi Heir to the Cosmic Throne EP-jükön fonalát folytava az idei Phantom Hour EP-jükön is a mester misztikus sötétségét. A valamivel több mint 23 percben , három lassan hömpölygő, őrjöngő tételt felsorakoztató anyag nem fukarkodik a monolit súlyú nehéz riffeivel. A gitárok pusztító, monoton középtempókban dübörögnek, a dobok mennydörgésként szólva nyitják meg előttünk Cthulhu kozmoszát, aki egy éhes szörnyként magasodok felénk. A dalok lassú felépítményei szinte átmenet nélkül követik egymást és döntik romba érzékeink fellegvárát.

Az egykori Old Funeral, valamint a Hades Almighty gitárosaként ismert Jørn Inge Tunsberg szeptemberben hozta ki Vathr névre hallgató szóló black metal projektjének első EP-jét. Három tételes Dead & United címmel ellátott alkotásán a ’90-évek ősi, sötét vízióit idézi meg, némi Bathory hagyományokkal. Középtempós, galoppozós, epikus hangvételű témái mellett a nordikus jéghideg hangulatot is jeltős szerepet kapnak, amiktől zenéjének tüze szinte lávaként fortyog. Ilyen amikor a szellemiség, a múlt dicsősége és az ősök tüze tápláló erőre talál.

A hazai Bone Chapel Collective olyasvalami lehet, mint az amerikai Ordo Vampyr Orientis nevű földalatti társaság. Ők is a zászlajuk alá gyűjtik a szellemiségben, filozófiában és zeneiségben azonos nézeteket valló, vagy inkább hullámhosszon mozgó csapatokat. A Bone Chapel Collective alá eddig három ilyen csapat tartozik: az Os, a Tomb Portal és a Zurkulet. Az első két formációról már többször is olvashattok a Fémforgács híreiben, kritikáiban és EP sorozatunkban egyaránt. Most az újnak mondható kozmikus black/death projekt, a Zurkulet első demója kerül terítékre. A projektet több mint 10 éve alapították Xара Онгон néven, de eddig szunnyadt. Három dalos, valamivel több mint 12 perces anyag a Fekete S​á​m​á​n címet kapta. Dalaikhoz a Holdból merítettek erőt, és az ősi szellemeket idéztek meg, aminek eredményeként egy meglehetősen rideg, puritán hangzásvilágot sikerült megalkotniuk. Alapjaiban a black metal első vonalas érájának vonalán mozognak belenyúlva a ’80-as fekete heavy metal (Venom, korai Tormentor) és a death/doom temetői hatásaiba. A címből adódóan nekem hiányzik némi folk vonal az ősi hatások megelevenítéséhez, de ez csak az én szegénységi bizonyítványom rovására írható fel.

Ismeritek ezeket a neveket? Hana Kimura, Scott Hall, Dr. Death, Brodie Lee, The Big Bossman és végül, de semmiképp sem utolsó sorban, mindenki kedvenc rosszfiúja, akit imádtak utálni: New Jack. Ezekről az elhunyt pankrátorokról emlékezik meg legújabb EP-jén a Szentpétervárról érkező extrém metal / grindcore vonalas Shining Wizard. Az ő városukba ne keressünk hagymakupolákat, ugyanis ez nem az Oroszországi város, hanem a Florida állambeli St. Petersburg. Tournament Of Death EP-jük által remek ízelítőt kapunk a banda stílusából, ami viccesen a következőképp hangzik: pop-punk riffek megküldve egy jó adag blast beattel. Egyszerre fülbemászó és brutális. Mintha csak a Napalm Death találkozna egy swinger klubban a Blink 182-vel. Bizarr, de mégis működik. A vokál a grindra jellemző, vagyis váltakozik a death hörgés és a mélyen rekedtes vokál között. A veszett téma és tempóváltásaiknak köszönhetően pedig egészen őrült és váratlan dolgok várnak itt ránk, aminek a végén úgy fogjuk érezni magunkat, mintha kettétörtek volna a fejünkön egy széket… Ahogyan azt a megénekelt harcosok tették egykoron a ringben.

(Crissz93)

A post-metal/ alter-stoner rock vonalán tevékenykedő Orbiter 2014 óta létezik Jon Reinertsen vezetésével. Emberünk számos más bandában üti a bőrt, pl.: Rose Cross, Towers of Hanoi, The Takers, Whiskey & Co… szóval leginkább punk és hardcore bandákban. Itt énekes, basszusgitárosként zenésztársaival egy jóval szellősebb, nyugodtabb vizekre eveztek, ahogyan azt a nemrégiben kiadott Head Wounds EP-jük dalai is mutatják. 4 dalos kislemezük első dala a címadó tétel, amelyben lassú galoppok hátán hozzák az elszállós, már-már stoneres hangzású alaphangulatot. ami lényegében egész anyagukra jellemző. Jon énekhangja, tiszta vokálja szintén a műfaj laza leszarom stílus érzését részesíti előnyben, alap dallamiból pedig a Fu Manchu, QOTSA és a Kyuss desert hangjai köszönnek vissza, némi alter-rock, hard rock és egy csipetnyi indie hatással. De az EP hallgatása közben nem is kell ezen sokat agyalni. Egyszerűen lazuljunk el egy kényelmes kanapén és nyugiban élvezzük a riffeket, na és hölgyünk száját…

(Armand / Crissz93)