EP sorozatunkban újra az underground metalvilág friss csemegéi kerülnek terítékre. 160. számunkban négy új banda is debütál, akik az összetett modern metalton át, a  zsigeri old-school death/doom, a post-rock/ atmoszférikus balck, a crossover hardcore / thrash / punk és a funeral doom fenséges melankóliájával kényeztetik hallójáratainkat.

A Huntsville Holiday egy közel egy éve alakult modern metal vonalas zenekar Nyíregyházáról. Bemutatkozó Arcodra vésett sors című kislemezükre három erős, dinamikus groove riffelésekkel megpakolt nu – alter-metal vonalas dal került fel, amelyek érezhetően jelen vannak a grunge és a progresszív metal elemei is. Hazai viszonylatban a Horda, az egykori Beholder és a Trident vonalán helyezném el őket. Ez utóbbi talán nem is véletlen, hiszen énekesük Zé Bé (Honeymaze, Wayantra, Angel Rust) a legutóbbi Trident lemezen vendégeskedett is. De semmi összehasonlítgatás, és semmi beskatulyázás. EP-jük dalai remekül és kiforrottan vannak összetéve. Tökéletes utánpótlást hoznak a hazai rock/metal utóbbi időkbeni állóvízébe.

A finn származású Ashen Tomb bemutatkozó EP-jét az elejétől a végéig átjárja az áporodott kriptaszag. 14 perc hosszúságú anyagukra három zsigeri old-school death/doom tétel került fel, melyekből nem hiányoznak a lassú, bűzös dagonyák, sem az extázisba hajló gyors, sem a végzet felé sodró halálos kaszabolások. Dalaik síron túli atmoszféráját átlengi a rohadó hús szaga, valamint az ocsmányság magával ragadó szépsége. Szinte érezni, ahogyan a halál a nyakunkba liheg. Egyszerre gonosz és fülbemászó és egyben magalkuvást nem tűrően ragaszkodnak a műfaj alap téziseihez, hagyományaihoz.

A francia À la Lanterne projekt zenéjében egyfajta szabad átjárást biztosít a post-rock/metal és az atmoszférikus balck metal között. Obscurantisme. című debütáló kislemezükre három tételkerült fel, melyek közül ez első egy, amolyan bevezető hangjátékot tesz ki. Ezt követi a két igazán komoly daluk, ahol a fent említett műfajok közötti ugrálásaként egy igazán komor, borongós és nem utolsó sorban egy erősen depressziós, szuicidnak is nevezhető hangulat formálódik ki. Akik szeretik a Harakiri For The Sky, vagy az Alcest ködös melankóliájának és agresszió speciális keverékét náluk ez az EP is hallgató fülekre talál.

A Heaven’s Gate egy új szupergroup, amit a Cannibal Corpse dobosa, Paul Mazurkiewicz, a Municipal Waste/Iron Reagan frontembere, Tony Foresta, Mike Goo (Warthog) gitáros és Jeff Howe (Reversal Of Man/Horsewhip) basszusgitáros alkot. A floridai mocsarakból érkező crossover hardcore / thrash / punk vonalas banda a napokban hozta ki debüt-EP-jét, amire öt izmos nóta került fel. Egy abszolút masszív anyag, amiben benne vannak a banda tagok magukkal hozott stílusvonalai, kezdve a belezős death metaltól a koszos thrash mosh-on át, a speed metal sebességéig.

A funeral doom rajongók körében minden bizonnyal jól ismert a spanyol Ornamentos del Miedo neve. A multi-instrumentalista Ángel Chicote (Graveyard of Souls, Mass Burial, Logical End) által működtetet projekt 2017 óta szállítja mély melankóliával átitatott, nehéz, ködös atmoszférájú dalait. Így van ez a nemrégiben kiadott Frío EP-jén is, amire két ultra lassú ütemű, gyászos és nyomorúságos hangulatú dalt tett fel. Lassan guruló – riffelő gitárjai mintha egy véget nem érő ima malom fájdalmas mantráit ismételnék, amik alá a szinti háttérhangzása ad reményvesztett, mélabús kísérőt. Mindezt Ángel suttogásba fojtott hörgései, hangjának komor szomorúsága tesz igazán nyomorúságossá. 25 percnyi fenséges melankólia, ami erősen emlékeztet a My Dying Bride korai, a Skepticism, a Funeral és a Shape of Despair gyászos hangulatvilágára.