„Add meg nekem az önmegtartóztatás és a szűzies-ség erényét – csak még ne most”

(Szent Ágoston)

Amint azt észrevettétek ránk köszöntött a nyár, a fesztiválidőszak. Így egy kicsit mi is uborkaszezont tarunk. Természetesen azért nem feledkezünk meg a frissebbnél frissebb EP-ről, melyekből most is egy igen széles spalettán mozgó válogatást hoztunk el nektek.

Közel egy éve jelent meg a norvég Airbag frontemberének Bjørn Riis negyedik szólóalbuma, az Everything to Everyone. Ennek egyfajta utózöngéjeként jött ki tavaly ősszel A Fleeting Glimpse EP-je, aminek dalai a Pink Floyd munkássága ihlették. És, hogy Bjørn mennyire is ásta be magát az ikonikus zenekar életművébe, arra kell-e e jobb bizonyíték, mint, hogy egyik dalaihoz Durga McBroom, a Pink Floyd ’80-as, ’90-es évekbeli háttérvokalistáját hívta meg vendégségbe. Azonban EP-je többi dalában is impozáns vendégeket találunk, többek között Arild Brøter (Pymlico), Øyvind Brøter (Pymlico), Per Øydir és Mimmi Tamba. Az EP föbb vonala a melankólia, amit a kété osztott Dark Shadows dala nyit és zár. Ezekben komoly szerepet kapnak a Pink Floyd-i atmoszférák, az éteri lebegés és a gitárok varázslatai, amik mellé és Durga gyönyörűséges hangja sűríti a levegőt. Az instrumentális A Voyage To The Sun a mesterek korai hatásait,  kísérletező, kísérteties szintetizátorait lebegteteti meg, míg a Summer Meadows az akusztikus hurokon pengetett világbéke hangjait  hozza el. A Bjørn részéről a tiszteletadás 100 %-os.

Több évnyi hosszas hallgatás után új EP-jével tért vissza a groove/thrash metal vonalas zirci HangmanJack. A zenekar 2009-ben alakult, viszont 2017-től 2021-ig egy hosszabb szünet tartottak. Mostani Prisonised EP-jükel a csapat új felállását és egyben erejét mutatják meg, ami leginkább a modern vonalas groove és thrash döngölős, ám kellően dallamos riffeléseiben rejlik. A visszatéréshez bitang jó anyag, annak ellenére, hogy az EP-re amolyan vérfrissítésen átesett korábbi dalaik kerültek fel.

A BARMP hard rock/grunge/alter-rock/post-rock trió Írországból. A csapat saját neve alatt hozta ki első EP-jét, amira hat feszes dal került fel a fent megnevezett stílusklisék irányaival, melyekben néhol belecsempésztek egy kis noise, punk, garage-rock, illetve post-hardcore hatást. Mondhatni jellegzetes „szigetországi” zaj, amiben a dinamika és az energia aránya azonos hullám hosszon mozog. A trió megmutatta, hogy nem kell itt túlcicomázni semmit. Az egyszerű nyersességgel, hétköznapi alap riffekkel is lehet igazán feszes, bulizós zenét csinálni.

Awaking Mechanon címmel adta ki közös split kislemezének a hazai atmoszferikus black metal két jeles formációja a Hænesy és az Autumn Nostalgie. Ez EP-re összesen 4 tétel került fel, amelyek egyfajta szimbiózisban vannak egymással, gondolom ezért is követik egymást a dalok felváltott sorrendben. Az egészet a Hænesy mélymelankóliával és depresszióval átitatott Through the Storm of Everlasting Complaints című post-black eposza nyitja, ami kellő amibient támogatást is kapott. Ezután egy hasonló, de hidegebb (hangzásilag nyersebb) aurával érkezik az Autumn Nostalgie dal párosa „Hüperion, Sarepta„, amelyek a nordikus fuvallattoktól a mélabús shoegaze post-rock kozmikus hangjaival kecsegtetnek. Zárásként pedig egy újabb Hænesy dal érkezik, ami a post-ambient és az avant-garde feketeség köpönyegét teríti a vállunkra. Az EP dallamvilága nem csak stílusában, de felépítésében és hangulatában is nagyon egy hullámon rezeg. Ha meghallgatjátok egy csodálatos konstellációnak lehettek a tanui.

Folytassuk az atmoszférikus black metal vonalát az olasz Anguana csapatával. A csapat 2018-ban mutatta be saját elnevezésű első EP-éjét, amivel meglehetősen varázslatos pillanatokat szereztek a műfaj kedvelőinek. Zenéjük nyers, lo-fi vonalát a tradicionális heavy metal, valamint a középkori olasz folk dallamaival színesítik. A dolog nem új keletű ugyan, de mondati megtaláltak egy kínálkozó rést a műfaj páncélján. A napokban megjelent Suman című második EP-jük szinte egyenes folytatása elődjének. Egy rövid (tangóharmonikás, vagy valami más nyenyerés) bevezetés után sorba érkeznek a kellő epikussággal, zord vadsággal átitatott témáik, melyekből sorba elő ugranak a középkori, vagy épp más tradicionális olasz népi dallamok black metalos átiratai. Kicsit olyan hatást kelti, mint a finnek lakodalmas metalja, csak épp az itt kellő nordikussággal van fűszerezve. Táncra hát pajtikáim.