KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #212

E heti EP sorozatunkban ismét nagykanállal merítünk az underground zenék mágikus üstjéből. És hogy mi fortyog benne? A mizantróp death/doom-tól kiindulva a pszichedelikus ízeket tartalmazó heavy/doom, dark-blues, sivaragi rock falatokon át, az agyas prog-death lakomáig, és a fémes csörgésü melo-death csatazajokon át minden lenyomunk a torkotokon. Mi, ilyen rendesek vagyunk!

HOLT

A Bone Chapel Collective újabb gyöngyszemeként debütált a misanthropic death/doom HOLT első demója. A banda tagjairól természetesen nem sokat nem sokat tudni, de ez kit is érdekel, ha olyan vérbeli underground anyagról van szó, amitől szó szerint magad alá agonizálsz. Négy tételes Métely címre keresztelt demójukat, a Hullaégető film egy monológjával indítják, ami mondhatni, már önmagában is morbid, főleg, hogy dalaik középpontjában az embergyűlölet áll. Intrójuk után két kripta, legyünk stílszerűek – krematórium szagú középtempós OSDM, doom vonalas primitív zúzdát kapunk a nyakunkba, amiket gyászos morgásból feltörő énekkel tettek még zordabbá. Mindkét dal igazi szutyok, depressziós, komor és halálos, akár csak a záró „sírásó” nótájuk. Fogom is az ásót, és megyek ki a temetőbe.

Spiral Guru

Új EP-jével tért vissza a brazil heavy psych/doom metal banda, a Spiral Guru. A női-frontos banda pontosan 10 éve adta ki első 2 dalos kislemezét Let the Journey Begin​.​.​. címmel. A stílus iránti elkötelezettségük azóta is töretetlen, viszont hangzásuk és zenei tudásuk jókora fejlődésén ment át. Négy dalos Silenced Voices EP-jük a legtökéletesebb bizonyítéka ennek. Feszesen zakatoló heavy/doom vonalaik mellé élesen becsússzant a space rock, nagyobb teret kapott a pszichedélia, valamint az alter-rock és a dark-blues színezettségű témák. A gitárok feszes, de lassú barázdákat húznak, amikhez a dobok törzsi ütemei és az elszállós énekdallamok adnak vidám, de egyben mélyen, merengős atmoszférát. Így szól a XXI. századi blues.

Mad Coyote

És ha már az előbbiekben is stonert / doom jellegű zenét hallgattunk, folytassuk is azzal. Második EP-jét adta ki a desert stoner rock vonalán robogó hazai Mad Coyote nevű csapat. The Desert Calls anyagukra öt tételt került fel, melyek egytől egyig a Kyuss, a Fu Manchu-féle sivatagi életérzést illatát hozzák az énekes hangjától eltekintve. Ő inkább egy csapni való másodosztályú goth rock zenekarba való, és bocsi. Az zene viszont kellemes, annak ellenére, hogy fa ék egyszerűségű témák, amiket már sokan elpuffogtattak… De ez ilyen műfaj, ritka benne az új, és legfőbbként az egyedi. Mindenesetre egy kellemes, feszes kis anyag, amit hallhatunk tőlük.

Stellar Remains

Első EP-jét adta ki a brisbane-i prog-death metalos szólóprojekt, a Stellar Remains. A Dan Elkin multi-instrumentalista által működtettet zenekar Wastelands című debütálására hat dal került fel bő 26 percben, melyek elsősorban az egzisztencializmus, az emberi tudat mélysége és az individualizmus témáinak feltárását fogják össze a vad death, a black és az agyas progresszív hatások egybeolvasztásával. Első két száma egyfajta sűrű feltárása, vagy bevezetése zenéjének mély, egyben többrétegű kozmoszának. Az első szám egyénként egy inrtó, ami az őt követő Obsolescence death/black hallucinációt indítja be, ami egy meglehetősen széles spektrumú innovatív mezőn mozog, csak úgy mint a tömény progresszív töltettel rendelkező Cycic hatású Weeping On the Shoulder of a Memory, illetve a lassú Opeth-es atmoszférákból felépítkező Wastelands, ami egy zord hangzású death daráló zár, hogy aztán az abszolút prog-death orgazmust kínáló Cloudbearers dalába csapjon át. Az EP egy mestermű, ami ez első percétől elvarázsolt és remélem még sokunkat el is fog varázsolni hangulatával, dinamikájával és nem utolsó sorban ötletességével.

Smerdead

A fagyos Szibériából érkezet a zenéjére a zombi metal jelzőt ragasztó Smerdead EP-je. Kicsit utána néztem a számomra ismeretlen bandának és kiderült, hogy 2018-as fennállásuk óta meglehetően termékenyek voltak. Jó pár single-dalukon kívül három nagylemez és 2 EP van a tarsolyukban, ezek közül a legutóbbi a január közepén megjelent О ж​и​з​н​и​, с​м​е​р​т​и и в​о​й​н​е. EP-jükre, csak úgy, mint az eddigi anyagaikra – egy single kivételével – anya nyelvükön kerültek fel a dalaik, szám szerint hat. Ezek leginkább a melo-death metal vonalán mozognak, némi thrash, epikus black, a folk, illetve power metal hatásaival megspékelve. Dalaik zakatolnak, mint a borítójukon látható páncélos. Az EP egy 24 perces tömény csatazaj, amit a „war metal” megszállottjai is élvezettel fognak hallgatni.