KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #216

Jelen EP sorozatunkat egyfajta keretbe foglalja a black metal, amit egy erdélyi és egy hazai projekt ad. Közzé beékelődött egy erős háborús DM, egy black metal alapokra helyezett progresszív – djent – groove formáció és egy split mini-lemez, amint két banda alkimista múzsaként segíti egymást. Mondhatni most is belenyúltunk az underground sűrűjébe. Élvezzétek!

Drakorathos

A Drakorathos egy egyszemélyes black metal projekt, amit Aeshma (Székely Károly-Róbert) az északnyugat erdélyi black metal zenekar, a Shrine Of Eligos dobosa saját szólóprojektjeként hozott létre. Bemutatkozó EP-je Ode To The Majesty Of The Nightside címmel látott napvilágot, amire hat a műfaj ’90-es évek rideg, sötét atmoszférájával átitatott dal került fel, melyek különböző középkori témákban és az okkultizmusban gyökereznek. Dalai hangzása nyers, lo-fi, de misztikus és egyben zord nordikus dallamokkal vannak telítve. Zenéjével tökéletes hangsúlyban van EP-jének fekete-fehér grafikus jellegű borítója, mely szintén a ’90-es évek underground BM hangulatára hajaz. A kicsivel több mint 20 perces EP kellemes és nosztalgikus érzetű hallgatni valót ad a black metal kedvelőinek, de csak ennyi…

Suffering Rites

Eternal War címmel robbantotta első EP-jét a skót Suffering Rites. A banda tagságát a Glasgow-i death metal színtér (egykori) két legendás csapatának, a Circle of Tyrants-nak és az In Tongues-nak zenészei adják, követik DM vonalaikat, valamint a Bolt Thrower, Cancer, Benediction és a Frozen Soul útmutatásait. Azt hiszem, ennek fényében EP-jük címe nem is szorul túl nagy magyarázatra, valamint az is jól sejthető, hogy zenéjükben vérbeli „középtempós” háborús death metalt osztanak. Természetesen a technikás megoldásaik, ízes szólóik mellett a thrashes darálások és némileg a black metal jegyei is felfedezhetőek a dalaikban, amik egytől-egyig a félelmetesen pusztítanak. Harci szekér indul!

Shadohm

A Shadohm a jól ismert lengyel metalzenész – dobos Paweł Jaroszewicz, aka Paul, Virus, Pavulon új zenekara. Pavulon játszott már a Vader, a Decapitated, a Hate, az Antigama, a Batushka, az Obscure Sphinx és még jó pár banda soraiba. Most black metal alapokra helyezett progresszív – djent – groove metal bandájával tért vissza, amihez a lengyel metal szcéna tapasztalt zenészeit: Adrian Meissner, Rafał Tarlachan, Błażej Kasprzak és Jakub Śliwowskot hívta meg társnak. (Közülük hárman szintén a Batushka tagjai.) Through Darkness Towards Enlightenment című debütáló EP-jének különös atmoszféráját a blackes alapok mellett a Meshuggah-szerű groove-ok, a modern djent és deathcore hatásai és a progresszív metal álomszerű dimenziói adják. Pavulov új zenekarával egy meglehetősen különös, új szemléletű zenei képet, illetve világot kínál hallgatóinak. EP-jén sikerült megvalósítania egy olyan zenei ötletet és elképzelést, ami a black, a metalcore, a groove metal újításai mellett egyedi élményeket is kínálnak, és aminek szerintem hamarosan sok követője lesz.

Desert Sharks / A Very Special Episode

DS + AVSE címmel adta ki közös split mini-lemezét a komor, borongós hangulatú grunge/punk rockot játszó New York-i Desert Sharks és a punk, valamint a garázs rock vonalán mozgó brooklyni az A Very Special Episode. A megosztott kislemezre 2-2 dal került fel, melyekben a csapatok ki is egészítették egymást, valamint kicsikét a másik stílusába is bele nyúltak. A közel negyedórás anyagot a Desert Sharks két hipnotikus hangú borult tétele nyitja meg, amik az alter-rocktól a punkon át a cipőbámulós hullámokig visznek. Míg az A Very Special Episode a szokásához híven egy dinamikusabb punk rockosabb – alter fúzióval indítanak, amint egy lágyabb, folkosabb, azt is mondhatni populárisabb irányból megközelített rádió barátabb nótával zárnak. A négy dal elmondásuk szerint a levegő, a víz, a föld és a tűz elemeitől ihletett alkimista múzsa, amikben mind a két banda erőteljes jellem vonásai mutatkoznak meg.

AAK

A hazai természetimádó „true bakony” black metal duó, az AAK már többször is szerepelt EP sorozatunkban. Nyers és piszkos hangulatú zenéjükkel a korai, ‘90-es évekbeli BM ridegségének hangulatát hozzák vissza. Ezt kapjuk a február végén megjelent Mycorrhiza EP-jük egyetlen, valamivel több, mint 20 perces dalában is, amin egy kicsit most elmentek a Burzum, valamint a Mortiis várbörtön éra dungeon synth – kozmikus billentyű dallamok és hangulatok irányában, amik egyfajta szimbiózisban élnek a zenei alapjukként szolgáló necro-sound nordikus dallamokkal és az enyhébb post-black hatásokkal. Lehet EP-jük ezért is kapta a Mycorrhiza címet, utalva a gombák gyökerét behálózó fonalakra, amik segítséget nyújtanak a tápanyaghoz jutáshoz. Szóval adott egy sűrű fekete hangulat, ami át van szőve az erdők, szellők sejtelmes misztikájával. Számomra ez tőlük a csúcs.