Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #35

Kellemes időhöz kellemes zenék. Akár ez is lehetne a mottója EP sorozatunk 35. részének. És valóban kellemes zenék lesznek, mégha olykor nem is kellemes témákat boncolgatnak. Lesz szó, hullámzó társadalmunk útkereséséről, ami fullasztó poszt-világunk dagonyájának kómájában fetreng. De kapunk egy kis frissítő nosztalgiát a ’80-as évekből, némi újszerű bizarr mizantróp hangulattal és asztrális síkokon csusszanunk bele a sötét művészetek újhullámába.

Innerverse

Az Innerverse egy hazai instrumentális post-metalos trió, akik a napokban Modern Anxieties címmel tették közre három tételes bemutatkozó anyagukat. A 2018 óta létező budapesti csapat kislemezének témája modernkori szorongások köré épül, amik erősen megnyilvánulnak dallamaik hullámzós szinapszisaiban, valamint dühkitörés jellegű fiffeléseikben. Egyfajta komplex jellemkép a jelentársadalom elmélkedős, önmarcangolós útkereséséről.

Irden

A német Irden egy jókora, mondhatni úgyis, hogy szinte hegyomlásnyi doom/sludge/blackened metal masszát rittyentet nekünk eins című bemutatkozó anyagán. Négy tételes EP-jükön a szó szerint átmenet nélkül, vagyis összekapcsoló hangjátékokkal egymás után jönnek a fullasztóan lassú riffelésű dagonyák, amikből jól kiérezhetőek az útmutatóként használt szabbatista hatás, és a kaotikus poszt világ, amiknek vészjósló hullámaikat meglehetősen hosszú lére engedték, ugyanis dalaik 8 – 10 perc körüli játékidővel mozognak.

Urticaria

A Chile-i old-school tharsh metalos Urticaria ismételten egy nagyon jó kis pörgős anyagot hozott. A meglehetősen friss, életkor tekintetében pedig meglehetősen fiatal banda tavaly megjelent Eterna Distopía EP-jével mutatkozott be, amin csak úgy mint a mostani Disociación Virtual kislemezük bő 10 perces pokoljárásán erősen a ’80-as, ’90-es évek Bay Area-i, valamint a germán thrash érájából merítenek. Korongjukra egy felvezető intro, valamint 4 robbanékony energiával dúsított, sajátnyelvükön előadott nóta került fel, amik ha nem is annyira koszos hangzással, de annál koszosabb hozzák vissza a fentebb leírt érák szellemét. És, hogy a fiatalok mennyi veszik komolyan a thrasherséget, elég csak ránézni a borítójukat.

Maravedís

Az amerikai Maravedís meglehetősen elkötelezte magát az egyedi atmoszféra és megszólalás iránt. Az erősebb vonalú kísérleti death / doom / progresszív metalt játszó duó technikás zúzdákkal és álomszerű melankóliával átszőtt Pact of the Leviathan EP-jén egy olyan újfajta vonalat mutat, ami kiemeli őket az alap katarzis bandák soraiból, és egyúttal a műfajt is megreformálják. Mindent összevetve egyedi az a bizarr mizantróp hangulat, brutalitás és révületbe ejtő hangképek, amit három dalukban elénk tesznek.

Fekete

Bevallom eddig csak futólag találkoztam a budapesti egyszemélyes dark rock, ambient hatású Fekete projektel. A meglehetősen sötét atmoszférába burkolt lírai témákat pengető, Fekete Gábor (akinek ha jól tudom a Gyötrelem nevű zenekarhoz is köze van) által létrehozott, gondolati megközelítés szempontjából spirituális és asztrális síkokon, zeneileg leginkább a ’80-as, ’90-es évek dark-wave és annak modern hullámának vonalán mozgó Demo IV címet kapott anyaga egy újszerű sötét művészetet mutat hazánkban, aminek jelenleg meglehetősen csekély számú a képviselője. Kicsit olyan mint egy megkésett időgép, hisz a gót – dark szubkultúra kicsit leágazóban van (főleg nálunk), azért remélem megtalálja az arra fogékony füleket.

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,