Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #40

Ez a 40. rész… akár lehetne egy 40. születésnap is, olyan soknak hangzik. Először is köszönjük, hogy eddig és remélhetőleg ezután is velünk tartotok a hazai és a nemzetközi underground metal újabbnál újabb kislemezeit bemutató sorozatunkban. Mi az eddigieket nagyon élveztük és nagyon jó visszajelzéseket kaptunk EP-sorozatunkkal kapcsolatban, amiért ismételten csak köszönet nektek! Mostani “jubileumi” számunk egy kicsit lazább lesz, hisz kezdünk egy visszatérő dark rock árnnyal, egy fülbemászóan gyors tempójú progresszív mocsár áradattal, amiket megúsztatunk a kaotikus örömmámorában. Helyt adunk a fiatalság lázadó, forrongó szavának és egy újabb visszatérő power legendának.

Molnár Róbert Band

Hosszú hallgatás után végre ismét új anyag érkezett a szolnoki dark rockerektől. Ha már a ‘90-es évek közepén/végén követted a rock/metal színteret, akkor kizárt, hogy ismeretlenül cseng az Árnyak neve. Nos, hosszú idő után a banda két pillére (Molnár Robi, a hazai színtér egyik legkarizmatikusabb énekes frontembere és Papp Pisti gitáros) a Molnár Róbert Band égisze alatt egyesítette erőit és láss csodát, újra itt van az a hangulat, ami az Árnyak zenéjét szerethetővé tette.  A 3 számos Valami álom címet viselő EP épp tucatnyi percben foglalja össze azt a slágeres dark zenét, ami anno sikeressé tette a bandát. Van itt az első anyagra emlékeztető sötétebb megfogalmazás, de akad inkább az October albumokra emlékeztető könnyedebb téma is. Ami talán újdonság, hogy mintha a megszokottól eltérő, hagyományos heavy metalos gitárszólóval is színesítik a képet a karantén videót is kapott Befelé-ben. Az Árnyak rajongóknak kötelező, a dark rockot kedvelőknek erősen ajánlott a Valami álom. A címadó szám klipjét pedig nézzétek meg.

(Sanyi)

Radiant Knife

A Radiant Knife egy amerikai progresszív sludge metal duó, akik 2017 óta ontják fülbemászóan gyilkos réffelésű, sűrű tempóváltásokkal tarkított zenéjüket, amin olyan bandák hatási érezhetőek, mint, az Eyehategod, Crowbar, Mastodon, vagy a Soilent Green. De nem összehasonlítgatni akarom őket, hisz az említett csapatoktól azt hiszem jóval több van bennük. 5 tételes The Body anyaguk egyfajta szintetikus leképezése egy erősen kozmikus hatású progresszív alapú pszichedelikus delíriumnak, valamint a masszaszerűen elúsztatott, de mégis kaparós, ragacsos mocsaras riffeknek, amik rétegről rétegre építik fel zenéjük auráját. Egy izgalmas, hangulatos hibrid, mellyel át, illetve összekötik 2018-as Science Fiction debütáló, és az októberben érkező The Ghost című második lemezüket.

IRN

A torontói IRN egy igazi slugde/doom metal szörnyeteg. A kanadai underground mélyén 2012 óta dolgozó banda most sem adta alább a rá jellemző világvége kaotikánál. Közel 23 perces, két dalos kislemezűk lassú riffei szinte a föld alól törnek fel hozzánk és zavaróan zajos nehéz atmoszférájuk révén vasmarokkal szorítják ki belőlünk az utolsó szuszt is. A két dal egy igazi apokaliptikus gyászmenet, melyben örömmámorban úsznak a masszaszerű bizarr rituális élvezetek.

FIDEATH

A frapáns nevű FIDEATH egy új budapesti b-deat noise punk banda, némi dühös OI ízzel. 9 dalos bemutatkozó anyaguk stílszerűen a DEMO 2020 címet kapta, amit közel 10-11 percen le is darálnak nekünk. Egy rövidke intró után jönnek a hétköznapi életünket taglaló társadalmi és politikai témák, ami e stílus legfőbb vesszőparipái, amiket szintén a jellegzetes stílusjegyekkel tálalnak. Gondolom a dalok egy az egyben lettek felrántva, ami hallatszik is a minőségükön… igaz, demóról van szó. Ez a hazai valóság.

Helstar

Az amerikai power metal egyik legendás alakulata, a texasi Helstar a tervek szerint idén új nagylemezzel fog jelentkezni, melynek előhírnöke ez az egy saját nótát és egy Black Sabbath feldolgozást tartalmazó Black Wings of Solitude EP. A címadó dalban az idén már a hatvanat betöltött James Rivera énekes zavarba ejtő teljesítményt nyújt. A lassú szerzeményről Bruce DickinsonThe Chemical Wedding” című mesterműve jut eszembe. Rivera a közepes fekvésekben kísértetiesen hozza a Dickinsonos témákat, esetenként viszont Rob Halfordos sikolyokat is elereszt. Ez az epikus dal engem maradéktalanul meggyőzött, bár kétlem, hogy a teljes lemeznél ez a vonal lesz az irányadó. A Helstar múltjának ismeretében nehéz elképzelni, hogy Larry Barragánék nem fognak odalépni a gázpedálra. A kislemez másik nótája szintén nem az egyszerű énektémáiról nevezetes Dehumanizer lemez epikus remeke. A Dio-val készült 1992-es Sabbath album After All (The Dead) című tételét Rivera kiválóan interpretálja. A Black Wings of Solitude csont nélkül tízes nálam.

(Andris)

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,