KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #91

E heti EP válogatásunk megint csak rendhagyó lesz. Három hazai csapat mellé két szülinapos küldöldi banda alkotását mutatjuk be az éjsötét nordikus dallamoktól a mély melankolikus death metalon át a nyakficamod adó (acetonos pálinkába mártott) hétköznapi zúzdákig.

Korgonthurus

A Sátán nagyköveteként 20 éve a földfelszínére érkezett finn black metalos Korgonthurus egy ünnepi EP-t adott ki XX címmel. Az eretnek horda kislemezére egy inrto-ként szolgáló tétel és 3 démoni fekete nota került fel, a tőlük megszokott orrfacsaró kénköves bűzzel és dögszaggal. Az egész EP egy tajtékzó istenkáromlás sorozat, melyeket szokásukhoz híven finn nyelven prezentálnak elénk. A dalok elvetemült hangzása olyan rokon bandákat juttat az eszembe, mint az Impaled Nazarene, Gorgoroth, vagy az Abruptum. Corvus éneke most is sötét és rideg… halálos károgások, sikolyok. A hangszerek, riffek töményen szólnak, igazi nyers old-school villámcsapásokként dörrennek meg, és mint egy nehéz, vas harci szekér vágtatnak át rajtunk. Egy méltó jubileumi anyag. Ez az igazi suomi sötétség, melynek hallgatása közben Sátán urunk is mosolyog.

Miserere Tenebris

A Miserere Tenebris (Sötét Irgalom) a hazai underground egyéniség Tóth József (Degragore, Bipolar Disorder, Liquid Cemetery, Nekrofília stb.) új melodic black metal vonalon mozog, hegedűkkel, templomi orgonákkal megtámogatott egyszemélyes projektje. Everything is Consumed by Infinite Nothing címet viselő bemutatkozó EP-jére 3 dal került fel közel 18 perces játékidővel. Nyitásként egy gyászos dallamokkal teli tételt kapunk (Isolated in my soul), ami egész anyagának vezérfonalát meghatározza. Dalai egyfajta átmenetet képeznek a klasszikus ’90-es évek brit death/doomja és a kétezres évek svéd-finn érájának dallamos, rezgős hatásai között. A hegedűs, orgonás megtámogatás pedig erősen hossza a My Dying Bride hatásait, a kissé metalosabb, fémesebb fiffelései, mint az Awakening on the way a SentencedAmok korszakát idézik fel benne épp olyan károgós, elharapós dallamokkal, miket Taneli Jarva is produkált anno. Harmadik dala is erre a vonalra tehető, de itt már jobban jelen a nordikusabb, ridegebb szerkezet és némi Paradise Lost, MDB bánat metalos dallamvilág. József munkásságát ismerve a csalódás most is kizárt. Ha jól sejtem neki abszolút favoritja a ’90-es évek death/doom/black korszaka, amik zeneéje jelentős profilját adják.

Forever Autumn

Bevezetőnkben említette jubilálás nem véletlen, hiszen EP sorozatunk második szülinapi anyagát az amerikai avant-garde Forever Autumn duója adja. Az idén 10 éves formáció Hail The Forest Dark EP-jén tovább folytatja megszokott sötét bolyongását és jellegzetes zenei világát. Szeptember 3-én megjelent kislemezükre három komor eposz került fel melyek a továbbra is az általuk lefektetett blackened death folk hagyományait ápolják ősi kelta, szláv és más európai mágiával és varázsszövegekkel átitatva. A párost Autumn Ni Dubhghaill énekesnő (aki gitár, balalajka, ütőhangszerek és a basszusgitárért is felelős), valamint Jon McGrath csellista alkotja. A kísérteties hangulatú kislemez bepillantást ad zenéjük nyüzsgő hangszintjeibe, melyeket erősen torzs gitárokkal, természeti hangokkal és folk akusztikával állítanak elő. Mindezek mellé Autumn Ni Dubhghaill kisasszony széleskörű rideg károgással, sikoltozással kántálással tálalja őszi szellemeket megidéző szövegeit, melyekhez harmadik dalukban egy monológ erejéig Aaron Stainthorpe (My Dying Bride) is társául szegődik. Aki szerei a legendáriumos raw black dallamokat azoknak nem okoznak csalódást.

Forever Autumn · Forever Autumn – Hail the Forest Dark
Communist Holocaust

Imádom a hazai undergroundot. Épp készülsz valami újat ajánlani, amikor becsúszik valami iszonyatosan pazar anyag. A számomra viszonylag ismeretlen, frappáns nevű Communist Holocaust formáció három mókás kis dala után végre egy teljes anyaggal jelentkezett. Egyszer volt, hol nem volt címet viselő 10 dalos zöngeményűk, amit 15-16 percben játszanak el leginkább a death metal, a grindcore, a noisecore, sludge és a hardcore jegyeiben. Nem kis túlzás, ha azt mondom, zenéjükhöz nyugodtan lehet olyan párhuzamokat vonni, mint a Gutalax, Nasum, Eyehategod, vagy az műfaj alapjaként ismert Extreme Noise Terror, a Napalm Death-et meg már nem is említem. Szikár, gyors tempókkal sikálós, vad blast beatekkel, valamit hörgős énekkel és kiabálásokkal lelátott dalaik nagyátlagban 8 másodperc és közel 3 perc között mozognak. Szövegeikben a fekete humoré a főbb szerep (lást olyan dal címek, mint Nagypapa acetonos házi pálinkája, Mátyás király fasza büdi, Kathi Béci a legnagyobb király, Pepsi Béla triatlonra készül), melyekben azért rejtetten ott vannak az aktuális társadalmi és politikai üzenetek. „halál”

Spreading

Második EP-jével jelentkezett  a hazai melo-death / black metalos Spreading. A srácok közel másfél éve Saints and Wild Angels címmel mutaták be a svéd melo-death vonalára felépített első EP-jüket, amire az elmúlt hetekben megjelent Evolve in Madness EP-jükkel erősítenek. “Előző anyagunkhoz képest kicsit másra számítsatok, hisz mondtuk, hogy tágítjuk a határokat.” – írták infóként.

Na, lássuk… Az EP-jüket hallgatva azt kell, hogy mondjam egy határozott fejlődés, és nem utolsósorban összetettség érződik a dalaikon. Megmaradt a klasszikus melo-death írány, ami leginkább az In Flames (The Jester Race) és a Dark Tranquallity vonalához hasonlítható, de emellett zenéjükben felerősödtek a modern groove metal és az epikusabb vonal hatásai is. Kissé visszafogottabbak lettek, de megmaradt a lendületük is. Énekesük emellett erőteljesebb hörgéseket, és majdhogynem black metalos károgásokat présel ki magából. Azt hiszem a srácok megtaláltak egy középutat, amit remélhetőleg biztonságosan végig tudnak majd járni.

szeptember 25.,
október 01.,