noTs – Koncertbeszámoló és interjú

Ezen az estén (ti. a néhány héttel ezelőtti Fehérvár Feszten a Nyolcasban) harmadiknak lépett fel a némiképp friss, de legalábbis új lendületet vett fehérvári noTs zenekar. A csapat nemrég adta ki új 4-dalos EP-jét Elég a csendből címmel és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy a lejátszóban hallott dalok vajon hogyan szólalnak meg a valóságban. A banda repertoárja ennél azért ennél jóval több nótát rejt így volt mit előadni a fellépésre adott 35 perben. A csapat tagjai nem kezdők az undergound metal színtéren. Korábbi bandáikból hozták magukkal a hatásaikat is. Az eljátszott dalok egységesen szóltak, hallhatóan jól összepróbáltak voltak. Ez íz egységes stílus pedig a metalcore, deathcore hangzástól a technikás thrash-en át az amolyan „fateswarningos„, a bundokon szinkronban ugrálós agyalásig terjed. A dalok mégis elég rövidek, legalábbis emészthető hosszúak ahhoz, hogy ilyen masszív előadást élvezni lehessen. A buli tulajdonképpen már a beállással kezdődött, mert amikor Kormos Dávid végig énekelte az első nótát, és az ~50 centi magas színpadról az első sorok helyén rótta a köröket jobbra és balra már ott állt a noTs közönsége. A szellős klub-harmadház aztán lassan gyarapodott is a kintiek egy részével, akik az iszogatásfüstölés közben rájöttek, hogy színpadnál becsukott ajtó a következő buli elejét jelzi.

Dezső Tamás ritmus/szólója nagyon jól és pontosan haladt együtt Sörös László basszusával. Én, legalábbis, nagyon élveztem követni, ahogy a kezük a ritmusara együtt jár, alkalmanként együtt hajolnak bele a dalba. Az előadásuk ezzel együtt főképp arra épít, hogy Dávid elől menetelve üvölt (erről később még essék szó), a két húros elszántan koncentrál, míg hátul, középen, Simon István dobos visszafogott mosollyal a szája sarkában rendíthetetlenül veri a szerkót.

Az eljátszott dalok listája: 1. Korlátok, 2. Félhomályban, 3. Sötétség, 4. Marionett figura, 5. Határtalan képzelet, 6. Tiszta erőből, 7. Kastély és a 8. Középszerű lét. A számomra a negyedik daltól, a disszonánsan csipogó gitár hangzásával indult be igazán a koncert és a szövege miatt is kedvenc Kastély c. nótánál csúcsosodott. Az énekes pogozózós, inkább kitartott, mint hirtelen rúgásai elég masszív hangulatot adtak annak, amit a közönség hallott. Minden irónia nélkül olyan volt, mintha a Trópusi ihar végén megjelenő, Tom Cruise alakította producer karaktere táncolna, némiképp agresszívabban. Röviden: hatásos volt. Ehhez a zenéhez ez, egyébként, egy nagyon találó színpadkép. A zene hangulatának fontos eleme persze maga az ének. Kormás Dávid torkában bugyogott egy floridai death-gejzír, amit máskor a hardcore-ra jellemző üvöltésekkel kevert és az „ének” negyedében-harmadában korlátozott terjedelemben szavalt-énekelt a dalok megfelelő strófái szerint. Ez a kombináció elég jól bejött, abszolút hitelesen szólaltak meg mind az EP-ről, mind a net-ről ismert dalok. Mindezt jól aláfestették a többnyire négynegyedes, máskor öt- és akárhány-negyedes ütemek ráspolyos sorjázásai. Egyébként is kedvelem, amikor a zajos stílus gitárjátékában az elsőre nehezen követhető, de mégis megfogható harmóniák, vagy diszharmóniák, vagyis a technikás thrash dallami szólalnak meg – ezt élőben hallani egy felvételhez képest külön élmény. Hogy a zene mennyire volt pontos, arról pl. az én és a zenekar egy-egy tagjának véleménye eltér. Nekem ugyanis külön tetszett, hogy a dob (főképp a tam) mennyire ugyanúgy szólt, mint ahogy a nótákat megismertem. Ez Tamás szerint valójában a hangosítós érdeme. Kétségtelen, dicséret illeti, de a ritmus előadása a dobost méltatja. A számomra pedig egyrészt a basszus és a dob közös játéka, másrészt a gitár és a basszus összjátéka volt meglepően pontos. Dezső Tamásnak még nem jutott önálló ventilátor-hordozó, mint mondjuk egy Lukácslacinak, így be kellett érje, ahogy a helyi légterelő meglengeti a sörényét, hogy a színpadnak abban a sarkában megrekedt különösen párás forróságot elviselje. Erre ő azt mondta, ahogy ki-kicsúszott a pengető a kezéből lehettek pontatlanok – nos, ez nekem nem tűnt fel. Ismét megemlítem hát a Nyolcas Műhely hangosítását és hangosítóját, aki eszek szerint pontosan tudja, hogyan kell a zajt kelteni, hogy az befelé-kifelé jól szóljon és nekem pontos legyen. A másik oldali bástya Söri sem szántotta fel a deszkákat, mindenképpen az előadásra koncentrált. Nekem ez is tetszett. A csapat a koncert után is maradt egy ideig, hiszen volt mit nézni még egyrészt ismerős zenészek, másrészt hasonló stílusok terén is. Ám az alábbi beszélgetésre a csapattal már a leülepedett élmény után került sor.

Tamás, azt mondtad, a színpadról lejövet, hogy – a meleg mellett – izgultál is. Vajon miért?

Csak az első nóta végéig, kb… De, ez nálam természetes. Szeretem, ha minden klappol. Utána csak a hőség zavart, ahogy te is említetted. De igaz mindegyik fellépőre. Ők is szenvedtek ettől.

Belülről úgy érzed, hogy ennyi koncentrálást igényel a – szerintem csak látszólag könnyed vagy egyszerűbb – dalok előadása?

Kell koncentrálni, persze. Vannak bonyolult részek a számainkban, és mi jól szeretnénk szerepelni. Nem vesszük félvállról a koncerteket. Csak így adhatunk igazán jó élményt. A közönség tetszésnyilvánítása ennek a legjobb mércéje.

És hogyan érzed ezt baszerként, Laci? Nekem nagyon tetszett a szinkron (ahogy fentebb írtam is).

Általában többet mozgolódok a koncertek alatt, de most olyan páratartalom és fülledt hőség volt a színpadon, hogy tényleg jobban kellett koncentrálnom ahhoz, hogy az izzadság zuhany alatt ne csúszkáljon a játékom. Emiatt a Tom Araya-stílust választottam, mint biztonsági megoldás [nevetés], ének nélkül, összeráncolt homlokkal [újabb nevetés]

Hogy éreztétek magatokat a színpadon (Dávid a színpad előtt), a buli alatt?

István – a dobos: Nekem a koncertek előtti órák általában gyomorideggel járnak [nevetés]. Mint mikor diákként a vizsga előtt arra vártam, hogy sorra kerüljek… Szerencsére azért, ahhoz képest, hogy régebben mennyire izgultam egy-egy koncert előtt, ez mára tényleg lecsillapodott amolyan vizsgadrukk szintre. Ez egészen addig tart, míg el nem kezdünk játszani, mert onnantól, úgymond, megszűnik a külvilág. Persze tudom, hogy ott vagyunk a színpadon, velünk szemben a közönség, de attól fogva csak a zene van. Vannak olyan számaink, ahol figyelni, koncentrálni kell az ütemekre, tempó váltásokra, de igazából egyszerűen csak élvezem, hogy zenélünk. A próbákon is, hiszen ezért is dobolok: mert szeretem. De a színpadon lenni, az egész más érzés, amit nem is nagyon tudok megfogalmazni, mert át kell élni. Főleg, ha azt látom, hogy a közönségnek tetszik, amit csinálunk, az még inkább felpörget! Egyszóval, egyszerűen jó és élvezem. [nevetés]

Tomi: Csak Simihez tudok csatlakozni. Élvezzük az egészet, pedig már nem 20 évesek vagyunk. Sőt!  A számomra ez valami drogként hat. Talán közhelyes, de így van.

Hogyan érzitek, mennyire működnek az új dalok?

Isti: Azt hiszem, sikerült elég jól összerakni a számokat. Az EP-n felvett számok közül személy szerint nekem a kedvencem a Kastély a hangulata, a húzás miatt. Amolyan kompromisszumos döntés alapján lett kiválasztva a négy szám, én ehhez és az illúziókhoz ragaszkodtam. Persze, lenne még, amit szívesen láttam volna a listán, de majd a nagylemezen [nevetés]. A visszajelzések is arra utalnak, hogy jól válogattunk és a számok, úgy tűnik, hogy bejönnek – a mondjuk úgy – követőinknek.

Már több helyen is felléptetek az EP-dalok írása alatt és óta. Mik voltak a legemlékezetesebb percek?

Tomi: Nálam eddig mindegyik koncert emlékezetes. Azt mondhatom, jól sültek el. Tőlem ez nagy szó, mert a legkritikusabb vagyok a csapatban. Magammal szemben legfőképp.

Isti: Nem nagy dolog, de nekem mégis megerősítés volt, mikor is pesten a RIFF Klubban játszottunk és lekeveredett egy fiatal mongol pár a helységbe. Először arra gondoltam, hogy, szertinem, fogalmuk sincs hova keveredtek, de mikor elkezdtünk játszani az utolsó fellépőként, feltűnt hogy ott vannak ők is közönségben és ahogy láttam, még tetszett is nekik a zenénk. Azután a koncert végén szóba elegyedtek talán Dáviddal az együttesből és ahogy később beszélgettünk róla, nagyon pozitív véleménnyel voltak, de rajtuk kívül mások is. Erre, legalábbis én nem számítottam, de tök jó érzés belegondolni, hogy életükben talán először vannak Magyarországon, nem tudják hova menjenek kikapcsolódni, de itt van ez a szórakozóhely, nézzünk be és a mi előadásunk miatt az este nekik már jól sikerült. Kis dolog, de mégis nagy… [mosoly].

Dávid, a hangod egészen elképesztő, azzal a napalmdeathes morgással-hörgéssel és a rögvest természetesre váltó emberi hanggal. Mondtad, hogy ez gyakorlás és technika kérdése, de mégis 30-35 perc oda-vissza így mennyire megterhelő?

Dávid: Szerintem nem kell ezt túl misztifikálni. Ha valaki nem sajnálja az időt és energiát, akkor simán el lehet érni ezt a szintet, amit én, sőt… mindig van hova fejlődni, új dolgokat kipróbálni. Hozzáteszem, nagyon szerencsés voltam abban, hogy a hörgés csak úgy jött 13-14 éves koromban, úgyhogy ott már volt egy pipa, majd jött a károgás, utána pedig a közép tartományok végül a tiszta ének, amivel még most is küzdök. Szerencsére, akkor ez nem jött át [felnevetés]. A koncert viszont most volt hosszú, így ez az idő nem túlzottan megterhelő a torkomnak. Az egyenlítő környéki klíma viszont elég kardióra alakította a koncertet.

Van tán hossza annak, mennyi ideig lehet ilyen intenzíven előadni a dalokat? Magyarán, milyen hosszú koncertre lennétek képesek és milyen hosszú repertoárral rendelkeztek? – nem is gondoltam, hogy ez a kérdés mennyire koncepcionális válaszokat szül.

Isti: A próbák során általában végig játsszuk a teljes repertoárt A számok közti szüneteket felfoghatnánk úgy, hogy Dávid koncerten két szám között a közönséggel foglalkozik, felvezeti a következő számot. Most a Nyolcasban kegyetlen meleg volt még ventilátorral is, ami megterhelő mindannyiunknak, de azt gondolom, ha lett volna időnk, tudtuk volna még folytatni a zenélés. Persze, pl. egy 2 órás intenzív koncert biztos sokkal többet ki vesz az emberből és a mi zenénkre, azt gondolom, nem mondhatjuk, hogy lazsálós. De a teljes szett biztos, hogy menne, már csak azért is, mert több ilyen koncerten túl vagyunk. Nagyjából 1 órás szettel számolunk jelenleg, ami klub körülmények között, azt hiszem, pont elég időtartam.

Tomi: Oxigénsátorral 91 perc, sátor nélkül 90. Egy szuszra [hangos nevetés]. De most tényleg: általában több zenekar lép fel, 1 óra kényelmesen elég bandánként és a közönségnek egyaránt. Persze, igény esetén lehet többet nyomni. Ha a nézők is úgy akarják.

Valljuk meg, jó hangosítás mellett a zene stílusa és előadása nem teszi lehetővé, hogy a szövegek rögtön átjöjjenek. Mennyire számít nektek az üzenet, hogy az célba ér-e? Vagy egy fellépéssel inkább a zene, mint ritmus, mint hangzás kell, hogy új rajongókat fogjon?

Isti: Fontos a szöveg, a mondanivaló, már csak azért is mert pl. tőlem már többen kérdezték, hogy „de az énekes mit énekel, mert nehezen érthető” [nevet]. Azt gondolom, ez a stílussal jár, az összhang így teljes és tudom, hogy ez nem tömeg-műfaj, vagy mondjuk úgy, nem populáris, de ezért mi nem fogunk a stílusunkon változtatni. Az EP számaihoz pl. a YouTube-on mellékeltük a számok szövegeit, mert biztos mindenki kíváncsi a mondanivalóra is a zene mellett és Dávid is a zenéhez írja a szöveget. A hangulata, mondanivalója a zenével formálódik.

Mennyire van szerepe a zene masszivitásában hogy Laci 5-húros hangszeren játszik?

Laci: G-drop hangolásban játsszunk. Ez már elég mély tartomány ahhoz, hogy megkívánja a vastag húrokat. Ének, dob, gitár, basszusgitár a felállás, így a basszusgitár néha ritmus gitárként, néha basszus alapként, nagy ritkán szóló hangszerként is funkcionál. Torzítót, pedálokat nem használok, inkább a játékkal, dinamikával próbálok operálni.

Térjünk csak vissza: Miért ez az 5-húros?

Az 5-húros, amin játszom, hosszú menzúrás, így elég jól kijönnek a finomságok még a G-húron, a legmélyebb hangok esetében is.  Régóta mélyre hangolva játszom. A másik 4-húros hangszerem HEAD-hangolású, amelyen szintén az 5-húros basszusgitár 4-vastagabb húrjai vannak.

Gondoltatok már arra, hogy ha ezt a dübörgést amúgy is lábdob kettőzéssel játsszátok, akkor legyen két lábdobotok is?

Isti: Persze! Általában hangsúlyos a zenében a duplázás, még ha nem is mindig folyamatos. Az egylábdobos dupla lábgép igazából, mondjuk úgy, praktikusabb, könnyebben elhelyezhető, cipelhető a megjelenés és a hangzás valamilyen szintű kárára. Sajnos az is az igazsághoz tartozik, hogy anyagi vonzata is van, de ettől függetlenül igyekszem folyamatosan fejleszteni a hangszerem [nevetés].  Ez igaz az együttes többi tagjára is…

Dávid, ahogy a koncert köszönetet mondtál említetted, jó ilyen patinás nevek sorában szerepelni, mint az itt fellépők. Végülis, ti sem vagytok már kezdők a színtéren. Az igaz, hogy – úgy látom – a noTs most kapott egy új lendületet. Milyen intenzíven léptek fel?

Fehérváron és környékén nagyon tehetséges zenészeket ismertem meg, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Játszottam már egy-két bandában, jó pár emberrel, rengeteget tudtam tanulni tőlük. Ez azzal is járt, hogy képbe kerültem abban is: ha szeretnénk beleilleni ebbe az underground közösségbe, akkor nincs mit tenni, fel kell nekünk is túrni a színpadot, ami a csövön kifér. Remélem ez sikerült, de legközelebb próbálunk még intenzívebbek lenni [nevetés].

Milyen terveitek vannak a zenekarral kapcsolatban? Hiszen jócskán egyensúlyozni kell a mindennapok és a hétvégi fellépési lehetőségek között? Főképp, mi a noTs bejárható területe? Hová szeretnétek fejlődni?

Isti: Nem tudom, hogy meg lehet-e fogalmazni végső célt. A cél, hogy jól érezzük magunkat és ha már a nyilvánosság elé tárjuk, amit művelünk, akkor azt a lehető legjobban tegyük. Hogy akik kíváncsiak ránk, még jobban érezzék magukat, mint mi. Nem egyszerű összeegyeztetni a magánélettel, munkával, de szerintem mind a négyen azok a szerencsés emberek vagyunk, akiket a zenélésben a magánéletben nem akadályoznak. A munka az a megélhetés, ezzel nem lehet szembe menni. A fejlődésről azt gondolom, mindig kicsivel jobbat szeretnénk kihozni magunkból a lehetőségekhez képest. Én, személy szerint, szeretnék még gyorsabb még pontosabb lenni, mert jóképű vagyok és okos ezen már nincs hova fejlődni [hangos nevetés]. A viccet félretéve: a kor nem jár együtt a tudással, a technikával, ha nincs akarat a fejlődésre, jobbnak lenni mindig egy kicsit önmagunknál.

Laci: Koncertek tekintetében tervezünk pár klub bulit, de nem célunk az évi 50-100 koncert [mosoly]. Elsősorban a régióban tudunk könnyebben mozogni, Dunaújváros, Várpalota, illetve a helyi Nyolcas Műhely, ahol most is zenéltünk. Nagyon örülünk, hogy a Nyolcas Műhely és Crew ilyen jó otthon a fehérvári underground színtér számára. Szeretnénk az ország minél több szegletébe eljutni. Terveink között szerepel több vidéki város, ahol a helyi klubokkal zenekarokkal mennek az egyeztetések, többek között Szeged, Pécs, ahol már alakul valami. Az ország keleti végein is vannak ismerős bandák, klubok, úgyhogy egy-egy bulit ott is szeretnénk majd játszani. Budapesten is zajongtunk már és a jövőben is tervezünk fővárosi koncerteket. Reméljük jövő nyáron a fesztivál szezonban is lesz lehetőségünk majd zúzni ismét.

Nemrég jelent meg egy új, egyszerű és mégis érdekes, forgatott klipeket. Milyen terveket szőttök még a noTs számára?

Isti: Szeretnénk a nem túl távoli jövőben összeállítani egy nagylemezt, amelyen megmutathatjuk azt a sokat emlegetett noTs-ízt. [nevetés]. Ezt nem úgy kell érteni, hogy egyedülálló lenne, amit csinálunk, inkább úgy, hogy a zenénkben benne van mindenkinek a saját zenei ízlése, elképzelése, ami, szerintem, a számokon is érezhető. Nincsen egyetlen séma vagy sablon, ami alapján egy nóták elkészülnének. Azt hiszem, mondhatom az együttes nevében, hogy szeretnénk fenntartani ezt a lendületet, ami most elindult a pandémiás időszak után. Koncertek, új számok, klip, stb…  Mindezekhez megvan az akarat, a kedv, hogy szeretjük csinálni. Mindez meg van mindannyiunkban, kivétel nélkül [mosoly].

Annak bizonyítéka, hogy egyrészt a noTs is talált új hallgatókat, másrészt az ilyen helyi zenei minifesztiválnak van is értelme például az, ahogy dühödten bődülő fenevadból ismét hétköznapi emberré vált Dávidhoz odament egy srác azzal, hogy „mondd csak kik is voltatok ti?”… Ajánlom az említett stílusok kedvelőinek keressenek rá a csapatra. Sőt, vegyék meg az EP-jüket is!