Pirkan – az emberiség elérkezett egy kozmikus időváltozáshoz

A Pirkan egy különleges formáció a hazai zenei életben, elhatárolják magukat a mára már jórészt kiüresedett világzenei kategóriától. A hazai népzene alapjaira építkezve alakították ki sajátos világukat, melynek bemutatására a zenekar tagjait kértem fel. Az együttes zenéje méltán tarthat számot azon fémzene rajongók érdeklődésére, akik a metalon kívüli, de ahhoz esetenként kapcsolódó műfajokra, jelen esetben a tágabb értelemben vett népzenére is nyitottak.

Üdvözletem a fémforgácson! Köszönöm, hogy elfogadtátok a megkeresésemet és ebben a formában segítetek a zenekar bemutatásában az oldalunkat követő metalos közösség irányába! Viszonylag kevés információ lelhető fel a Pirkanról, így arra kérlek titeket, először mutassátok be az együttes tagjait, illetve azt, hogy milyen zenei gyökerekkel rendelkeztek! A honlapotokon található bemutatkozás szerint távol tartjátok magatokat a világzene olcsó megnyilvánulási formáitól. Miként jellemeznétek a Pirkan zenéjét annak, aki nem mozog otthonosan ebben a zenei világban?

K. Zsolt: Elfogadjuk azt is, ha valaki a Pirkan zenei világáról azt mondja, hogy világzene. Azt az elején leszögeznénk, amit az emberek általában világzenei műfajként használnak, azt mi nem fogadjuk el. Azt gondoljuk, hogy ami világzene címszó alatt történik manapság, az nagy százalékban egy zsákutcába vezető folyamat. Ahogy vannak különböző műfajok, mint a rock-opera, a musical, a kabaré zene, ezek alapvetően rossz irányú zenék, ugyanakkor a saját tapasztalom az, hogy igazából a legkorcsosabb műfajból is lehet valami értéket kihozni. Ezeknek a műfajoknak nem lehetne létjogosultsága, de mivel az ember mindent megízlel és kipróbál, ezért én is azt gondolom, lehet próbálkozni bármilyen műfajjal, de sajnos nagyon kevés az igazán értékelhető produkció. Lehet a Pirkan világzene, amennyiben népdalok felhasználásával készít dalokat a zenekar. A világzene indíttatása az, hogy népzenét használ fel. A zenekarok egy jó része elrontja, a daloknak épp az esszenciája vész el, kapunk egy silány modern feldolgozást, amit nagykanállal befal a ma embere. Nekünk nem ez a célunk.

S. Gábor: Én nem a műfaj felől közelíteném meg, népzenét tanultam, népi hangszereken játszani. A Pirkannál attól lesz ez a hangzás, hogy mindenki hozzáadja a saját zenei világát és ez a barátságok folytán nagyon jól össze tud érni. Ez nem egy kitalált együttes, hanem az évek műhelymunkája alatt csiszolódott és egyszerre megszületett a hangzás. Alapvetően akusztikus hangszereken játszunk népzenét, középkori zenét, versfeldolgozásokat, ez számomra az élő népzene, s ehhez jönnek még az elektronikus színek. A Coil a kedvenc zenekarom, ha népzenét játszunk, akkor így szeretem, ha körbefonja az elektronikus világ.

K. W. László: A Coil nekem is nagy kedvencem, de a Pirkannak nincs sok köze hozzá, legalábbis a lemezen ez nem érzékelhető, próbákon elöfordul, s talán az általuk fémjelzett esztétika egy elkövetkező produktumunkon kihallható lesz. A világzenei témához pedig még annyit, hogy a könnyebb befogadás, gyorsabb siker reményében többen az aktuális tánczenei trendeknek, másodvonalas rockzenei törekvéseiknek ágyaznak meg, vagy csak egyszerűen egyfajta jazzes attitűddel élnek, amire akár jól el lehet aludni egy fesztivál gyepén. Ilyen esetben teljesen felesleges népzenéhez nyúlni, mert az azt befogadó műfaj nagyon szépen megáll a saját lábán, persze, hogy ha ötlet is akad hozzá. Egyedül pár rétegműfajban találkoztam valóban izgalmas műfaji keveredéssel, a black metal és a poszt-indusztriál képes szépen magába fogadni folk zenei elemeket. Ha pedig elengedem a forrás népzenét, műnépdalok feldolgozásával a 3+2-t többre tartom professzionális megszólalásukkal (igazán remek zenészekkel játszanak már jó ideje), mint a világzene több előadóját.  Esetünkben egyébként nem érzek nagy műfaji keveredést, ugyan van egy saját hangzásunk, de elektronikusan nincsenek a népdalok megerőszakolva, nem a lábdob után kullog a zenekar. Az elektronikus támogatás inkább csak színez, vagy nem létező népi hangszereket imitál.

Metalos körökben elismert a VHK és a The Moon and the Nightspirit is. Mi a véleményetek erről a két alkotóközösségről? Mennyire érzitek közel őket a Pirkan zenei világához?

Sz. Tamás: A Pirkant is érdekli és mozgatja az említett zenekarokból előtörő sámáni őserő. Örülünk, hogy sikeresek és külföldön is ismertek. Mindkét zenekar formabontó, különleges. Mind a kettővel koncerteztünk, és ezt élveztük is.

K.W. L. : Vágtázó Csodaszarvas koncerten többször voltam, nagy hangulatot hoznak, és kiváló zenészek alkotják, de VHK-ra is nagyot buliztunk pár éve a Fekete Zajon.

Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés? A magyar népdalkincs értelmezéséhez mekkora alkotói szabadságot engedélyeztek magatoknak?

S.G. : A dallam hagyományos részét megőrizzük, de a szerkezeten változtatunk.

Sz.T. : A szövegen nem változtatunk, a zenébe se avatkozunk sokat, néha ritmikán változtatunk. A népzenei hagyományból olyan dalokat próbálunk előkeresni, amik az örök és végső igazság felé mutatnak.

Miről szólnak a Pirkan szövegei?

K.Zs. : Egyrészről vannak a népdalszövegek, amiket örökérvényűnek tartunk és ezért nem is változtatunk rajtunk semmit és vannak a saját gondolatmorzsák, amiket egyes dalokban használunk, és azok a gondolatok a modern világ eróziójáról és a tradicionális lét bizonyos aspektusairól szólnak. Komoly esély van arra, hogy a következő Pirkan hanghordozón már több lesz a saját szöveg, és azok is azt próbálják szavakba önteni, hogy az emberiség elérkezett egy kozmikus időváltozáshoz, ami azt jelenti, hogy a katasztrófák, amik már megtörténtek és meg fognak történni a Föld nevű bolygón, azok hamarosan egy sokkal nagyobb méretű, apokaliptikus méretű katasztrófába fognak kulminálni. Ez durva lesz. Ez nem az első lesz az emberiség történetében,  hisz volt már vízözön, most elképzelhető, hogy egy tűzözön vár ránk.

A torokének hogyan került a Pirkan zenéjébe?

Sz.T. : Az ötödik Pirkan tag, Csingele mongol, és torokénekel, így egyértelmű volt a torokének. Emelett a Huun-Huur-Tu is kedvencünk, ez még egy okkal több.

Tudomásom szerint az első Pirkan kiadvány tavaly jelent meg, azonban már 2009-től létezik a zenekar. Mivel telt az elmúlt évtized?

S.G. : Az óbudai népzeneiskolába jártunk, zenéltünk, kitaláltuk magunkat.

Sz.T. : A zenekar önfejlesztő körként indult, aztán jöttek az első koncertek. Én először doboltam, aztán a citera lett a hangszerem, de néha basszusgitáron is játszom.

K.W.L. : Az elmúlt évtized? Hát megittunk egy kamionnyi sört.

Az első album tehát 2019-ben kazettán és digitális formában vált elérhetővé. Az utóbbi sajnos mára már megszokott, az előbbi formátum viszont igényel egy kis magyarázatot. Miért döntöttetek a kazetta mellett? Milyen volt a visszhangja ennek a manapság már szokatlan megjelenési formának?

Sz.T. : Elkészítettük az album anyagát és elsőre nem találtunk senkit, aki foglalkozott volna vele, mígnem a Mask Of The Slave kiadó vállalta ezt a nemes feladatot, és nekik a profiljukhoz tartozik a kazetta kiadás, így úgy gondolták, hogy először kazettán mutatják be a közönségnek. Sokaknak furcsa volt, de mi nem bántuk, mert szeretjük a kazettát.

A nagylemez idén CD-s kiadást is kapott. Honnan jött az együttműködés ötlete az erdélyi Sun and Moon Records-al, akik a kazetta megjelentetését is felvállalták?

Sz.T. : Mi sem bizonyítja jobban az első kör sikerét, minthogy a Sun & Moon kiadó 500 példányban megjelentette CD-n is, méghozzá elegáns digipack formátumban.

K.W.L. : Tizenéves a kapcsolat a Sun & Moon Recordsszal. A 2000-es években ők szerveztek egy emlékezetes koncertet Székelyudvarhelyen a Sciviasnak, és ugye azon hárman is ott voltunk a Pirkanból.

Mik az idei terveitek a Pirkannal?

Sz.T. : Túlélés, túlélés, túlélés.

K.W.L. : Eladjuk az összes CD-t, koncertezünk ahol csak lehet. Új lemezen fogunk dolgozni, de ezt megelőzi majd egy EP, amit a bandcampen fogunk megjelentetni, úgyhogy figyeljétek a híreket, kövessetek be facebookon és persze vegyetek CD-t!

Az interjút készítette: Andris

augusztus 12.,
augusztus 13.,
augusztus 16.,
augusztus 19.,