Pokolgép
Éjszakai bevetés (1989)

31 éve jelent meg a hazai heavy metal egyik alapkövének is mondott Pokolgép zenekar harmadik nagylemeze, az Éjszakai bevetés. A zenekar ezzel a lemezzel érte el pályája csúcsát. A klasszikus felállással: Kalapács József énekes, Pazdera György basszusgitáros, Kukovecz Gábor és Nagyfi László gitárosok, valamint Tarcza László dobos által készített lemezzel a csapat ismételten bebiztosította helyét a hazai, illetve a kelet-európai metál zene színterén. A lemezen található számok közül a Háború gyermeke, az Éjszakai bevetés, az Itt és most, valamint a Gép-induló a mai napig a zenekar legnagyobb slágerei közé tartoznak.

A lemez nem csak zeneileg, szövegileg, de hangzása tekintetében is jobban szólt, mint a korábbi Totális Metal és a Pokoli Színjáték albumaik. Igaz ez már a stúdiók és az egyre jobb felszereltségének javára is mondható. Mindenesetre ez a lemez az 1980-as végén nemzetközi mércével nézve is megállta a helyét. A kor neves hazai grafikusa és egyben ipari zenésze Soós György (Art Deco) által tervezett, és készített borító mindent magába foglal, ami a kor akkori heavy metal albumborítóin megjelenítettek.

A szélsebes germán metal riffekkel nyitó Gép-induló egy igazi speed metalos őrlőgép, ami ontja magából a vastag szedett tempókat, refrénje pedig mára már egy örökérvényű metal “igazsággá” nőtte ki magát:

A ruhám bőr és nem ballon
Az arcszeszem is csak Pitralon
De jegyezd meg jól míg a Föld kerek
Mindig lesznek Rockerek!

Igaz mára már kevesen emlékeznek a Pitralonra, de az én emlékezetemben még mindig ott van a sokak által a szocializmus illatának is nevezett legendás arcszesz. Azt ezt követő Lázadó egy középtempósan galoppozó power metalos himnusz, aminek Kalapács Józsi lebegős dallamai adnak szárnyakat. Természetesen sokat dob a dal hangulatán a benne finom elrejtett akusztikus-jellegű pengetések és a vége felé felbukkanó érces gitárszóló. A pokol angyalai megint csak a német speed metal hullámát hozza, aminek lendületes erejét gitárosuk Nagyfi Laci bömbölésével bikázzák meg, vagy mondhatnám azt is, teszik még pokolibbá. A lemez abszolút slágere A háború gyermeke, ami egy újabb nívós metal nóta a csapattól. A dal akusztikus bevetője után feszes tempókban menetelnek a zakatolós nehéz riffek és az együtt éneklős refrének. Ez egy igazi háborúellenes nóta, amihez hasonlót sok banda írt abban az időben.

A Most már elég egy feszesebb középtempósabb eposz, amolyan (már megint csak magamat ismétlem) germán metalos feelinggel. De ez mondható el a lemez címadó daláról is, aminek fogósabb részeit monológ szöveg mondással, történetmeséléssel teszik gazdagabbá. A finomra fogott tempókkal, dallamokkal átitatott Tépett madár egy lírikus power téma, amibe bele rejtettek némi klasszikus metal hatást, ám ez igazán az ezt követő Itt és most balladájában domborodnak ki. A könnyűszerkezetű finom szövésű akusztikus témák alá szinte simogatóan csúsznak alá a klasszikus metal himnikus dallamai és nehezebb riffei, amiknek köszönhetően az egyik legjobb hazai metal himnuszt írták meg. A gyönyörtől magunkhoz térve a Kár minden szó rideg zakatolása kalapál a fejünkbe, majd a levezetőként szolgáló Szóló rövidke zenei-bohózatát kapjuk.

Ez a lemez akkor is, és most is megállja, megállta a helyét. A mai napig felveszi a versenyt jó néhány nemzetközi banda albumával. Most nem akarok neveket mondani… nem is kell. Lényeg az, hogy aktualitását tekintve a lemez 2012-ben bonusz koncert dalokkal kiegészülten újra ki jött CD-n, majd ez évben a német High Roller Records kiadásában bakeliten.

Romok között 2021
december 04.
Ian Paice
december 12.