Rég nem került a kezeim közé olyan anyag, ami Csehországhoz kapcsolódik, így külön megörültem a Turnov városából származó Purnama zenekar friss anyagának. Ez annak köszönhető, hogy általában kevés, de jó minőségű lemez érkezik a tőlünk északra fekvő országból. Promós képeik alapján ráadásul a Purnama egy igazán velős underground csemege, aminek fiatal tagjai messze állnak a sikerességnek még csak az alaptalan gyanújától is. Pedig próbálkoznak a srácok több fronton is, New Hate Form néven progresszívebb zenével, az Act Of God berkein belül thrash metallal. A legnagyobb potenciál mégis ebben a formációban rejlik, mivel második lemezük igazi energiabomba és bűnös élvezet, anélkül, hogy a zenészeknek fekete maszkba és számukra is ismeretlen okkultista jelekbe kellene öltözniük. Persze élőben azért ők sem maradhatnak le a trendekről, ilyenkor jöhet a hullasmink, meg a koponyás hamutartó… Egyik klipjükből pedig rögtön lejön, hogy imádják és tisztelik a Behemothot.
Kellenek is ezek a kellékek, hiszen az alapvetően death metal mederben hullámzó produkcióban bőséggel találunk a megszokottnál sötétebb részeket és némi károgást is. Kifejezetten érdekes a banda zenei egyvelege, hiszen a death metalt modernebb szemszögből közelítik meg, játékuk percíz és itt-ott technikásabb, viszont a black metalhoz húzó részeket átjárja a 90-es évek misztikuma. Ehhez igazodnak a gitárok, melyek hol szórakoztatóan gonosz darálással kényeztetnek, máskor pedig disszonánsabb, elmélkedősebb irányba mennek el. Ami végig vezet minket ezen hibátlan módon, az Václav Lhota dobjátéka és a rengeteg tempóváltás.
A 34 perces anyagból egyedül a majd 3 perces It’s Coming intróval nem tudtam azonosulni, mert sem hangulatteremtőnek, sem bemelegítőnek nem való, de a Nature Will Remain által beindított áramlat magával sodort egészen az utolsó percig.
A Purnama ugyan tagadhatatlanul merít a Behemoth világából, szerintem a körítés és színpadiasság náluk továbbra sem megy a zene minőségére. Hallgatás közben még beugrott a lengyel Hate néhány anyaga is, akik szintén hasonlóan képzelik el az extrém zene mibenlétét. Biztosan nem ők lesznek az év felfedezettjei, de túl tehetségesek ahhoz, hogy két lemez után se emlékezzen meg róluk a kutya sem, ráadásul januárban már jártak is nálunk, ami remélhetőleg jó szokásukkál válik.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
