Raksha Bandhan

Meet Your God on a Dirty Bus (2021)

A Raksha Bandhan egy viszonylag új zenekar, viszont a tagjai nem kezdő muzsikusok. A csapat háromnegyede (Sára Norbert – dobos, Cserdi Imre – basszusgitáros és Szabó Tamás – gitáros) már együtt játszott a Sunwharf zenekarban. De Norbi például alapító tagja volt a metalcore/HC vonalon mozgó Blood Is Fire-nek, Imi játszott többek között a modern metalos Babylon-ban, melyben Köteles Leander énekelt. Tamás pedig alapítója volt a stoner/doom Locust on the Saddle-nek. A három úriemberhez 2019-ben csatlakozott Kelemen Ádám énekes, így lett teljes a Raksha Bandhan felállása. A csapat Meet Your God on a Dirty Bus című bemutatkozó lemeze az aktuális Hammerworld mellékleteként jelent meg. Stílusát tekintve HC elemekkel tűzdelt stoner/doom/sludge metalban utaznak a srácok.

A lemez borítója és a hozzá tartozó promószöveg már korábban felkeltette az érdeklődésemet, hisz erőteljes riffeket, ritmusokat és kórusokat ígért a Corrosion of Conformity, az Alice in Chains, a Biohazard és a Down nyomvonalán. A banda neve, illetve a borítón alkalmazott betűtípus azt is sugallhatná, hogy egy Krisnás zenekarral van dolgunk, pedig erről szó sincs. A Raksha Bandhan egy hindu ünnep, mely a testvéri szeretetről szól. Egyúttal éles kontrasztban áll a dalszövegeikkel, amik komor, brutális tartalommal bírnak. Általában a srácok dalaikban az ember hétköznapi gonoszságát énekelik meg. A lemezcím pl. a Daughter of Ganga című szerzeményből származik, aminek szövege egy hírhedt 2012-es eseményt dolgoz fel. Az indiai Delhiben egy éjjeli buszjáraton többen megerőszakoltak és bántalmaztak egy fiatal egyetemista lányt, aki később belehalt sérüléseibe. De szólnak dalok az atombombázásról, egy sorozatgyilkos rémtetteiről, vagy épp Jim Jones prédikátor öngyilkos szektájáról. Tehát nem vidám témákat énekelnek meg Ádámék. A kezdő Welcome to Jonestown fölvázolja, hogy mi is fog itt történni bő 40 percen keresztül. Középtempós groove-ok, riffek, Ádám erőteljes éneke és masszív csordavokálok. Ez utóbbit örömmel üdvözlöm, mert egyre ritkábban hallani. Mintha a ’90-es évek óta egyre kevesebben használnák. Még a thrash és hardcore zenekarok sem élnek már annyira ezzel a lehetőséggel, mint a hőskorban.

A Cafetria Use-ra forgatták első klipjüket a srácok, ami egy viszonylag slágeres darab. A refrénje elég fogós és Ádám is próbál benne változatosan dalolászni. Nem mondom, hogy rögtön megkedveltem az orgánumát, dallamvezetését, de már kezdek ráérezni a stílusára. Az alapjáratos hangja emlékeztet Vörös Andriséra, az angol nyelv miatt nyilván a Superbutt-os időszak a relevánsabb. Ádámra visszatérve tisztességgel teszi a dolgát, de néha van egy olyan érzésem, hogy elég esetlegesek az énekdallamai. Sőt, olyan is van, hogy úgy érzem, mintha a zenei alap és az ének külön életet élnének. Továbbá az angol kiejtése sem tökéletes. Úgy gondolom, hogy első nekifutásra rendben van ez, de a következő lemezre e téren örülnék némi fejlődésnek!

A Human Torch számomra a lemez legemlékezetesebb dala, ami nagyrészt a fogós énektémának köszönhető. A refrén a “mondókás” jellege ellenére (vagy tán pont azért) könnyen rögzül. A harangzúgás a Jákob lajtorjája elején, majd a vége felé tipikus doom klisé, de egyébként maga a Down/Crowbar ízű nóta ott van a szeren. Egyébként az összes számban vannak tetszetős megoldások. Meg nosztalgikusak. A Comrade X-ben az “óóóózás” pl. Bad Religion, The Offspring típusú. És az akusztikus, southern-ös nóta sem maradhat le egy efféle crossover lemezről. Meg is kapjuk a Dawn képében. Ádámnak tök jól áll ez a finomabb éneklés! Csakúgy, mint a lemez producere/hangmérnöke, Vastag Gábor “Vasti” által elővezetett steel gitáros betét a nótának. Az albumot a leghosszabb tétel, a New, I am zárja, melyben Tamás olyan gitártémákat is prezentál, amik a Metallica Load lemezét idézik.

Bemutatkozó korongként nem vall szégyent a Meet Your God on a Dirty Bus, de szerintem ennél erősebb albumokat várhatunk a Raksha Bandhan-tól a jövőben! Talán reálisabb lenne egy hetes, de kapnak egy pluszpontot azért, hogy muzsikájukkal és a hangsúlyos csordavokálokkal kicsit visszarepítettek 16-17 éves koromba, amikor a popzenéről kezdtem átállni a rock/metal muzsikákra, köszönhetően többek között a Biohazard State of the World Address és Mata Leão lemezeinek!

június 04.,
június 22.,
június 23.,
június 25.,
június 28.,
június 30.,