Remorse-interjú (3./3 rész)

Nemrég láthattam a Remorse Kohó című új lemezének előadását, meglehetősen erős felállásban. A csapat mind az öt tagja, Oláh Zsolt Béla – gitár (vokál), Szabó Péter – basszus, Oláh Kálmán – dob, Rom Gábriel – ének és Kossuth Lajos – gitár a Fémforgács rendelkezésére állt, hogy meséljen a zenekarról, a koncertől és a közeli jövőről. Az interjú 1. része itt míg a 2.része itt olvasható. A 3.részben a riffekről, a közönségről és közelgő koncertekről, egy rövid kitéről az Archaircról is olvashatunk.

Foto: Zenefesto.hu

Vajon maradtak dalok a hangrögzítőikben, amiket szándékosan hagytatok le erről az új albumról? Számíthatunk, rá, hogy elkészül egy újabb Remorse album, mondjuk még azelőtt, hogy mondjuk én, vagy a rajongóitok legalább fele elérje a most hivatalos nyugdíjkorhatárt (szóval újabb 12-15 év)?

Zsolt: Erre viszont pozitív a válaszom sok ötlet van a számítógépemen és van egy kis stúdióm is szóval már most nekiálltam a riffgyűjtésnek… Aztán pedig mindez idő és pénz kérdése.

Lajos: Hát… én nem tudom. A Remorse-os ötleteimet én már átküldtem Zsoltnak, ő meg be is építette. Persze azok a riffek más környezetben hallhatóak. Volt, hogy valamelyiket vissza kellett menjek kijavítani [halk nevetés], mert én nem úgy gondoltam. Amikor én hozok egy riffet az egy Kacinczbay Area-riff. Inkább közelebb a Forbidden-hez, a Deathrow-hoz. Szabó Petivel, a barcikai vonalban, a mindigis is erős gitáros mezőnyben sok technikás thrash hallgattunk. Zsolti az egyszerűbbeket, egyben dallamosakat szereti. Így a dallamok „el lettek remorsosítva”, ezeket inkább egy kompromisszum, mint konszenzus eredményeként alkottuk meg. Vannak olyan riffjeim, amiket egyszerűen nem lehet beilleszteni, mert attól függetlenül, hogy thrash metal riffnek gondolom, a Remorse-ba nem lehet beledolgozni. Ahogy egy Forbidden-, Nevermore-riffet sem lehet soha beilleszteni, mert pl. a refrénekről teljesen máshogy gondolkoznak. Náluk előfordul, hogy egy teljesen komplikált bonyolult riffre épül fel egy refrén, amire én azt mondom, hogy ez csodálatos, fantasztikus Ám ez nem illeszkedik a Remorse-dalépítkezésbe. A legtöbb vitánk a dalok kialakításban Zsolttal ebben rejlik.

Ha már életkor: felfigyeltetek rá, hogy az előttetek játszó Archaicra (nagyobb arányban), de a Remorse-ra is megjelent meglehetősen sok fiatal, nálatok és követő generációt képviselő Erdélyi Péteréknél is fiatalabbak. Rajtuk bandás póló, még a tiétek is- Láttátok?

Péter: Bedobtad a Bélást? [nevetés] Igen, nekem az volt nagyon szimpatikus, amire felfigyeltem a beálláskor. Két ilyen 10-12 éves forma fiú, azt hiszem talán apukájukkal voltak ott. Ment a beállás és a[z egyik] kissrác nagy boldogan elkezdett csápolni, fellendítette a kezét és valahogy így teljesen véletlenül találkozott a tekintetünk. Mutattam egy metálvillát a kissrácnak és láttam, hogy fordult oda az apukához, hogy úristen a gitáros bácsi nekem mutatott egy villát! Az, hogy ez valakinek örömet, okoz: hát én ennek örülök a legjobban. Az ilyen pillanatért is érdemes ezt csinálni. Ez később is megtörtént, akkor, éppen némi szinkronizált barázda billegetésre is sor kerül Lajossal. Ezért éri meg csinálni ezt a dolgot.

Gábriel: Igen feltűnt a tini korosztály jelenléte. Már a koncert előtt voltak RemorseKohó” pólóban messzebbről is rámvillázó arcok, jól is esett. Esetükben észrevettem, hogy inkább az új lemez volt az, amit követtek a szöveggel, de a Fázom és a Várom az esőt szövegét is ismerték, igaz, jobbára refrén szintjén. Láttam Pantera, Overkill, Dalriada, Ektomorf, de még Edda pólót is.

Kálmán: Látszott, hogy nem csak a Remorse-korosztály állt a színpad előtt, a 14-16 évesektől egészen a 40-50 sőt 60-ig. Most is, amikor [az Ektomorf-fal] Csehben voltunk, láttam, amikor ott az első sorban elsírta magát a gyerek. Úgyhogy igen, nagyon jó érzés.

Zsolt: Az Archaic modernebb zene talán. Angol nyelven szólal meg, no és a srácok jóval aktívabbak az utóbbi időben, mint mi. Fiatalabbak, és nagyon jók! Erdélyi Peti is tagja amúgy a 100-tagúnak, igen sokszor segített már ki minket. Nekünk sok mindent újra kellene építeni. Nem tudom, ez hogyan sikerülhetne. De amúgy a kérdést nem értem.

A koncert előtt beszélgetve, talán Zsolt említette, megvolt az esély, hogy csak a magyar bandákkal tartott Rockmaraton talán nem lesz annyira sikeres, vagy kisebb lehet az élmény. Oké, most nem a legnagyobb külföldi csapatok előtt léptetek fel, hanem magatok voltatok az egyik főbanda. Milyen volt végignézni a színpadról a koncertet? Vagy ez egy hülye kérdés volt?

Péter: Nem, egyáltalán nem volt hülye kérdés. Láttam, például, hogy Farkas Zoli is ott állt a színpad szélén és aztán a színpad előtt is. És végül ez a gyerek a szemembe nézet és azt mondta, hogy „b@zdmeg Petikém, ez kurva jó volt!” És ezt nem olyan őszinteség volt, hogy két cukorral iszom a feketét, az ilyen dumákat én nagyon le tudom vágni. Én, legalábbis, úgy ismerem Zolit, egyenes és őszinte.

Gábriel: Leginkább az kedvezett, hogy nem délután 5-kor játszhattunk, hanem 20:30-kor, egy izmos idősávban. Látni lehetett, hogy magán az egész rendezvényen kevesebben voltak, nem kellett úgy kerülgetni az embereket, mint pl. 2018-ban vagy azelőtt. Volt hely a kiadó pultoknál, de az, hogy kedd, az első nap sem kedvezett a nagyszámú közönségnek. Mindenesetre, ha csak fele annyian lettek volna, mint voltak, is teljes bedobással toltam volna, de szerintem a többiek is.

Kálmán: Elégedett vagyok. Már másfél éve nem volt Remorse koncert. Egy éve volt Ektomorf Szlovákiában. Még úgy is jó lett volna, ha nem játszunk, csak elmegy az ember nézni. Hiányzott már nagyon. [arról, ahogy „Zotya” állt a színpadon] Persze, hogy tetszett. Gondoltam, is hogy ott lesz, mert eredetileg a Győzni fogsz-ra feljött volna a színpadra. Úgy volt, hogy Zsolt szólni fog neki, ha odarének. Máskor is így történik, ha együtt játszunk. Amióta „benne vagyok” úgy tekintek rá is, mint Zsoltra, testvérek vagyunk.

Zsolt: Szerintem nagyon jó lépés volt, mindenki jól érezte magát, jó volt barátokkal találkozni. A mi koncertünk döcögős, de mindenképpen nagy élmény volt, nekem legalábbis.

Elkapott szóból tudom, hogy a thrash színpadon játszottak olyanok is, akiknek konkrétan az életéért kellett aggódni hónapokkal korábban. Mennyiben tudja feledtetni az átélt nehézségeteket a mikor a beállás után megdörren a cucc és emelkednek a kezek?

[Kálmán éppen a lemezborító-fényképezéskor esett át a COVID-on] Zsolt: Kálmán már visszanyerte a súlyát, így biztos nem volt gond… [Tegyük, hozzá, hogy ez csak a kérdés tréfás elütése, mivel azért a témáról, okkal, ennél komolyabban beszéltünk – szer.]

Kálmán: Hát nem sok híja volt, hallod-e, nem sok híja volt. Gondoltam, hogy valami van, de azt nem gondoltam, hogy így. A munkám miatt, tudod, utaztam, ha otthon ülök, abból nem élünk meg. Nekem annak idején kivették a manduláimat, így azt is tudtuk, hogy ha az első védelmi vonal hiányzik, és elkap [a betegség], akkor azzal számolni kell. Öt nap alatt úgy elkapott… Még most sem vagyok tökéletesen, kicsit fáradékony vagyok.

Csak bevállaltál két bulit, hogy bírtad?

Kálmán: Nehezen, de ez volt a feladat. Ez volt a feltétele, hogy mind a két banda felléphessen.

Ilyen típus vagy: ha feladat van, megoldjuk?

Kálmán: Ha muszáj, akkor muszáj. Erre volt lehetőség, és így merült a kérdés, hogy bevállalom-e.

Tiszta szerencse, hogy ott volt a dobsánc, mert ha nem lenne, ki tudja, mit ütnél, mint egy elszabadult vadállat – bocs, ha ezen felnevetek, mint rajongó. Ne haragudj…

Kálmán: Áh, nem haragszom, dehogy. Két-két és félórát ledobolni nem is egyszerű, mert mind a zene kettő tempós… a végére már remegett a kezem rendesen. De, mint mondtam, ez volt a feltétele, hogy mind a két zenekar játszhasson.

Mik a következő koncert dátumok, hol lehet titeket akár Remorse-ként akár bármely egyéb szerepben látni?

Péter: Emlékszel a 125-ös telefonkártyára? [nevetés]. Még nem kialakult, Zsolt a koncertszervező, úgy tudjuk sor kerül még bulikra a nyáron, őszig, és várhatóan lesz Pesten is lemezbemutató koncert. Akkor tudunk erről beszélni, amikor biztosak a dátumok.

Foto: Zenefesto.hu

Lajos: Össze kell egyeztetni, és nekem az utazás akár 100 km is lesz. De tudunk már néhány dátumot. Úgy tudom-tudjuk, lesz ahol Péter helyére, ha nem tud jönni Oli ugrik be, mint ahogy fellépett velünk Igor bátya is, vagy Erdélyi Peti is. Mind nagyon jól játszanak a hangszereken.

Kálmán: Augusztusban az Ektomorffal szünet lesz, akkor lesz Remorse-koncert, ha minden igaz. És reméljük.

Zsolt: Vannak már koncert dátumok!

  • Augusztus 19. Fekete Zaj
  • Augusztus 20. Ózd, majd
  • Augusztus 21 Karcag.

A koncert nagyszerű élmény volt, a lemez pedig megérdemli az országos turnét! További sok sikert kívánunk, mindenhez, ami nektek fontos: a zenekarral és a magánéletben egyaránt!

Remorse: Köszönjük a lehetőséget!

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.