Selbst
Secular Compendium

(Sun & Moon Records • 2018)
Armand
2020. szeptember 21.
0
Pontszám
9.5

A black metal megújítói manapság már nem egy adott régióból érkeznek a színtérre. A két és fél évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest manapság már egyik nemzet sem játszik dominináns szerepet a műfajban. Ausztráliában és Új-Zélandon életerős és kreatív zenekarok mozgolódnak, akik a stílust a death metallal keverve vezetik korábban járatlan utakra. Gondoljunk itt akár a közelmúltban egy lehengerlő lemezzel jelentkező  Vassafor-ra, vagy a Temple Nightside-ra. A névtelenségbe rejtőző izlandi zenekarok (pl. Mispyrming, Svartidaudi, Hrae, Illkynja) is egy rájuk jellemző speciális hangzással álltak elő. A kortárs lengyel black metal pedig azt hiszem, hogy nem igényel különösebb bemutatást, legyen szó a mainstream kapujában toporgó Behemoth-ról, a nagy respekttel rendelkező Mgláról vagy akár a sokat köpködött Batushkáról. Ehhez a sokszínű színtérhez kapcsolódik a venezuelai alapítású, jelenleg viszont már Chilében működő Selbst is. A nagy ígéretnek tartott, N. által vezetett zenekar frissen megjelent második lemezét már sokan várták.

Ismertetőm tárgya azonban nem az új nagylemez, hanem egy speciális, gyűjteményes kiadvány, amit a zenekart lényegében felfedező és a közelmúltig az útját egyengető Sun & Moon Records dobott piacra, CD formátumban.

A Secular Compendium mindössze öt dal tartalmaz, azonban a lemez játékideje meghaladja az ötven percet. Az egységes hangzáskép és nívó okán akár nagylemezként is tekinthetnénk a kiadványra, melyre időrendben kerültek a szerzemények. Az első két dal a zenekar annak idején kazettán publikált Veritas Filia Temporis című demója. Ezen a felvételen session jelleggel Frozen énekelt, aki egyébként több spanyol black metal formációban is aktív. Az I. és II. címre keresztelt dalok nehéz falatok lehetnek annak, aki átlátható dalszerkezetekben, dallamos témákban, netán memorizálható refrénekben gondolkodik. N. önös szempontjai szerint, úgy játssza a black metalt, ahogy neki megfelel, nincs figyelemmel semmilyen esetleges külső elvárásra, mások által támasztott normára. A német Selbst (önmaga) név tehát tökéletesen tükrözi az alkotó zenei hitvallását.

A Selbst black metalja már ezen az első szárnypróbálgatáson sem a necro hangzású, maszatolós gitárjátékra épült, hanem N. hagyományos riffekbe gondolkodott, a reszelésen túl voltak értelmes ötletei. Szembeötlő a hangzás black metalhoz viszonyított tisztasága; nem kell rétegeket lebontanunk a zenéről ahhoz, hogy kihámozzuk, mit is játszik a gitár. Az ének sem egyhangú kerregés, a torokkínzások széles skálája felvonul a sodró szerzeményekben. Az I. tétel fenyegető középrésze hatásos feszültségfokozó. A dal fokozatosan gyorsul vissza a nyitó sebességre, az elterjedt sztenderdeket figyelmen kívül hagyva ebben a szerzeményben nincsenek hirtelen tempóváltások. A II. rész elején N. olyan dallamokat penget, melyek könnyen memorizálhatók, a basszusgitár játéka is ötletes. Ebben a dalban is helyet kapott egy merengős középrész, amiből egy lassú, vontatott black metal nóta bontakozik ki, végül a metsző riffek közepette a tempó is felpörög.

A következő két tízperces monolit a korábban CD-n már megjelent Three Ways of Consciousness című, Nihil-lel és Aversio Humanitatis-szal közös split két szerzeménye. A borító adatai szerint ebben a két dalban is Frozen énekelt az egyéb instrumentumokért felelős N. oldalán. A Slave Cult of Idolatry úgy kezdődik, mint egy újabb korszakos In Flames szerzemény, majd egy változatos dinamikájú epikus black metal dal kerekedik ki belőle. A Ninguna Devócion szövegébe a címéhez illően néhány spanyol nyelvű sor is került. A féktelen száguldás után itt is felvonul a Selbst teljes arzenálja. A záró Bringers of Misery szintén egy splitről lett átmentve, mely eredetileg a venezuelai Holbach-hal közös kazettán jelent meg. Ez az összetett dal sem könnyen adja meg magát, a sokadik hallgatás ellenére sem.

A Selbst mára nevet szerzett magának a színtéren, a gyökereik kutatásához pedig jelen kiadvány tökéletes választás, hiszen lefedi a formáció életművének korai szakaszát. Nem akarok nagy szavakat használni, de utólag már úgyis könnyű okosnak lenni. Szóval, ezek a dalok -a következmények tükrében- bizony már magukban rejtették a zsenialitás szikráját. Nem könnyű hallgatnivaló. Csakis azoknak ajánlott, akik nem a telefonjaikat kattintgatva hallgatnak dalokat, dalrészleteket!

Az ajánlót írta: Andris

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.