Strigoi
Viscera (2022)

Úgy néz ki, hogy amíg a Paradise Lost front embere Nick Holmes a vérszomj iránti vágyát a svéd Bloodbath nevű death metal zenekarban csillapítja, addig a banda emblematikus gitárosa Gregor Mackintosh, inkább a dohos kripták és a napfénytől gondosan elzárt témák iránti szenvedélyét kívánja kibontakoztatni a mellékprojektjeiben. A Greg és Chris Casket úgy gondolták, hogy miután a Vallenfyre zenekar, melyben mindketten játszottak, parkolópályára került, egy új klánt alapítanak és ott élik ki zenei kreativitásukat. Így alakult meg 2019-ben a Strigoi. A banda nevét a román folklórból kölcsönözte. Ugyanis a Strigoi vámpírt, vagy sírból kikelő nyughatatlan (rosszindulatú) kísértetet takar. A közös projekttel a céljuk a Vallenfyre által képviselt crust punk, death metal és grind vonal kitolása volt. Ez estben, saját maguk zenei elképzeléseinek megvalósítása céljából. Az együttes nem is váratott sokat magára, 2019-ben kis is adták az Abandon All Faith nagylemezüket. Mely alapvetően a Vallenfyre-re jellemző zeneiséget követte, de itt már saját identitást adtak a daloknak. A zenekar a „Nagy lezárások” miatt nem tudott fellépéseket szervezni az első koronggal. Így alkotói energiáikat egy második lemez megírásába fektették.  A szeptember 30-án a Season Of Mist gondozásában megjelenő második nagylemez, a Viscera, további feszegeti ezeket a muzikális határokat.

Ha arra gondolna a kedves hallgató, hogy a Viscera majd szépen körül udvarolja, finom bókokkal és udvarias szóval fog kedveskedni a hallójárataihoz, akkor nagyon téved! A United in Viscera kopogás nélkül rúgja be az ajtót. Kitépi a torkodat és hagy a padlón elvérezni. A nyers doom témák ólomsúlyú szemfedőként nehezednek ránk. Nincs túl bonyolítva semmi. A brutalitás a legletisztultabb formájában, pont úgy tálalva, ahogy azt szeretjük.  Meglepett, hogy Mackintosh-nak ilyen durva hangja van. Őt ugyanis a gitár játéka kapcsán tartja az underground világ komolyan számon. Meglepő tehetség. Száraz és kémény hangon okádja a sötétségbe mártogatott szavakat, de nem válik unalmassá a hangja. „Megtagadott fény, lélek nélkül/Levetem ezt az emberi bőrt/ Minden öröm eltűnik belülről” hangzanak a sorok… ennél többet nem is tudnék hozzátenni a dalhoz. Tagadhatatlanul érződik a jól megtanult régi sulis lecke, amit jelesre fel is mondanak. Kőkori death metal és trash-es kalapálás is ép ugyanúgy kiegészíti a korong zeneiségét, mint ahogy a szuvas koporsó bűzös leheletét visszaadó doom/funeral doom témák.  A pusztulás és apokalipszis témáját felölelő King of All Terror igazi régimódi tétel. A szövegek és a számcímek is igazi régi-vágású urakról tanúskodnak.  Halál, sötétség, pusztulás, kín… csak pár gondolat, amit a dalokból kiragadhatunk. Lényegre törők, semmi cicoma, semmi sallang.  Ahogy Greg említette „Nincs túl sok fény a lemezen. Ha van is, akkor csak azért, hogy hangsúlyozza mennyire sötét is valójában az az árnyalat”. Ezt dalról-dalra, rendre bizonyítják is.

Az An Ocean of Blood akár a Paradise Lost Medusa albumának egyik darabja is lehetne. Greg és Ben Ash gitárjátéka csak minimális díszítéseket tesznek a dalokba. Természetesen ha kell, akkor adnak egy kis drámai tónust, de inkább a súlyosságon van a hangsúly.  Guido Zima dobos szépen kalapálja a rozsdás szegeket a koporsóinkban. Ezután a korai grind – crust stílusú Napalm Frost (csak a névhez hűen) folytatja a sort. Itt nagyobb teret kap Chris Caske basszus játéka is. Alapvetően a nóták hossza is velős, semmi erőltetett epikus hosszúság. Mondván, három percben is lelehet tépni valakinek a fejét. Hollow című dalban egy csipetnyi kísérteties kórus és nagy-zenekari betét is megkeseríti a szenvedésünket, hogy végül a gyilkos doom és egy csipetnyi black metal verje bele a szívünkbe a fakarót.  A Begotten Son is a fekete fém bűvöletében hozza ránk Gyehenna borzalmait. Ebben a dalban is az erős letisztultság és fő karaktervonás. Nincsenek túlkomplikálva a dalok, noha hatalmas muzsikusokról van szó, végig tudják, hogyan maradjanak hűek a projekt kijelölt zeneiségéhez. A Bathed in a Black Sun nótában halovány keleties ének is hallható. Engem a szöveg és a hangulat a Keresztes lovagok által elkövetett pusztító hadjáratokra emlékeztetett.

Talán nem is tévedek akkorát, mert a következő dal a Byzantine Tragedy.Atyám, Megváltóm/ Hadd, hódoljak a lábad előtt/ És csatlakozzak a kegyetlenség és rászedés közösségéhez” hallatszik a szövegben. Itt is hallhatunk egy kis hangulat fokozó sample-eket, de a kegyetlen súlyú pallossal lesújtó doom/sludge riff-eké a főszerep. Az old-school death metal-os, grind-os Redeemer után következik a korong legutolsó dala, az Iron Lung. Itt már töméntelen sötétségen kell átverekednie magát a hallgatónak. Ahogy át vág a közel nyolc perces sűrű temetői ködön úgy teljesíti be a saját végzetét is. Ez a Viscera legnehezebben emészthető darabja. A címéhez hűen iszonyatos súlyossággal nehezedik ránk a zene és a dalszöveg: „Kibontakozik a végzetem/ Gyulladt daganat/Igénylem az utolsó lélegzetemet/ Az ujjak megragadják/A hiábavaló reményt”. Ez a fajta sötétség, ami az embert legjobban elborzasztja. Remény nélküli betegségben töltött gyötrelmes órák. Talán ez az egyik olyan dolog, amitől mindannyian őszintén rettegünk. Ez a kegyetlen befejezés méltó a teljes koronghoz.

Viscera nem finom szalonokba illő, úri füleket megtöltő muzsika! Én sem fogom keresni a szép szavakat hozzá: mocskos, dohos, rothadt és kegyetlenül sötét. A régi-vonalas death, grind, crust, doom black lelkiismeretet nélkülöző kegyetlen ötvözete. A hangzás is jól sikerült. Enyhén tompa, de brutálisan súlyos. Tökéletesen visszaadja azt a nyugtalan hangulatot, melyet a banda a korong kapcsán megfogalmazott.  A Brian Sheehan (Legerdemain Art) által készített borító is jól tükrözi azt az érzést, amire a kiadvány kapcsán számíthatunk. Minden muzsikus hozza azt, amit a projekt létrehozni hivatott. Talán lehetett volna lágyabb melódiákkal picit enyhíteni a dalokat, hogy felszínre jöhessünk egy lélegzetvételnyi időre ebből az éj fekete szurokból. A játékidő és a dalok hossza is megfelelő. Nincs semmi túltolva.

A Strigoi új nagylemeze maximálisan beteljesíti a hozzáfűzött reményeket. A kiadvány beszerezhető a Season Of Mist oldaláról, illetve aki úgy dönt, akkor a zenekar hivatalos Bandcamp oldaláról is megtudja vásárolni mind a fizikai és a jó minőségű digitális verziót.

Temple of Torment
december 02.