Strong Deformity – Interjú Kováts Tiborral

Több, mint 25 éve, még 1995-ben alakult a Strong Deformity Szombathelyen. Az akkori rock/metal zenei változások hullámán a hazánkba is elérkezett újfajta metal zenével újabb hanghullámok csaptak a magasra. Az akkor az Extreme Deformity és a Jeanne Dark zenekarokból alakult csapat extrém metal zenéje valójában korszerű volt és tudom, sokakat megmozgatott az underground zene iránt érdeklődők körében. A zenekar felállása: Bíró Tamás – ének, Bertalan Balázs – dobok, Bertalan Zsolt – gitár, Fodor Szabolcs – gitár, Kováts Tibor – basszusgitár. 1996-ban jelent meg A fájdalom hatalma című albumuk. Erről azt írták és írják ma is, hogy figyelemfelkeltő volt az akkori zenei téren. A lemez nem sokkal később angol nyelven is kiadásra került. A zenekar második lemeze, a Racket már új énekessel, Fekete „Hair” Károly közreműködésével készült. A banda zenei stílusa jelentősen megváltozott, és – legalábbis az én számomra – a két lemez között egy vastag választóvonal húzódik azóta is. A felállás némiképp lassú üzemmódban három albumot jelentetett meg: tavaly, 2022-ben érkezett a negyedik – a stílusában harmadik. Ez a lemez legalább akkora feltűnést keltett és sikert aratott, mint annak idején a Racket maga. És tán nem csak az idővel érik, hanem a közönséget akkor is alaposan megvárakoztatva kiadott „köztes” hármas album a Magic Syrup (2002) is igen népszerűvé vált a színtér hallgatósága körében. Jó példa az album értékére és patinájára is, hogy az undeground és a népszerű metal és rock zenei irányzatokat kedvelők körében a legkülönbözőbb irányokból érkeznek az azt méltató hallgatók-rajongók. Engem pl., őszintén bevallom, annak idején az első, még extrém/nu metal lemez nem különösebben fogott meg. A második stílus-korszak a számomra jó ideig rendkívül populáris-elektronikusnak tűnt. Úgy véltem, hogy túl sok hasonló csapat tapossa a klubok deszkáit, mintha az lett a korszak Kortársak, VHK, Tudósok, Pál Utcai Fiúk, Kispál, Üllői Úti Fuck,… stb. újhullámos/alternatív/avantgard rockja…

Ám az élet őket és az általuk teremtett értéket igazolta, azzal is, egyrészt a visszatérő (tehát ismét több éves várakoztatás után kiadott) Insde Your Sun lemezük is sikert aratott, másrészt mintha mindössze korszerűbbé vált volna ugyanaz  muzsika, amit a Racket-tel elkezdtek. Engem is így ragadott magával és hallgatom újra régi anyagaikat is. Mára pusztán a Magic Syrup-lemez említése a köréje szervezett koncert is megmozgatja a korábbi és az újonnan verbuválódó hallgatóságot. Az elmúlt hónapokban pedig többen is tanúi lehettünk annak országszerte, hogy a Strong Deformity  milyen eleven, kidolgozott, és hangulatos  koncertet ad, amikor a színpadra lép. Hamarosan sor kerül a banda ünnep koncertjére az Akváriumban Klub kis halljában. Mivel a közönség egy része kicserélődött, illetve cserélődik, így érdemes megismerniük a zenekar kiemelkedő pillanatait az ő szemüvegükön át. Bár olvashattatok már róluk és a Fáklya Rádió adásában is hallhattatok a csapat énekesével beszélgetést, még mindig van mit megtudni a mára komoly múlttal rendelkező bandáról. Minderről Tibbával beszélgettünk a Fémforgácson.

Jó régen alakult a bandátok. Kik játszanak most abból a csapatból? És kikkel tartjátok/tartod a kapcsolatot, akár zeneileg, vagy magánemberként azok közül, akikkel ugyanazt az álmot szőttétek 1995-ben?

Rémes belegondolni, hogy mennyi idő eltelt már a megalakulás óta. De mégis mintha tegnap lett volna, amikor a krém színű kocka-Ladában összeállt a banda. A Bertalan-testvérek és én vagyunk jelenleg az ős tagok közül. Karesz, az énekesünk ugye a második albumunk, a Racket felvételei előtt jött hozzánk. Ennek lesz a 25. évfordulós koncertje 2023. május 27-én az Akvárium Klubban. Bíró Tomival, alias Bigyusszal, a korai énekesünkkel elég ritkán futunk össze, mivel teljesen más irányokat vett az életünk, de amikor találkozunk, felidézzük a régi emlékeket és jókat röhögünk. Fodor Szabival, azaz Muzzoval pedig inkább chaten tartjuk a kapcsolatot, mivel ő külföldön él. Én és Balázs, a dobosunk egy ideig együtt béreltünk vele házat Leedsben, az Egyesült Királyságban.

Mi volt az az inspiráció, ami miatt azt a karcos, darabos-zakatolós extrém metal stílus választottátok, amiben az első (magyar, majd angol nyelvű) lemezetek megjelent?

Mi, a Jeanne Dark felől érkezők eleinte inkább rockot, The Cult-ot, D-A-D-t, Circus Of Power-t, Zodiac-ot, Guns ‘N Roses-t, Jane’s Addiction-t hallgattunk. Aztán jött a keményebb vonal, a Prong, Life Of Agony, Helmet, Pantera, Sepultura. A Bertalan-testvérek jóval keményebb zenéket hallgattak. Ágas-bogas logók, dupla kick végig, ilyenek.

Miért váltottatok angol nyelvre?

Az első lemez itthoni megjelenése után, az itthoni kiadónk, a Vida Feri (Lord) vezetette LMS kapott egy ajánlatot az osztrák Core & More Recordstól. Szerettek volna megjelentetni minket Európa szerte, és nyilván ennek feltétele volt az angol nyelv. Mivel a lehetőséget sem mi, sem a kiadónk nem szerette volna veszni hagyni, így felvettük angolul is. A második albumunk, a Racket pedig eleve osztrák kiadónál jelent meg, az NSM Recordsnál, így ott nem is volt kérdés az angol nyelv. Utána ott pont a fordítottja történt. Az itthoni Nephilim Records vette meg a licencet, hogy itthon is hozzá lehessen jutni.

Ez a zene lehetett volna akár thrash album is, főképp olyasmi, egzisztenciális témákkal foglalkoztatok. Nem akarok tüskés nyelvvel kérdezni, de nekem (már a második lemez zeneiségével is összevetve) úgy tűnik, mintha a metal zene „punkjában” tudtatok volna hangszeresen megnyilvánulni. Tévednék?

Az első albumunk felvételeinél abszolút a Pantera és a Sepultura, talán kissé a Prong és a Helmet hatásai alatt voltunk. Ezt kár lenne tagadni, hiszen ez azonnal lejön bárkinek, aki meghallgatja. Ha valaki kevés egyéniséggel vádol minket a Fájdalom Hatalma album idején, annak igazat kell adnom neki. Sajnos nem volt mellettünk producer, aki odajött volna és a fülünkbe súgta volna, hogy: “srácok, ez már el van játszva, és sokkal jobban, próbálkozzatok mással”. Nyakig benne voltunk és ösztönösen toltuk, kevés tudatossággal. Huszonpár éves zenebolondok voltunk, nem érdekelt minket semmi más. Heti három próba, hétvégén koncertek. Boldogok voltunk.

Mi okozta, vagy mi indokolta, hogy némi szünet után egy megújult csapattal, egészen új hangzással léptetek a színre?

A Racket albumnál lépett be Karesz az életünkbe. Hozott egy olyan új színt, nevezetesen a dallamokat, amiket már korábban is szerettünk volna beépíteni a zenénkbe. Az erősítőket lecseréltük Mesa Boogiekra amik nagyon meghatározták a hangzásunkat. A gitárokat is mélyebbre hangoltuk így lassabb, vastagabb lett a sound. Súlyosabb, groove-osabb zene, dallamosabb ének. Ez lett a koncepció. Nyilván ez sem a mi találmányunk volt, de az mindig jellemző volt ránk, hogy villám gyorsan lereagáltuk a zenei történéseket. A Racket-nél is fel lehet fedezni erős hatásokat, de ott már talán több egyéniséggel tudtuk megtölteni a dalokat. Tényleg egy teljesen új korszak kezdődött akkor a SD életében.

Bizonyára voltak akkor is olyan bandák, előadók, akik nagy hatást gyakoroltak rátok.

Persze, a nyugati bandák hatottak egymásra, de itt a messze távolban mi is fogékonyak voltunk erre. Nyitott antennákkal jártunk-keltünk, ha zenéről volt szó. Akkor még nem volt olyan könnyű dolgunk, mint ma lenne, mivel internet, jobbára, még csak a könyvtárakban volt. Spotify vagy Youtube meg még egyáltalán nem létezett. El kellett menni a lemezboltba és meg kellett venni az albumokat, kazettákat. Ha extrát akartunk át kellett menni a határon is, mondjuk Bécsbe. Aztán itt a nyugati határszélen fogható volt a bécsi FM4 is, ami a mai napig zseniális zenéket tol, mindenféle stílusban. Nagyon fantázia-beindító tud lenni. Nem mondom, hogy az itthoni zenékből ne lehetett volna inspirációt meríteni, de valahogy úgy éreztük, hogy az izgalmas történések másik világokban játszódnak.

Mit szóltatok a Racket kiemelkedő sikeréhez? Emlékeztek arra a pillanatra, amikor úgy éreztétek, na ez bejött, mind a közönségnek, mind a zenekarnak és ezt szeretnétek csinálni?

Nem hiszem, hogy léteznek ilyen pillanatok. Ez mindig egy folyamat, amiben legtöbbször nincs is idő visszanézni, vagy megállni és örülni a sikernek. Mindig ott van a következő feladat, ami leköti az ember figyelmét, és már ezerrel arra koncentrál.

Gondolom, hogy a Magic Syrup mindehhez inkább egy megerősítés adott, nem különült el olyan mérföldkőként, amint ahogy arra ma hivatkoznak a rajongóitok?

A Syrup, az megint egy teljesen új fejezet volt. Akkor lettek először producereink és akkor jött az, hogy visszanyúltunk sokkal korábbi időkbe, ahhoz képest, mint amikor a zenekart elkezdtük. Amikor én tizenéves voltam egyáltalán nem hallgattam kemény zenéket. A ’80-as évekről beszélünk, amikor a new wave tarolta le a világot. Én abból csúsztam át az alterba és a dark wave-be. Közben azért hallgattunk Velvet Undergroundot, Bowiet és persze a kommerszebb bandákat is mint a The Cure, Depeche vagy a The Communards. Mindehhez társult, hogy a ’90-es években előretörtek az electro zenék. Az FM4 és nyugatról állandóan bakelit lemezeket hazahozó barátok jóvoltából ezekre is volt rálátásunk. Producereink, Prieger Zsolt és Németh Gergő pedig az elektronikus színtér hazai éllovasai voltak. Ez a sokszínű egybeesés szülte tulajdonképpen a Magic Syrup hangulatot, amit sikerült is dalokban manifesztálni. Ez lett a legsikeresebb albumunk és tényleg sok elismerést kaptunk, kapunk érte a mai napig.

A zenekar néhányszor megszűnt (vagy nem szűnt meg, csak pihent, átalakult). Mi volt az oka ezeknek a pihenőknek?

Igazából egy nagyon hosszúra sikerült szünet volt 2007-től 2015-ig. Kicsit kiégtünk a Syrup után. Irgalmatlan mennyiségű energiát égetett el a lemez létrehozása és az azt követő érvényesülés. Kifáradtunk, nem láttuk, hogy merre kellene tovább menni. Elkezdtünk más projectekben közreműködni. Szétszéledtünk, külföldre költöztünk. Igazából soha nem oszlattuk fel a zenekart. Talán mindannyian éreztük, hogy vannak ebben még szunnyadó energiák csak ki kell várni, hogy felszínre törjenek. Nem voltunk tudatában, hogy a sikeres bandák a sikereiket nagy részben a konstans jelenlétnek köszönhették.

Volt, hogy úgy tűnt, a Strong Deformity története soha nem folytatódik?

A többiek nevében nem tudok nyilatkozni de én mindig tudtam, hogy valamilyen formában fogunk még dalokat írni és publikálni. Ahogy már mondtam soha nem oszlottunk fel, és mindig volt valamiféle kapcsolat a tagok között.

És a pauza alatt nem éreztétek, hogy valami kialakulóban lévő dolog fog így elporladni? Illetve éreztétek egyáltalán ennek a kockázatát?

De, természetesen ez mindig ott volt valahol a tudatunk mélyén, hogy nem szabad hagyni, hogy egy ilyen „ajándék” semmivé válljon. Mindig nagy dolognak tartottam azt, hogy random emberek találkoznak „véletlenül”, és létrehoznak valamit a semmiből, ami így vagy úgy, unikális lesz, valami olyanná lesz, ami csak arra a tagságra jellemző.

Korábban Károllyal beszélgetve ő több alkalommal is említette, milyen fontos tényező az, hogy a zenekar érésével az idő kereke is forog. Azaz: a rajongók, hallgatók egy része kicserélődött. És mára ismét más a zenefogyasztási szokás, mint akár csak ~5 éve. Jószerivel újra kell kezdeni az építkezést. Hogy álltok ehhez a feladathoz?

Ez pontosan így van. A feje tetejére állt minden a zeneiparban. Vagy éppen most állt a talpára. Ez nézőpont kérdése. Régebben az albumokon volt a hangsúly, amiket turnékkal, koncertekkel promotáltak. Az emberek elmentek a lemezboltba és megvették kedvenceik lemezét és ha tetszett nekik, elmentek meghallgatni élőben is. A szegényebb országokban kazettára vették a lemezeket és úgy terjedt egy-egy zenekar híre. Ma ez úgy néz ki, hogy az albumokat már alig-alig hallgatja végig valaki. Szinte a világ összes dala, egy ujj-tapintásnyira van a zsebünkben. Ha egy zenekar albumot hoz ki, azt is, a trendeknek megfelelően részben dalonként adja ki. Az albumok elkészítésére ma már kevés pénz áll rendelkezésre.

Nagy szerencse, hogy a tech-fejlődés révén ezzel párhuzamosan a régi nagy stúdiók, mára mind beköltöztek egy-egy laptopba. Mostanra már maga a zene lett egy-egy turné vagy kisebb-nagyobb koncert promóciós eszköze, ahonnét a bandák a bevételeiket generálják. Brutális mennyiségű dal jelenik meg nap mint nap. Óriási energia befektetés és kreativitás kell ahhoz is, hogy egyáltalán kidugd ebből a fejedet. Óriási a verseny és hála istennek, a közönség dönt. A trükkök ideje lejárt. Nem mondom, hogy a jó kapcsolatok nem játszanak szerepet, de ha nem jó a produkció, az nagyon hamar elvérzik. A kérdésed második felére válaszolva, számít azért, hogy nem tegnap kezdtük építeni a brandet, így nem kell a nullárról kezdeni. Viszont ez annyira azért nem esik ez latba, hogy olyan nagyon könnyű dolgunk legyen általa. Nagyon keményen kell dolgozni, hogy észrevegyenek.

Amikor szünetelt a zenekar, mivel foglalkoztatok, illetve mivel foglalkoztok most a koncertek zeneírás szüneteiben? Kérdem, hogy megtudjam, mennyire segíti, vagy hátráltatja, hogy lendületben maradjatok…

Mindenkinek meg volt, és meg is van a civil élete. Kinek családdal, gyerekekkel, kinek valamilyen hivatással. Én játszom az Anima Sound System-ben is, és Prieger Zsolt producer társammal más jellegű projekteken, performanszokon is dolgozunk.

Elégedettek vagytok az Inside Your Sun album fogadtatásával és a koncertek hangulatával, közönség-számával?

Túl sok koncertünk nincs, hogy erről átfogóan beszéljünk, de az eddigieket pozitívan értékeltük. Azon dolgozunk, hogy az album minél több emberhez eljusson. Mert hiába elérhető, szinte az összes népszerű platformon, fel is kell valahogy kelteni ez emberek érdeklődédét, hogy egyáltalán le játsszák.

Van-e és ha igen, akkor mi a tervetek arra, hogy megmozgassátok az azóta felnőtt és talán elkényelmesedett Racket-hallgatókat és majd tele sátrakban játsszatok a nyári a fesztiválokon?

A Racket-kedvelők csak egy része annak a tábornak, akiknek mond valamit a nevünk, vagy ne adj isten még valamiféle izgalmat is előidézünk bennük. A terv az, hogy minél jobb zenékkel kényeztessük őket, hogy aztán legyen kedvük meghallgatni minket élőben is. Az Inside Your Sunt is ennek jegyében írtuk.

A számomra a másod-korszakos Strong Deformity egy nagyon kellemes és borzongató újrafelfedezés, Engem kifejezetten foglalkoztat, hogyan sikerült a zenéteknek elkapnia engem… Szeretem a fontos kérdéseket társadalmi/szociológia/emocionális kérdéseket boncolgató, néha válaszok nélküli szövegeket. Egyszerűbb, mintha ezt magyarul hallanám, de a zenével együtt fogós. Tetszik a rock alapokra épített kütyüs hangzás, amiben semmi sem kifejezetten túlzó. Összességében tetszik az igényessége. És kitől kérdezhetném, ha nem tőletek/tőled, hogy vajon hogyan működik ez? Mi az, ami megfogta a hallgatókat a Racketben, mitől kultikus a Magic és mitől miért kapott olyan sok elismerést az Inside Your Sun?

Ha arra számítasz, hogy valami receptet fogok lerakni eléd, akkor csalódást kell okozzak. Minden, amit tudunk tenni az az, hogy dalokat írunk, és a saját ízlésünk szerint hangszereljük őket. Jobb esetben ez megtalálja a hasonlón gondolkodó, érző, hasonló zenei gyökerekből táplálkozó hallgatókat. Így válik kerekké a történet. Azzal, hogy szinte minden lemezünk eléggé különbözik a másiktól, nem könnyítettük meg sem a saját, sem a minket kedvelők dolgát. Biztos vagyok abban, hogy minden egyes albummal nyertünk meg új, és veszítettünk el „régi” rajongókat. De mi mindig elsősorban magunknak írjuk a dalokat. Próbáljuk őket olyanná formálni amilyennek szerintünk kellene, hogy hangozzon egy jó dal. Tagadhatatlan, hogy mindig van valami külső influence, de ezzel minden zenész így van. John Lennon is úgy írta a dalait, hogy lemezeket hallgatott. Ha valami megtetszett neki, pár órán belül kész volt belőle egy saját dala. És ezzel az égvilágon semmi gond nincs.

Mennyire látjátok ti magatok és magatokon, a zenéteken a dalíráson a fejlődést, vagy változást? Változott például a dalszerzési módszer?

Változott, persze. Teljesen más a világ és az élethelyzeteink is. Egyrészt ma már nem kell egyből stúdióba vonulni, ha rögzíteni akarsz egy ötletet. De még a kidolgozás is megtörténhet a szobádban. Pillanatok alatt átküldök egy ötletet, amit valaki más épít tovább. Olyan világot élünk ilyen szempontból, amiről a ’90-es években még csak álmodni sem tudtunk. Mindezek ellenére azért szükséges lenne az egy térben való kohézióra, kreatív munkára is, de erre sajnos az élethelyzeteink miatt nem mindig van lehetőség.  Különböző városokban, országokban élve, komoly logisztikára van szükség akár egy próba leszervezéséhez is.

Értem, hogy a zenétek jórészt önkifejezés. Mégis, van irány, vagy cél, amit lemezről lemezre elérni szeretnétek, pl. ami a korszak lenyomata?

Nincs hosszú időszakot átölelő koncepciónk. Mindig az adott korszak hatásai, vagy éppen egy másik korszakhoz való visszanyúlás, jobb esetben a jövőbe tekintés, vagy ezek kavalkádja határozza meg, hogy éppen milyen zenét csinálunk. Mindig minden hangulat befolyásolhatja egy-egy dal születését. Lehet az film, egy tárgy, egy alkotás, háttérből beszűrődő dal, ritmus. Szinte bármi. Fogékonynak kell lenni és kiszűrni azt ami értékes, hasznos lehet a mi dolgunkban.

Készülnek már az új dalok?

Jelenleg még az Inside Your Sun-t heverjük. Rengeteg kreatív energiát emésztett fel. Bár azt is tudjuk, hogy ebben a „OK. but what’s next?” érában nem igazán lehet hátra dőlni. Vannak felvett ötketek és el is kezdtünk köztük szemezgetni.

Mivel lesztek elégedettek 2023. decemberében a Strong Deformity vonatkozásában?

Elégedettek leszünk, ha sikeres koncerteket tudunk adni és minél többen jönnek el, minél több emberhez jut el, illetve minél többen tudnak azonosulni azzal, amit csinálunk.

További sok sikert kívánunk. Köszönjük a beszélgetést!

Mi is!!!

Palaye Royale Palaye Royale
május 29.
Sting Sting
május 30.