Thy Listless Heart
Pilgrims On The Path Of No Return (2022)

Egy igazi debütálásnak lehettek szem és fültanúi most a Forgácson, hiszen egy olyan projektet hoztam el nektek, ami otthon készült, fiókból fiókba kerülve alakult évek, évtizedek alatt, hogy egyszercsak rászabadulhasson a világra. A modernitást itt ugye gyorsan kukázhatjuk, de ez nem is volt soha opció a Thy Listless Heart kapcsán, melyet maga is egy veterán zenész talált ki és készített el. Ő nem más, mint Simon Bibby, aki eddig multihangszeres képességeit abban mutatta meg, hogy különféle zenekarokban különféle pozíciókat töltött be, jellemzően nem túl sok ideig. Simon már a 80-as évek végén kivette a részét a ma már kult státusznak örvendő Seventh Angel nevű formáció megalakulásában, de csak az első, The Torment című lemezükön játszott hivatalosan. A zenekar különlegessége volt, hogy a thrash elemeket keverte doom lassulásokkal, de a technikás játék sem állt messze tőlük. Ezek után Simon hosszú pihenőre küldte magát, míg 2009-ben újra vissza nem került régi csapatába, amely tett egy gyengébb kísérletet a visszatérésre. A Seventh Angel továbbra is tetszhalott maradt, viszont a nyomdokaiban született My Silent Wake 2015-ben beszippantotta főhősünket is a death/doom világába, bár a húrokat itt billentyűre cserélte a legutóbbi albumokon.

A nem túl sűrű életpálya során azért Simonnak saját elképzelései is akadtak, melyek az elmúlt esztendők viszontagságai, bezártsága mellett végre testet ölthettek. Olyan kedvenc zenekarai, mint a While Heaven Wept, Solitude Aeturnus, Primordial, Anathema, Dead Can Dance mély nyomot hagytak a végeredményen, ami leginkább epikus, atmoszférikus doomként fogható fel, itt-ott extrémebb köntösbe bújtatva. A gyönyörű borító alatt tehát a tiszta ének dominál leginkább, mely nem olyan kimunkált, mint az említett klasszikusoké, de rendkívül dallamos és jóleső. Ezen felül rengeteg érdekességet, változást hoznak magukkal a dalok: akusztikus és zongorabetétek, itt-ott nagyzenekari megoldások tarkítják a számokat. Mindezt megtapasztalhatjuk már a nyitó As the Light Fades esetében, ahol azért a Candlemass és az Atlantean Kodex is képviselteti magát egészséges mértékben. Sötét meseként lebeg el felettünk a The Precipice, melynek érzékenysége nagyszerű egyensúlyt teremt a mély, hörgő ének megjelenésével. Hosszadalmas bevezetése és ambient hangulata ellenére hatalmas himnusszá növi ki magát a Yearning, ahol Greg Chandler (Esoteric) felügyelete is érezteti magát a hangzásban. A szimfonikus háttérrel megtoldott szerzemény egyenletes úton halad egy nagyszerű csúcspontig, hogy aztán visszatérjen fuvolával tarkított sötét zugába…A már említett While Heaven Wept pátosza és nagyra vágyása elevenedik meg a When The Spirit Departs The Body-ban, amiért nem tudok haragudni, mivel maga az inspiráló zenekar már nem létezik és ebből a felfogásból gyakorlatilag hiány van. De megidézi a dal fokozatos építkezése, metaltól már-már távol álló hangszerelése Jon Anderson és Vangelis egykori közös munkásságát is.

A keményebb zene a Confessionsban köszön vissza és őszintén meglepett az is, hogy Simon milyen nagyszerű énekre képes. A kezdeti, kissé felszínes tiszta ének itt igazán hatásossá válik, a gitárnak súlya lesz, az extrém vokállal történő kombináció pedig újra nagyot domborít. A rövid, de gyönyörű Aefnian van már csak ezek után hátra az anyagból és természetesen az igazi epikus doom lemezekhez méltó monumentális zárárs, amit itt The Search For Meaning címmel találunk. Az átlagosan 5-6 perces dalok után itt közel negyed órát kell kitöltenie Simonnak dalszerzőként. Feladatát tisztességesen elvégezte: elkészítette az idei év legnagyobb slágerét ebben a műfajban, melyet az új Candlemass lemez sem igazán veszélyeztet. Legutóbb a Dautha hozott le ilyen méretű és minőségű tételt, ami azért jó pár éve volt már. Nem minden dal telitalálat, leginkább a fogós refréneket hiányoltam kicsit, ettől függetlenül ez egy hatalmas meglepetés lesz az atmoszférikus, epikus doom rajongóinak, azt is mondhatom, hogy kötelező beszerezni való lesz ebben az évben.



Zeal & Ardor
december 11.