Türböwitch – Interjú KK-val és Zs-vel / Wacken Battle, és ami még több

Tematikus cikksorozatunk egy lendületes és némiképp polgárpukkasztó, igazi őserejű fővárosi thrash/core/punk zenekar, a Türböwitch nevű banda Wacken Metal Battle Hungary 2022 apropóján foglalkozik a csapattal. A 2022. július 12-i rendezvényen a 10-es döntőben középidőben játszottak, és igazán megragadták mind a nézők, min a zsűri figyelmét. Ennek a cikksorozatnak több írásában is említe(tte)m, hogy tőlem akár 10-es befutó is lehetett volna, de legalábbis mind a 10 zenekar esélyesnek tűnt a számomra a tehetségkutató döntőjében, annak indulásakor. Láttam, volt, aki hasonlóan gondolta, mert egy másik csapat pólójában a Türöwitch-re nyomta az este leggyorsabb moshpitjét. Igaz ő meg kissé elfáradt már kora estére.

A 2016-ban indult csapat két barát, Kommandante Klit gitáros és Zslöd énekes ötlete volt. Korukat tekintve a saját időszámításukat megelőző old school, ’80-as évek beli metal hagyományok iránt vonzódva szerveztek egy zabolátlan ötösfogatot, amolyan zenekart. Már a következő évben, 2017-ben megjelentették első demojukat a beszédes Napalm to Posers címmel. A kiadvány koncertezett felturbózott kazetta-változatáról, mint ahogy azóta a csapat számos újabb életjeléről a Fémforgács is rendre hírt adott. Jegyezzük meg, hogy itt a koncerten is előadott címadó nóta meglehetősen önazonos képet fest a csapatról. Eredő hatásaik között említik a Bathory, Celtic Frost, Exodus, Sodom, Slayer, Motörhead és Venom csapatokat, ami már eleve némi káoszt sejtet, gondolván a már első lemezén mesteri Celtic-re, összevetve a kegytelenül bárdolatlan, mégis elementáris erejű korai Sodommal, vagy a szinte félre- és lehangolt heavy metalt játszó, iskolateremtő Venommal. Nekem azonban leginkább egy fésületlen és mégis szórakoztató, cséphadaró Tankard képét festették a reflektorok és az erősen punkos (komló)ízű német thrashbe vegyülő, a számomra az At War with Satan-ről azért már ismert bádogosműhely hangzású riffek. A dallamok és a felvarratósokkal teli szakadtas farmerek többünket is odacsábítottak a színpadhoz.

A deszkákon taroló csapat felállása a korábbi dobosukkal, most kisegítő basszerrel: x y z k q p

A műsor szórakoztató és meglehetősen egységes volt. Innen indulunk a Türböwitch alaposabb megismerésében. A Fémforgács kérdéseire a két alapító válaszolt.

Rövid történetetek dacára meglehetősen aktívan szerepeltek a különböző koncerthelyszíneken. Feltételezem, az előző két-három év egy szenvedés volt a számotokra a lezárások miatt, az éppen beinduló bandával!

Kommandante Klit: Szerintem nem volt szenvedés, mivel tudtunk foglalkozni a második albumunkkal, ami remélhetőleg nemsokára meg is jelenik. Természetesen az élő bulik hiányoztak, de ennek a két évnek is legalább ennyi értelme volt.

Zslöd: Szeretünk fellépni és jól érezni magunkat, így nyilvánvalóan komoly kihívásokat jelentett ez az időszak. De ezzel, úgy gondolom, nem vagyunk egyedül. A lényeg, hogy hasznosan tudtuk tölteni az időt. Közben egy dobos cserére is rákényszerültünk, de erősebben tértünk vissza, mint valaha.

Kérlek, mutassátok be a zenekart, honnan érkeztetek – mármint milyen zenei érdeklődés felől és milyen hangszeres tudással vágtatok a zenekar alapításhoz, majd már rá egy évre az első demohoz? Mint a Sodom, – akik helyett, mint tudjuk még, az első LP-jükön is számos más zenész játszott -, vagy mint a Celtic Frost zenészei?

KK: Én mindent is hallgatok akár metalon kívül is, de természetesen, ami a szívemhez legközelebb áll az a ’80-as évek thrash, speed, heavy metalja. Na meg a punk! Igazából ezek a műfajok hatottak legjobban a Türbőre. Én már ez előtt is megfordultam több zenekarban, maga a hangszeres tudás igazából innen származott, előtte autodidakta módon tanultam, könyvekből, netről stb.

Zs: Háh, az első demo-t totál széttintázva a Harsányiék lakásán vettük fel, ketten durván másfél nap alatt, tokkal-vonóval. A vokálokat meg egy telefonba énekeltem fel a fürdőszobában, így inkább a korai Bathory-párhuzam lehet a legtalálóbb. Persze, akkoriban egyikünk sem vette ezt túl komolyan, nem is igazán gondoltunk bele, hogy hoszabb távon ennek bármi folytatása is lehetne. Mindketten évek óta aktívan zenéltünk más formációkban már akkor is, ez afféle rekreációs jellegű trógerségnek indult.

A színpadról az jön le, hogy egy baráti társaság verődött össze azonos érdeklődéssel és közel azonos céllal: elsősorban jól érezni magatokat a zenétekkel.

KK: Nem tévedsz, ez pontosan így van. Amikor megcsináltuk a demot Zslöddel, és elkezdtünk tagokat keresni, hogy valami zenekar legyen ebből az egészből, nem volt kérdés, hogy a barátainkkal akarjuk ezt a rettenetet a világra szabadítani.

Zs: Én úgy gondolom, hogy elsősorban régi barátok vagyunk, másodsorban zenekar. Talán emiatt sem jellemzőek a gyakori tagcserék, bár két dobost már elfogyasztottunk. De velük is, a mai napig jó a viszony, a kiterjesztett „család” részei. A Barba Negraban például pont az első dobosunk, D-Pete ugrott be hozzánk, ezúttal basszgitáron, ami amúgy az eredeti hangszere.

Benne van a terveitekben a metal-világhír is?

H.Zsolt: Persze! Világuralom, ingyen sör, végtelen kokain stb. – itt, most megtörtjük a sort.

Zs: Komolyra fordítva a szót, nem gondolnám, hogy célravezető ilyen magas elvárásokat támasztani 2022-ben bármilyen zenei entitással szemben. Egy olyan rétegműfaj esetében pedig, mint amit mi képviselünk, ez különösen igaz. Keressük a következő, reálisan elérhető célt: építkezünk fokozatosan, aztán meglátjuk, meddig tudunk elmenni. Elcsépelt szar klisé, de tényleg az utazás a lényeg, nem a végcél.

Elég gyorsan haladtok a demokkal, kiadványokkal Valahol azt olvastam, hogy vágyatok egy valódi 33 1/3-os LP is. Látjátok már mikor jön el ez a pillanat? (Jöjjön hát a felsorolás azoknak aki most lesznek fanatikusok:)

2016 – Demo
2017 – Napalm To Posers LP
2018 – Napalm To Posers – Live in Debrecen Boxed set
2019 – Drunk Back to Life EP
2020 – Infernal Beer Demons Single
2021 – SxPxTx Single

KK: Nem tudom, hogy hol olvastad, de persze, nagyon fasza lenne! Jelenjen meg a második LP-nk és remélhetőleg azzal együtt lesz erre is lehetőségünk lesz!

Zs: Ma már azt gondolom megfontoltabbak vagyunk a tempóval. Tény, hogy az első 2-3 évben sikerült a világra szabadítani egy demót, egy nagylemezt, egy EP-t és egy élő kiadványt is. De azóta csak a tavaly elkészült, egyelőre még megjelenés előtt álló második (Fullmoon Liquorthropy című) nagylemezt fejeztük be, szóval a mennyiség helyett inkább a minőség élvez már prioritást. Persze, lehet mindig vágyni mindenféle kiadványra, de egyelőre a realitás az, hogy egy éve nem találunk kiadót. Amíg ez a helyzet fennáll, nincs is értelme további terveket szövögetni.

Tehát, kiadók figyelem! – teszem hozzá itt, mert a Türböwitch már nem zsákkbamacska. Olyannyira, hogy erre más is felfigyelt.

Mondhatnánk, hogy természetesen jelentetek meg (ezt a Wacken-zsűri egyik tagja is kiemelte), a felvarratósokkal, jelvényekkel. Ez egyfelől igaz, másrészt ugyanakkora odafigyelést igényel, mint másoknak a smink. Annak idején engem is zavart, ha a jelvényem, kitűzőm fityegett, megvolt a helye a famerkabátomon. Cimboráim is jól megkomponálva viselték a felvarrósokat – egyszóval megvan ennek a rendje. Gondolom, ti is odacsapnátok, ha valaki megtépázná az egyik stickereteket…. Ezzel a jellegzetes, szerintem ötletes régisulis zenével, az imázzsal és ars poetica dalotokkal, a Napalm to Posers-szel, szerintetek ez nem egyfajta póz is egyben?

KK: Én amúgy is ilyen cuccokban járok kb. mindenhova, nem csak a színpadon hordom. Ez a stílus nekem hozzá tartozik az egész életvitelemhez, így én nem érzem úgy, hogy a színpadon pózerkednék. Ha csak ott hordanám ezeket a ruhákat és közöm nem lenne az egészhez, és mondjuk csak azért tolnám ezt a zenét, mert erre van most igény, meg ez a „menő”, akkor jöhet a napalm! – Mellesleg az egész mellényt a kosz tartja egyben, illetve koncerteken szokásom leszaggatni felvarróimat, (kitűzőket ezért nem is hordok már) de egy rendes pitben ez simán belefér. Csomó felvarróm van, ami már nincs rendesen oda „heggesztve” a mellényre, de ez van. Majd, ha teljesen leszakadt akkor újra felvarrom!

Zs: Én, ha lejövök a színpadról, legfeljebb praktikai okokból öltözöm át, és ugyanazt gondolom a dolgokról „civilben” is, mint amit odafent látsz és hallasz. Semmilyen kreatív döntést, a zenétől kezdve a szövegeken át a vizuális megoldásokig nem abban a szellemiségben hozunk meg, hogy bárkinek megfelelni akarjunk. Ahogy tőled is elhangzott, minden természetesen, organikusan történik és ezt soha nem is csinálnánk másképpen.

Amennyiben az attitűdötök egy lázadás is a stílus (de akár a szélesebb és általánosabb heavy metal, vagy rockzene) teljes mellőzése miatt, azt nagyon is jól értem. Milyen érzés volt hát egy olyan színpadon játszani most, ahol mindenki élő zenével versenyzett… ráadásul a megmérettetés tétje a legnagyobb metal fesztiválra kijutás maga?

KK: Én személy szerint úgy voltam vele, hogy adjunk ennek egy esélyt, ki tudja mi lesz. Bárhogy is fog alakulni a verseny, legalább toltunk egy fasza bulit, meg páran megismernek minket és ennyi. Na meg végre az, hogy megint nagyobb színpadon lesz lehetőségünk játszani, ahol tudok rendesen mozogni, már hiányzott.

Zs: Nem igazán gondolkodjuk túl az ilyesmit. Mindig ugyanaz a terv: felmenni, és megpróbálni a legjobb tudásod szerint lenyomni a műsort, a lehető legtöbb energiát felszabadítani. Minden más már nem rajtad múlik, úgyhogy teljesen felesleges extra nyomást gyakorolnod saját magadra. Ilyen szempontból ez sem volt más, mint bármilyen koncert, csak a setlist volt rövidebb.

Szerintetek nem a halála a zenénknek a népszerűség (merthogy ez már kétszer is megtörtént a rockkal-metallal ~40 év alatt)? Hol a határa annak, amivel ti elégedettek lennétek, de még mindig szubkultúrának érzitek?

KK: Na ez egy nagyon fasza kérdés! Valamilyen egyensúlyt kell szerintem itt találni. Van egy csomó személyes kedvenc zenekarom pl. Midnight, Evil Invaders, vagy akár a régiek közül egy Exodus, Sodom akik a legnagyobb helyeket is meg tudják tölteni, de mégis a szubkultöra részei, nem vitte el őket ez a mainsteam vonal, ami tök jó. Szóval szerintem nem a halála a zenének a népszerűség, csak okosan kell csinálni. [szubkultöra: ezt az ö-hangot/betűt egészen freudi módon kaptuk a Türböwitch-től, ezért itt a helye! Ráadásul nagyon elmés, nekem is tetsző két gondolatot olvasunk! – szer.]

Zs: A zene halála nem a népszerűség, hanem az, ha a körítés fontosabbá válik, mint a lényegi tartalom. A gyakorlat persze azt mutatja, van a kettő között összefüggés, de létezik ellenpélda is bőven, ahogy Harsányi kolléga is említette.

Jól éreztétek magatokat a Wacken Metal Battle színpadán?

KK: Én nagyon szeretek nagyobb színpadokon fellépni, mivel tudok rohangálni, vagy amennyire a helyzet engedi pl. közönséghez lemenni stb. Kurva jól éreztük magunkat szerintem ezt mindenki nevében mondhatom, illetve nagyon jó olyan színpadmesterekkel és hangosokkal dolgozni, akik értik a dolgukat. Gyorsan tudtunk végezni a beállással, én hallottam mindent amire szükségem volt. Kisebb klubokban, ugye ezeket nehezebb megcsinálni, akár csak a technika hiánya miatt. Természetesen ez nem negatívum, ezeknek a buliknak is meg van a hatása, szívesen játszunk mi mindenhol.

Zs: Én személy szerint nem mindig hallottam magamat és a többieket tökéletesen, ilyenkor sokat kivesz az emberből, hogy fejben követnie kell az eseményeket ahelyett, hogy a hangulat megélésére koncentráljon, de van már ebben tapasztalatunk bőven. Az pedig elég nyilvánvaló, hogy sokkal kényelmesebb ekkora színpadokon játszani, mint egymást kerülgetni kettő raklapon.

A 20-25 perces műsor ugyanaz volt, amivel a verseny megnyerése esetén felléptetek volna a Wacken Battle-n odakint? Azaz, törekedtetek arra, hogy a legütősebb 20 porcet adjátok elő?

KK: Persze hogy! De igazából bármennyi idő van játszani, mindig arra törekszünk, hogy egy olyan műsorral álljunk fel ami letépi az arcokat! [nevetés]

Zs: Ez a set szerintem átadta a zenénk kvintesszenciáját: gyors, pörgős, kíméletlen, de ott van benne a beleszarós punk és rock ‘n’ roll attitűd is.

Igen, erre gondoltam… Gyakran koncertező zenekarként nehéz volt ezt a 20-25 percet megterveznetek, a dalokat kiválasztanotok?

KK: Annyira nem volt nehéz, igazából 1-2 szám volt, amin gondolkoztunk, hogy hova lehetne beszűrni, vagy mivel lehetne cserélni, de én úgy érzem, hogy ez a set úgy volt jó ahogy volt. [leleményeseknek ismét egy freudi ékezetes hang! Még mondja valaki, hogy ezek a srácok nem önazonosak! – szer.]

Türböwitch band v01 logo

Zs: Volt némi fejvakargatás, de semmi komolyabb dilemma. Elég magától értetődő volt, hogy miket és milyen sorrendben érdemes elővenni egy ilyen helyzetben, és ahogy láthattad elég jól is működött, most sem állítanám össze másként.

Köztudott, hogy pl. egy Maiden-koncert színpadias műsora is napról napra pontosan ugyanaz egy turnén, mert mindenkinek ugyanazt a jót kell kapnia. Ti, a győzelem reményében erre figyelve adtátok elő most a műsort? Egyszerre tűnt úgy, hogy nektek „minden mindegy”, amolyan hanyagul játszotok, eközben mégis, igyekeztetek odafigyelni, hogy a közönség hergelése, a lendületes rúgások, a nyelvnyújtogató vicsorgások elérjék a célt: a közönség és a zsűri megnyerését.

KK: Ami a színpadon történik az nincs előre tervezve, zsigerből jön minden. Figyelünk arra, amit játszunk, hogy ne egy totális káosz legyen az egész zeneileg, de sosem stresszeljük ezt túl. Ha becsúszik pár hiba kit érdekel, ha jó a buli?

Zs: A hideg profizmus önmagában semmit nem ér, ha az energiák nem kezdenek el mindkét irányba áramlani a közönség és a színpad között. Ez egy öngerjesztő folyamat, ha odalent mindenki megőrül, minket is jobban elfog a lendület, és ez így működik fordítva is. Ha nem élvezed a saját zenédet, ha az emberek azt látják, hogy fejben épp azon elmélkedhetsz, otthon elzártad-e a gázt, az nem igazán segít a légkör megteremtésében. Egyébként a Maiden egy tökéletes példa a korábbi kérdésre a népszerűség és minőség közti összefüggésről. Őket aztán tényleg nem lehet azzal megvádolni, hogy underground lennének, mégsem érzed úgy ennyi év után sem, hogy csak egy jó vizuális elemekkel felturbózott haknit látsz. Hetven felé közeledve is olyan formában vannak (élőben legalábbis) amivel fele ennyi idős embereket simán megszégyenítenek, beleadják a műsorba a maximumot minden este, és szemmel láthatóan még mindig totálisan élik, amit csinálnak.

Minden elmondott mellett és ellenére, az intenzitásotokat látva biztos vagyok abban, hogy nyerni érkeztetek. És így, a vidám fotók ellenére feltételezem, hogy éreztetek valamit csalódást. Eltelt már néhány nap, így tudjátok a helyén értékelni a fellépést. Mit tanultatok, mennyire volt hasznos a Türböwitch további élete, a jövője számára? Ezúttal mit tesztek a farmerkabát zsebébe?

KK: Csalódást? Basszameg harmadikok lettünk, ez zseniális! Én még mindig nem tudom elhinni! Én annyit tanultam, hogy kurva gyorsan be kell szereznem egy vezetéknélküli rendszert ismételten (az előző feladta), mert nem jó kábellel rohangálni.

Óh, igen, ezt el is feledtem megemlíteni, óriási volt, én azt azt hittem, a show része!

KK folytatja: Ha azt nézzük mennyire volt hasznos: szerintem sok ember megismerte a zenénket, aki még nem hallott rólunk, ami fasza. Meg hát, ez egy tök jó buli volt! Ha sikerült szórakoztatni a közönséget – és szerintem sikerült -, akkor már bőven megérte az egész. Még nem tudom, hogy a jövőben ez mit fog jelenteni a Türbő életében, de majd kiderül.

Zs: Jómagam nulla elvárással érkeztem. Őszintén szólva már az is meglepett, hogy egyáltalán beválogattak, az első háromba kerülést pedig egészen az utolsó pillanatig nem is éreztem reális lehetőségnek. Ha innen közelítjük meg, ez egy borzasztó kellemes csalódás volt (Huh, de megnyugodtam, hogy nem erőltettem ezt a szót, legfeljebb éppen mást jelent. Kösz!!-szer.) …és maximálisan elégedettek lehetünk a végeredménnyel. Ha jól tudom, körülbelül 60 zenekar jelentkezett [igen: 54 banda], ennek sikerült a legjobb 5%-án belül zárni, mindezt egy kifejezetten erős mezőnyben! Úgyhogy szerintem büszkék lehetünk erre a teljesítményre, és semmi okunk nincsen csalódottnak lenni. Folytatjuk tovább a munkát, minden eddiginél nagyobb elszántsággal és azzal a pozitív megerősítéssel, hogy ennyien támogatnak bennünket.

Köszönöm ezt a választ és egyet is értek. Gratulálok! Pályáztok jövőre is – ha nem korai még ez a kérdés?

KK: Én nem tervezem, de demokrácia dönt. Szerintem teljesen felesleges lenne, egyszer oda tettük, harmadikak lettünk, teljesen jó ez így.

Zs: Ahogy Te is fogalmaztál, korai még ezzel foglalkozni. Ha mást nem, azt megtanította az elmúlt néhány év, hogy nincs értelme ennyire előre tervezni, rengeteg a beláthatatlan jövőbeli tényező.

Megint egy bölcs meglátás… S azt hogy látjátok, sikerült bővíteni a hallgatóságotok körét?

KK: Szerintem tuti.

Zs: A rövidtávú visszajelzések alapján úgy tűnik igen, hosszabb távon majd meglátjuk. Pár embert mindenképpen sikerült meggyőzünk, így már megérte!

A kiposztolt plakátokról is úgy tűnik van tervetek a nyárra is. Hol léptek fel a legközelebbi alkalmakkor?

Zs: Legközelebb július 22-én Hódmezővásárhelyen lesz koncertünk, a Lowland Fest pénteki napján, ami egy különösen erős napnak ígérkezik a felhozatal szempontjából, majd augusztusban újra Budapesten lehet elkapni minket egy nagyon különleges esemény keretein belül, de erről további részleteket csak a későbbiekben árulhatunk el. Ezen felül szeptember 9-én, a zenekar életében először Csehországban is játszunk a United in Brutality Festen, ahol olyan bandák lépnek még színpadra, mint az amerikai Massacre, a német S.D.I., a belga Bütcher vagy a finn Galvanizer, de a sort még elég sokáig lehetne folytatni. Szerintem ez egy kiváló lehetőség lesz arra, hogy tovább erősítsük a nemzetközi jelenlétünket.

A koncertek mellett megosztjátok az egyéb terveiteket is? Kaptunk egy ízelítő mondatot korábban…. Új dalok, új demo, vagy inkább új lemez mikor kerül a rajongók elé?

KK: Tavaly augusztus óta készen áll a második albumunk, kiadó keresésben vagyunk éppen. Amint lehet, szeretnénk kiadni végre, tehát reméljük hamar a rajongók elé fog kerülni az anyag. Ha kint az anyag akkor meg lehet vele menni akár egy kisebb turnét. Valami ilyesmi a terv, reméljük össze is jön.

Zs: A második nagylemezünkkel mindenképpen szeretnénk egy szinttel feljebb lépni a szerzőileg kiadott első albumhoz képest, és lehetőleg külföld felé is nyitni a terjesztéssel, de ez a jelenlegi, COVID utáni dömpingben nem tűnik egyszerű feladatnak, így nem is nagyon szeretnék jóslatokba bocsátkozni a megjelenést illetőleg. Aki figyelemmel követi a zenekart, az mindenről időben értesülni fog, amint bármi konkrétumot közölni tudunk.

Köszönjük az interjút, további sok sikert kívánunk nektek!

KK: Mi köszönjük a lehetőséget és a kiemelkedően jó kérdéseket!

Kedves olvasók, jegyezzük meg, nem csak egy kérdés a fontos, annál inkább a válaszok. Olvassátok hát tovább a felületet, mert még hasonlóan érdekes tartalmakra találtok a tehetségkutatón / fesztiválon fellépet egy-egy újabb zenekarral kapcsolatban. Nézz a felszín alá (underground)!

Explosions Tour
szeptember 30.
VR Sex
szeptember 30.