Egy halasztás után, 2022. augusztus 20-án, Magyarország nemzeti ünnepén végre újra megérkezett kis hazánkba a svéd Sabaton harci gépezete, hogy az idén megjelent The War to End All Wars legújabb lemezük turnéjával legyalulják a népes számú publikumot. A bandának ez már a 18. hazai koncertje volt 2007 februárja óta, az új lemez, turné és egyéb érdekességek kapcsán kérdeztük Joakim Brodén énekest, aki készségesen állt rendelkezésünkre. Az interjú a Sabaton’s Hungarian Division (Hivatalos magyar rajongói oldal/közösség) és a Fémforgács metal webzine szervezésében valósult meg.

2020 márciusában meg kellett szakítanotok a Great War lemez turnéját, amit a pandémia és lezárások miatt nem is tudtatok mindenhol bemutatni. Közben idén kijött a 10. nagylemezetek, a The War to End All Wars, melynek turnéztatása pedig már folyamatban van. Lehet mondani, hogy a mostani turné egy kicsit még a Great War lemez turnéja is az új mellett, egyfajta keverék?

Joakim Brodén: Üdvözlök mindenkit! Igen, ez attól függ, hogy éppen hol játszunk. Mivel 2020-ban nálatok már jártunk a The Great Tour keretében, így a setlistben kicsit több lesz a dal az új lemezről, míg olyan országokban, ahol nem tudtuk bemutatni – mint például Japán, Dél-Amerika vagy éppen Ausztrália –, ott mindkét lemez egyenlő arányban fog előtérbe kerülni a koncerteken.  A többi állomáson pedig elő tudunk venni néhány egyéb klasszikus dalt is.

A The War to End All Wars a második tematikai jellegű album lett az I. világháború eseményeihez kapcsolódóan. Elég sok érdekes dologról írtatok remek dalokat, de az Osztrák-Magyar Monarchiához kapcsolódó csaták, események nem igazán kerültek előtérbe egyik lemezen sem. Mi ennek az oka, hogy gyakorlatilag mindössze a Sarajevo és a Soldier of Heaven témája érinti az Osztrák-Magyar Monarchiát?

Joakim Brodén: Ez bizonyos mértékben függ a daloktól is. Amikor a The Great War lemezt írtuk, nagyon szerettünk volna egy dalt írni a Harlem Hellfighters-ről (az amerikai 369. gyalogezred, melyben nagyrészt afro-amerikai katonák harcoltak – a szerk.) vagy a Christmas Truce-ról (az 1914 Karácsonyán történt karácsonyi tűzszünetről – a szerk.), de akkor még nem voltak meg a megfelelő zenék a dalokhoz. Minden dal más és más zenei alapot igényel és sajnos sokkal több háborús sztori van, mint amiről dalt tudnánk írni, így nagyrészt a zene megírása is szerepet játszik ebben. A Stormtroopers dal esetében több opció is felmerült, hogy az olasz arditis egységről írjunk (így nevezték az első világháborúban az olasz különleges rohamosztagos katonákat – a szerk.), vagy az Osztrák-Magyar Monarchia jägers katonáiról (másnéven Kaiserjäger, az Osztrák-Magyar Monarchia „tiroli hegyivadász” könnyűgyalogos alakulata az I. világháború alatt – a szerk.), esetleg a német Sturmtruppen harcosokról (a német elit rohamosztagos alakulat, akikről elsődlegesen a dal szól – a szerk.).
És mivel a rajongóink már jó ideje kérik, hogy írjunk egy dalt a Star Wars-hoz kapcsolódóan, így a Stormtroopers-re esett a választásunk (nevet). A dalban végül általánosságban is szerepet kapnak a különleges rohamosztagos katonák, előtérbe helyezve a német Sturmtruppen elit alakulatot.

Terveztek a jövőben konkrétan a magyar történelemhez vagy Magyarországhoz kapcsolódó dalt írni?

Joakim Brodén: Nem igazán van még konkrét elképzelésünk a következő album dalaihoz kapcsolódóan. Természetesen vannak ötleteink, amiket a jövőben meg szeretnénk valósítani, de ez nálunk általában nem úgy megy, hogy eldöntjük, hogy melyik ország eseményéhez vagy híres személyéhez kapcsolódóan szeretnénk dalt írni. Ha például szembe jön velünk egy érdekes, izgalmas ötlet/téma/történet a magyar történelemhez kapcsolódóan, ami beleillik az adott lemez koncepciójába és megfelelő zenét tudunk írni hozzá, hogy olyan dal kovácsolódjon belőle, amit érdemesnek tartunk, hogy felkerüljön a lemezre, akkor meg fogjuk csinálni. Az albumok készítésénél a kezdetek óta mindig jóval több ötlet és dal születik ahhoz képest, amik végül felkerülnek a végleges számok közé és általában ezekről csak azután döntünk, mikor a dalok (zene és szöveg) kb. 80%-a már kész van.

Milyen volt a nem szokványos menetrendben, környezetben, ütemben elkészíteni a tizedik nagylemezeteket, kvázi kényszer hatására? Nehezebb volt így megírni az új albumot, hogy a banda nem tudott rendszeresen találkozni, hogy az ötleteket megbeszéljétek? Milyen érzéseket, gondolatokat váltott ez ki belőletek?

Joakim Brodén: A lemez megírásában semmi sem változott. Ez az egész Covid-járvány rengeteg mindent megváltoztatott, de nálunk sosem volt olyan korlátozás, hogy ne találkozhatnánk. A skandinávoknál ez az egész kicsit kevésbé volt szigorúan véve, mint más országokban, így minden további nélkül találkozhatott a banda. A dalok írását tekintve, kb. a lemez dalainak felénél a zenét egyedül írtam, a dalszövegeket általában Pär-rel (Pär Sundström basszusgitáros – a szerk.) együtt szoktuk írni, és néhány dalt együtt írtunk Chris-szel (Chris Rörland gitáros –a szerk.), aztán találkoztunk a Sabaton főhadiszállásán Falunban, ahol néhány sör mellett átbeszéltük az ötleteket, dalokat és elkezdtük felvenni őket.

Hogy éltétek meg, hogy a rengeteg turnézás egyszercsak félbeszakadt és egyik pillanatról a másikra azzal szembesültetek, hogy beláthatatlan ideig nem koncertezhettek? De így legalább több időt tudtatok tölteni a családjaitokkal, barátaitokkal.

Joakim Brodén: Én általában szinte mindig zenét írok, ha eszembe jut egy jó riff, zenei rész, vagy dalszöveg, egyből rögzítem valahova, legyek éppen otthon vagy turnén. A lezárások alatt sem tétlenkedtünk, készítettünk klipeket, extra dalokat írtunk, mint például a The Royal Guard/Livgardet vagy a Steel Commanders. Valamint, a járvány közben, tavaly és idén is voltak Európában és az Egyesült Államokban – ahová nem volt könnyű a vízumokat beszerezni – is koncertjeink, ahol a Judas Priest-tel játszottunk. A Steel Commanders klipjét Fehéroroszországban forgattuk, tavaly nyáron játszottunk például Szerbiában vagy Csehországban, így örülök, hogy minden kezd visszaállni végre a normális kerékvágásba és remélhetőleg belátható időn belül nem kell Covid-tesztet csináltatnunk. Sok száz teszten vagyunk túl, ami nem igazán volt kellemes élmény, ezt elmondhatom.

Az új lemeznek megjelent egy speciális, limitált példányszámú, csak Magyarországon, a H-Music által kapható „magyar” kiadása, amihez jár egy Sabaton magazin is, tele rengeteg érdekes interjúval, információval, koncertképekkel, poszterekkel, stb. Ez egy nagyon szép gesztus volt tőletek, hogy ennek az elkészültére sor kerülhetett és nagyon köszönjük! Nem sok banda csinál ilyen dolgokat a rajongókért.

Joakim Brodén: Igen, régről ismerjük már Kristófot (Hartmann Kristóf, a Hammerworld magazin egykori szerkesztője, koncertszervezője – a szerk.), aki már a korai időkben is részt vett a koncertjeink szervezésében. Mindig is szerettem ilyen különleges, extra dolgokat csinálni, de mostanság ezek megszervezésében már nem igazán tudunk részt venni, annyi mindent csinálunk mi is: ott van a Sabaton History Channel (egy youtube-csatorna, melyen kibővített videók formájában lehet megismerkedni a banda egy-egy dalával és a hozzájuk kapcsolódó történelmi háttérrel – a szerk.), ott van a Sabaton Cruise (a banda saját „hajója” – a szerk.), a Sabaton Open Air (a banda saját fesztiválja Falunban), a rengeteg turnézás és minden egyéb személyes dolog. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen dolgokban is részt vehetünk. Sajnos mi nem tudjuk megszervezni ezeket, ám örömmel veszünk részt bennük, ezzel is elősegítve a banda szélesebb körben történő megismerését és a lemezek eladását is. Ezért úgy gondolom, hogy ezzel mindenki jól jár (a banda és a rajongók is).

Elégedettek vagytok a lemezzel, milyenek a visszajelzések? Szoktál nézni/olvasni akár a mainstream (például Metal Archives), akár az underground sajtó véleményét/visszajelzéseit egy-egy lemez megjelenésekor? Én underground zenei oldalon írok cikkeket (Fémforgács Metal Webzine), ahol eléggé megosztó például a Sabaton is, amit az is mutat, hogy az ottani Hangpróbán a lemez és a banda az olvasók/hallgatók körében eléggé vegyes véleményeket és értékeléseket kapott.

Joakim Brodén: Nos (nevet), ez egy két részből álló kérdés. Az első, hogy szoktam-e kritikákat olvasni a lemezekhez kapcsolódóan. Ez attól függ. Ha olyasvalaki ír kritikát, aki nem szereti vagy nem hallgatja a Sabaton-t, nem igazán érdekel, hogy jót vagy rosszat ír rólunk, mert nem ő a célközönsége a hallgatóságunknak. De ha például ismerem az illetőt, vagy tudom, hogy nagy Sabaton rajongó és már akár 10-12 éve hallgat minket, elolvasom, mert kíváncsi vagyok a hallgatók véleményére. Például, ha a Rolling Stone magazin kritikusa lehúzza az albumunkat, egyáltalán nem érdekel (nevet), mint ahogy az olvasóikat sem. Mindezek ellenére természetesen nem szeretnénk csalódást okozni a rajongóinknak, a hallgatóságnak, így ha valaki abszolút nyitott hozzáállással ül neki meghallgatni egy lemezünket és szeretné szeretni az albumot, de mégsem tetszik neki, akkor az a mi sarunk. Persze nem tetszhet mindenkinek minden számunk, de az előbbi esetben úgy gondolom, hogy az a mi hibánk. Másrészt azonban, ha valaki már alapból úgy áll hozzá a dolgokhoz, hogy semmi sem jó, amit 2005 óta csináltunk, ebben az esetben szerintem teljesen felesleges aggódni a lehúzó vélemény miatt (nevet), mert ezt a „csatát” már úgyis elvesztettük.
Ha valaki pozitív, nyitott hozzáállással hallgatva minket csalódik bennünk, az egyértelműen a mi hibánk. Ha valaki viszont már alapból eldöntötte, hogy a Sabaton szar, hát na, nem igazán érdekel. Teljesen rendben van, nem szerethet minket mindenki. Elég sok olyan zene, stílus van, amit én sem szeretek (nevet).

A következő kérdés pont kapcsolódik az előbbi mondatodhoz. Szoktál underground zenéket, stílusokat, bandákat hallgatni? Mint például atmoszférikus black metal, ambient, grindcore, goregrind, experimental vagy akár porngrind?

Joakim Brodén: (Nevet). Underground és underground között is nagy különbségek vannak. Eléggé mindenevő vagyok a zenében, kivétel a hip-hop vagy a jazz, de nagyon szeretem például a klasszikus zenét, a szintetizátor-alapú instrumentális zenéket (játékok zenéit), a metalon belül nemrég fedeztem fel a belga Evil Invaders-t – akik szerintem nem egy nagyon ismert banda –, és nagyon bejött amit csinálnak! Ez a legutóbbi, kevésbé ismert banda, akiket megismertem. Nagyon szeretem például az amerikai power metalos Jag Panzer-t és több bandát is arról a színtérről.

2019. augusztus 1-én a németországi Wacken fesztiválon egy nagyszabású, dupla nagyszínpados headline koncerttel ünnepeltétek a banda 20 éves jubileumi koncertjét. A koncert második felében majdnem az összes régi tag csatlakozott hozzátok (Daniel Mullback, Daniel Myhr, Thobbe Englund és Rikard Sundén). Milyen érzés és élmény volt ezt az egészet átélni és megszervezni? Egyedül Oskar Montelius gitáros nem vett részt ezen a hatalmas bulin, ennek mi volt az oka, ő nem akart ebben részt venni?

Joakim Brodén: Rendkívül szórakoztató buli volt! Oskar gyakorlatilag abbahagyta az ilyen intenzitású zenélést, néha gitározgat (leginkább akusztikus) otthon a gyermekeivel, de kb. ennyi. Így neki jóval nehezebb lett volna felkészülnie erre a nagyszabású koncertre. De megcsináltuk, ám nem hinném, hogy többször fogunk ilyet csinálni, mert rengeteg munkát, szervezést igényel. Hiába van utána mire emlékezni, de a buli előtt olyan szinten ideges és izgatott voltam, hogy majdnem összecsináltam magam (nevet).

A tavalyi évben ti dolgoztátok fel az orosz srác, Radio Tapok egyik számát, amiből megszületett a Defence of Moscow című dal. 2019-ben pedig vendégeskedtél a Babymetal Metal Galaxy albumán található Oh! Majinai című számban. Kinek az ötlete volt ezen együttműködések megvalósítása és hezitáltál-e, hogy elvállald például a Babymetal-os szereplést? Én személy szerint szeretem őket, de hát eléggé megosztó, amit legtöbbször a japánok csinálnak.

Joakim Brodén: Mindkét dolog szórakoztatónak tűnt és szeretek különböző dolgokban részt venni, kipróbálni azokat. Radio Tapok-hoz kapcsolódóan ez egy kicsit trollkodás is volt, mert ő Sabaton számokat dolgoz fel oroszul, így most mi is feldolgoztunk egy számot tőle (nevet).
A Babymetal-tól pedig ők kerestek meg, hogy szeretnék-e vendégeskedni a lemezen, elküldték a dal demóját és mivel 2018 végén együtt turnéztunk Japánban, az egyik szabadnap elmentem az általuk kibérelt oszakai stúdióba, ahol már minden készen állt a felvételre. A felvételek alatt folyamatosan hergeltek, ordibáltak, hogy „erősebben, keményebben!”, mire én: „már lassan a maximumon tolom, mit akartok még?”, erre pedig csak tovább hergeltek, hogy „még keményebben, Joakim!”, így beleadtam mindent, amit csak tudtam (nevet). De nagyon élveztem, rendkívül mókás volt.

Ott voltak a lányok is, találkoztál velük?

Joakim Brodén: Nem, a stúdióban, ahol felvettük az én részeimet a dalhoz, nem voltak ott. De természetesen a koncerteken találkoztunk velük.

Köszönjük az interjút és jó szórakozást kívánunk a ma esti koncertre!

Joakim Brodén: Én is köszönöm!

Köszönjük a lehetőséget Eddie Rocha turnémenedzsernek, Joakim Brodén-nak, Pär Sundström-nek és az egész Sabaton csapatnak!

Képek, fotók: Sabaton hivatalos oldala, Barba Negra és saját