Hamarosan érkezik az egyedi atmoszférájú anti-modern, ambient black / doom metalt játszó Vénen projekt negyedik albuma. A CSG vezette formáció Parameśvara című lemezén tovább folytatja a modern társadalommal szemben állított eszmei és filozofikus hadjáratát, és olyan hagyományokra, értékekre hívja fel a figyelmünket, amik a mai kor emberének tanításkén, vagy épp útmutatóként szolgálhatnak.

Örülök, hogy újra alkalmunk nyílt egy beszélgetésre. Térjünk is a lényegre. Érkezik az új album, a Parameśvara, mely a Shaivizmus tradíciójával foglalkozik. Akik ismerik a Vénen zenéjét, filozófiáját, azok tudják, hogy mindig valami régi értékhez nyúltok vissza, Hogyan jött most a Tantra fénye, a Shaivizmus témája?

CSG: Szia Armand! Első sorban köszönjük a felkérést és szerkesztői támogatásod. Az út keresés időszakában kacsingattam efelé a tradíció felé is. Nem követem ezt a hagyományt, de nagyon vonzónak találom azt a világképet melyben Siva a teremtő. A létesült anyagi világban pedig újra megpróbálja megtapasztalni önmagát milliárdnyi lény tudatán keresztül.

A Shaivizmus, vagy más nevén a Siva-kultusz a hinduizmus egy ága, amely elsődleges és legfőbb istennek a világ teremtőjét és pusztítóját, Sivát tekinti. Az ő rituálisabb filozófiája mit üzenhet a XXI. század modern emberének?

Ugyanazt, amit minden élő hagyomány. Ha önmagad megismered, az egész világot megismered. Fordulj befelé, és ne a külvilágtól várj megoldást a válságokra. Eredeti önvalód (Siva, átman, brahman, a tudatod) vagy, ahogy mifelénk mondani szokás: a nem tudható, csak tapasztalható teremti az egész világot. Ha belül képes vagy letisztulni a külvilág is párhuzamosan változik veled. Szépen szokj le a projektálásról, tedd félre a hamis önképed, és ami nagyon fontos légy önmagadhoz nagyon őszinte. A választott hagyományod, utad és annak tanítóit kitartóan kövesd. A gyakorlatok elvégzése során pedig tanúsíts komoly elhivatottságot. Nem baj, ha olvasol tradicionális szerzőktől, de az ”alapállás” felvételéhez le kell tenned a könyvet, ki kell kapcsolnod a telefont, a TV-ét, a számítógépet, és el kell kezdened gyakorolni. Minden hiteles beavatáson alapuló vagy tudattól tudatig történő átadáson alapuló hagyomány felvisz a hegy csúcsára, csak más ösvényt jársz be, más fajta támaszokat használsz.

Szerinted mennyire kell a jelen emberének levetkőznie a modern világhoz kapcsolódó énjét mindahhoz, hogy a hagyományok és a régi tanok útmutatási szerint tudjon élni?

Először is bátorságot kell gyűjteni és megkell hozni a döntést. Csatlakozni egy minél tisztább forrású hagyományhoz, mely még mentes a dogmatikától. Azután egyre kevesebb lesz az ilyen jellegű kérdés. Ha a tudat tiszta, akkor az irányvétel és a cselekvés is tiszta lesz. Egy beérkezett, ellobbant tanító tud utat mutatni. Az önjelölt gurukra ki sem térnék, ezeket ki kell tudnunk szűrni. Attól, hogy modern eszközökkel vagyunk körülvéve, még nem feltétlenül kell a rabszolgájukká válnunk. Amikor egy ügyfelet el kell érnem, akkor csak előveszem a telefonom és felhívom. Amikor elszeretném olvasni az e-mailjeimet, akkor elolvasom. Pár perc lesz az egész. Ha nagybevásárlásra, vagy rokonlátogatásra megyünk és célszerűbb az autót választani, akkor autóba ülünk. Ennyire egyszerű. De mikor csak cél nélkül nyomkodjuk a telefont, cél nélkül ülünk a számítógép előtt, vagy lustaságból mindenhová autóval járunk, akkor azt vegyük észre. Akkor lehet, hogy a modern technika használ minket és nem fordítva. Az ”énre” utaltál a kérdésedben. Azt először tisztáznunk kellene, hogy mi az az én. Ezt a kérdést érdemes mindenkinek feltennie magának. Itt nem a személyi igazolványok adataira vagyunk kíváncsiak. Nem az eddig leírt életpályákra. Nem arra, hogy a kutyákat vagy a macskákat szereted e jobban, vagy mi a hobbid. Hanem hogy: Mi vagyok? Mi az, ami tapasztalja a külvilágot bennem? Mi az, ami használja ezt a testet? Ha ezt sikerült megválaszolni (megtapasztalni), akkor sikerült megválaszolni a kérdésedet is.

A Shaivizmus találkozása a puritán black metallal. Az igaz, hogy a black metal egy igen jó vivőközeg, főleg ősi és rituálisabb témák terén. Nálatok ez a kettő hogyan találkozott?

Jól látod a dolgot. A zenében is megvolt az útkeresés és most itt tartunk. Ma megközelítőleg talán black metalnak nevezhetnénk, ha valahová sorolnunk kéne ezt a fajta zenét. Az underground undergroundja vagyunk, mert a sztenderd, unalmas közhelyeket puffogtató zenekarok táborát nem kívánjuk erősíteni, és én a divatsátánista gyermekded játékokat sem kedvelem. Számomra semmit mondó, lerágott csont ez a téma. És, ha már úgy döntök, hogy mondok valamit a dalszövegeken keresztül, akkor az üzenetnek legyen értéke. És az, hogy törekedj arra, hogy emberhez méltó életet élj, szerintem egész értelmes üzenetként hangzik.

A stílus megnevezésetekben szereplő anti-modern kifejezés mit takar? A jelen társadalommal, a világgal való szembenállást? A modernizációtól való elfordulást, vagy annak vágyát?

Anti-modernista a helyes kifejezés. Először úgy emlékszem René Guénon-tól olvastam ezt a kifejezést. Számomra azt jelenti, hogy tradicionális szemlélettel rendelkezünk, ellentétben a modernek felfogásával. Tehát többek között pl. nem hiszem el, hogy csak az anyag létezik, hogy én a testem vagyok csupán, elvetem a Darwin féle evolúciós elméletet, a történelmet nem lineárisan vizsgálom, hanem ciklikusan. Az időt az elme által fenntartott illúzióként tapasztalom, és a többi. Örülök, hogy rákérdeztél, mert volt már ebből félre értés. Már megkaptuk azt a kritikát, hogy a zenénk túl modern az anti-modernhez. Szóval nem a zenénk anti-modern, hanem az üzenetünk és a hozzá állásunk. Megengedem magamnak, hogy dualitásba bocsátkozzam ebben a szubkultúrában, eredetileg azonban tévedés modern vagy nem modernről beszélni. Minden éppen olyan amilyen, ha nem kezdjük el viszonyítani valamihez. Ebben a pillanatban lássunk tisztán és akkor elfelejthetjük a modernt, nem modernt, jobbat, balt, jót és rosszat. Ide tartozik egy másik fontos megállapítás is. Ebben a megközelítésben, lényegét tekintve: Minden Egy. Ez megtapasztalható egy bizonyos tiszta tudat állapotban.

Rob, te 2018 folyamán kerültél bele a Vénen véráramába. Azelőtt ismerted a Vénen, illetve CSG korábbi munkáit?

ROB: CSG-vel 2011-ben ismerkedtem meg a Csillebérci Metalfesten. Attól kezdve rendszeresen tartottuk a kapcsolatot és nyomon követtük egymás zenei próbálkozásait, úgyhogy egészen a kezdetektől ismerem CSG korábbi munkáit is. Nem lakunk közel egymáshoz, de ha épp Budapest környékén jártam vagy CSG járt Erdélyben a párjával, mindig igyekeztünk összefutni egy két szóra. Egy ilyen Erdélyi kiruccanás során beszélt nekem arról, hogy szeretné szólókkal feldobni a soron következő Vénen album világát és feltette a kérdést is, hogy volna e kedvem szólókat írni a dalokhoz. Szívesen vállaltam és mivel jól ment a közös munka, így hosszú távra is maradt az együttműködés.

A Patrimonium Philosophicum gitárszólóit már te játszottad fel. Azok, hogyan születtek, milyen volt az első közös munka?

Nem hallgattam hülyére az anyagot amikor megkaptam, és nem is álltam neki megfontolt, kidolgozott szólókat írni. Úgy éreztem ehhez a zenéhez ösztönből jövő, zsigeri szólók kellenek, melyek a pillanat hevében születnek, így kb. első, második hallgatás után már a felvétel gombot benyomtam és minden újra játszás után újabb és újabb kompromisszumoktól mentes szóló került rögzítésre. Épp amit az adott dal hangulata kihozott belőlem. Aztán az egészet elküldtem CSG-nek, ő pedig kiválogatta a jobbakat. Voltak olyan dalok melyekhez eredetileg csak egy szóló volt tervezve, de végül több is bele került, mivel több felhasználható variáns is készült hozzá. Akadt olyan is ahol teljesen káoszba torkolló improvizációba mentem át, de olyan részek is vannak a dalokban ahol úgy éreztem elég csak simán kísérnem valami egyszerű dallammal a másik gitárt. Nem minden zenei projekten dolgozom ilyen munkamódszerrel, de úgy érzem, a Vénen hangulatához ez passzol, ettől lesz eredeti.  Ez a munkastílus volt jellemző aztán az Apocalyptic albumra is, bár a most következő albumra kicsit nehezebben tudtam ráhangolódni. Ennek oka pedig az volt, hogy a Parameśvara albummal párhuzamosan még dolgoztam másik két, zenei világában egészen eltérő albumon is, ezáltal nehezebben ment az átszellemülés egyik – másik album világához, de a végeredménnyel így is elégedett vagyok.

Te a Vénen mellett az erdélyi death metal zenekar, a Decay és a hazai Angerseed tagja is vagy. Azokon a frontokon most mi a helyzet?

A Decay zenekarról nem tudok sokat mondani, mivel már 2019 ősze óta nem vagyok a zenekar tagja. Erdélyben jelenleg egy Vadász névre hallgató zenekart működtetünk, mellyel a korai Omen, Sámán, Stress és a Rotor zenekarok hangulatát próbáljuk felidézni egy kis thrashel ötvözve. Idén fog megjelenni első albumunk. Jelenleg a dalok utolsó master verzióira várunk. Az Angerseed-del pedig javában dolgozunk az új anyagon. A dalok már nagyjából összeálltak, jelenleg azokat eddzük a lehető legkeményebbé. Kíváncsi vagyok, hogy reagálnak majd rá az emberek, ugyanis az új anyag az elődeihez képest egy „old school”-osabb death metal anyag lesz. Kicsit megnehezíti a közös munkát a járvány miatt kialakult határzár. Ennek következtében sajnos nem tudtam jelen lenni a zenekar A38-as hajón készült januári koncert forgatásán, bár egy két dalban az én kísérő gitársávom hallható, így ha fizikailag nem is, de a hangfalakon keresztül én is ott voltam a többiekkel. Amúgy az M2 Petőfi TV-n április 15-én Csütörtök 23:00-kor megtekinthető lesz a teljes koncert, ami egy elég különleges dolog lesz, ugyanis nem sűrűn szokott death metal koncert adásba kerülni a magyar csatornákon.

Az Apocalyptic album XX. századra jellemző katasztrofizmus világszemlélete mennyire tér el a Parameśvara személetétől?

CSG: A ”katasztrofizmus világszemlélet” túl van gondolva és magyarázva a valósághoz képest. A Parameśvara zeneileg letisztultabb, üzenetét tekintve pedig: om namah shivaya. Nagyon erős mantra, próbáljátok ki. Mehet séta közben, munka közben, vezetés közben. Hangosan, vagy magadban. Figyeld meg a hatását. A valóság pedig ez: Este van. Ülök a székben és nyomkodom a billentyűzetet. Eredetileg nem létezik a katasztrofizmus és a Parameśvara, amíg létre nem hozzuk. Ezek csak címkék, szavak. Itt jegyzem meg, hogy eleve kudarcra van ítélve az a kísérlet, hogy a világ értelmére magyarázatot adhassunk az elme segítségével. Az elme ehhez túl korlátolt. Egyetlen abszolút létezik és ez az a nem tudható, ami általad tapasztalja, teremti a világot.

Javíts ki, kérlek, ha tévednék!  Én úgy látom, hogy az Apocalyptic volt az az album, ami már egy szélesebb körben, egy szélesebb réteg, mind ide haza, mind pedig külföldön egyaránt eljutott az emberekhez és megismertette a Vénen nevét. Mondhatjuk azt, hogy ez az album hozta el azt a bizonyos „áttörő sikert”?

Sajnos nem. Ott egy kiadós lázadó hullám és düh vitt el engem és ezt próbáltam bele írni a zenébe is, hogy legyen egy tökös, pörgős, kíméletlen albumunk is. De annyira maradt érdektelen, mint a többi. Egyelőre…

A Vénen korábbi anyagai az orosz Barbatos Productions kiadónál jelentek meg. A hamarosan érkező Parameśvara viszont már a hazai Metal Ör Die és a brazil Hammer Of Damnation közös kiadványaként lát majd napvilágot. Ez hogyan alakult így?

Sajnos nem sikerült cserélnie az orosz kiadónknak a hazai kiadókkal, így nem volt itthon terjesztés. Ezt kicsit hiányoltam és ezért kezdtem újabb kiadókat megkeresni. A Metal Ör Die előtt le a kalappal. Egyenes és tudatos srác vezeti, komoly múltja van már, sok mindenkit ismer és megbecsüli a bandáit. Már minden létező, vagy még nem létező kiadóval cserélt lemezeket. Üdvözlet ezúton is Jani! A brazilok meg tárt karokkal vártak és ismerik is egymást a magyar kiadóval. Egy kis anti-modernitás pedig nem árt braziliának sem. Nem igaz?

Ha már a hazai kiadóknál tartunk. Te mind a Vénen-nel, mind pedig korábbi projekteddel a Stronomia Doom-mal egy elég hosszú, de kiadványok szempontjából egy igen szép utat jártál már be. Mégis ez a második kiadványod, amit hazai kiadó „karol” fel. Te, hogyan látod, ennyire rossz lenne a hazai underground kiadás, hogy a kiadók nem mernek egy-egy új albumhoz, zenekarhoz nyúlni és csak a biztosra mennek?

Erről elsősorban őket kellene megkérdezni. Szerintem, mivel a Vénen nem sztenderd black metal, nincs kedvük velünk kísérletezgetni. Valahol megértem őket mivel ez nem az a mezőny egyébként sem, ahol komoly anyagi tőke megléte lenne a jellemző. Azok a nagy kiadók lesznek, akik szóba sem álnak velünk, de titkon Vénen rituálékat tartanak… Nincs ezzel semmi baj. Minden kiadónak és zenekarnak türelmet és kitartást kívánunk.

Végezetül egy bennem motoszkáló kérdés, amit bármely más hit, filozófia, eszme képviselőjének fel lehetne tenni… Szerinted Siva a teremtő, Siva a fenntartó, Siva a pusztító és újjáteremtő, ha tehetné, véget vetne a világban jelenleg folyó őrületnek?

”A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…” Hamvas Béla

Kész vagy véget vetni? Tedd meg az első lépést. Önmagad felé.