Warmen
Here for None

King
2023. december 1.
0
Pontszám
9

A mai rendkívül nagy zenei dömpingben szinte lehetetlen minden bandát ismerni – még akár egy-két stíluson belül is, hiába kutakodik az ember, hogy lehetőleg minél több bandát megismerjen. Így bevallom őszintén, hogy eddig én sem hallottam a finn Warmen-ről sem, pedig mindig is eléggé szerettem a Children of Bodom-ot, mégsem tudtam, hogy Janne Wirman/Warman billentyűs a testvérével már 1999-ben megalapította a Warmen-t. És nem is feltétlenül csak egy mellékprojektről beszélhetünk (annak indult persze), mert az első négy lemezük 9 éven belül jött ki (az első két lemezen a dalok egy része instrumentális szerzemény volt). Aztán 2010 óta az albumok gyártásának folyamata lelassult – gondolom a Children of Bodom miatt – és azóta mindössze ez a második lemez, ami megjelent a bandától. Érdekesség, hogy a bandának sosem volt állandó énekese, a vokálokat minden lemezen több vendégénekes énekelte fel, mint pl.: Kimberly Goss (ex-Sinergy, ex-Ancient, ex-Children of Bodom, ex-Dimmu Borgir, ex-Therion, stb), Timo Kotipelto (Stratovarius, Kotipelto, Cain’s Offering), Pasi Rantanen (Raskasta Joulua, Thunderstone) vagy éppen Alexi Laiho.

Az idei évben azonban Wirman-ék bevettek egy állandó énekest is a bandába – nem is akárkit, az augusztus 18-án, a Reaper Entertainment-nél megjelent Here for None lemezen Petri Lindroos (Ensiferum, Satanic North, ex-Norther) énekel/károg zseniálisan, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Zeneileg mit is várhatunk a Children of Bodom billentyűsétől…hát persze, hogy kb. ugyanolyan zseniális melodikus death/power metalt, mint az „anyabandájában” is. Mivel a Here for None egy dallamos death/power metal orgia a maga majdnem 37 percével és 10 számával – amiben ráadásul találunk egy Ultravox feldolgozást is. Tökéletes lemezhossz, ami úgy repül el, hogy közben egyáltalán nem válik egy percig sem unalmassá.

Mindenféle intro nélkül egyből belecsapunk a lecsóba a Warmen Are Here for None dallal, ami nem véletlenül kapott is egy hivatalos szöveges videót. Erről a dalról, de az egész lemezről elmondható, hogy nem kicsit idézi meg, viszi valamennyire tovább a Children of Bodomörökségét”, ha lehet így fogalmazni. Nekem meg egyből kiült a vigyor az arcomra a hallottak alapján. És így megyünk számról-számra, gyakorlatilag minden szám egyenletesen hozza a színvonalat, többségében a pörgős, gyors, tempós, menetelős nótákkal – ami igazán ínyemre való, valamint néhány középtempósabb, vagy éppen lassabb trackkel (mint a remek The End of the Line vagy a Too Much, Too Late). A klipes Hell on Four Wheels is a Bodom/Ensiferum legszebb éveit idézi vissza nekünk, a Death’s on It’s Way pedig zeneileg simán lehetne egy Slayer szerzemény is. Az utolsó, Ultravox feldolgozás érdekes, nem ismertem az eredeti dalt, meg a bandát sem – most meghallgattam azt is, egyre felkapottabb a metal bandák körében ilyen régi pop-szintipop dalok feldolgozása, aminek az eredeti verziója sem rossz, de szerintem nagyon jól alakították a saját stílusukra ezt is Wirman-ék.

A tagok kiléte kapcsán a hangszeres, zenei tudás, minőség megkérdőjelezhetetlen, amit ez az album is bizonyít, fantasztikus szólók (gitár, billentyű), szélvészgyors dobos részeknek lehetünk fültanúi (lásd a második The Driving Force pl.), ahogy azt a Children of Bodom-tól vagy az Ensiferum-tól már megszokhattuk. A dalok mellett a hangzás, masterelés, keverés, borító is nagyon stílusos. Mindenképp tudom ajánlani a dallamos, melodikus death/powermetalt kedvelőknek, illetve akik szeretnének egy kicsit nosztalgiázni Children of Bodom-hoz hasonló minőségű zenére.

March of Beasts March of Beasts
március 01.
Bass Warrior Tour Bass Warrior Tour
március 04.
Hate, Delure, Morvigor Hate, Delure, Morvigor
március 04.