Wasted Struggle

Agenda of Fear (2020)

Még elég erősen szorongatja a nyakam, a 2019-es év. Noha már gyengül és akadnak pillanatok, amikor fellélegezhetek végre egy-két pillanat erejéig. Az egyik ilyen pillanatot ki is használom és össze hordok pár sort, az új év általam egyik legjobban várt lemezéről.

Wasted-éket már akkor nyomon követtem, amikor nem is igazán merültem el a hardcore zenékben. Csak bele-bele kapva abba ami szembe jött és maradt ami tetszett. Így ismertem meg őket is, egy pár éve. Azonnal barátságot kötöttünk, bár a zenekarral kapcsolatos akkori gondolataimat, Morfológus a Vektor című csodából tudná tökéletesen leírni: ” Hm, jó volt ez a grillcsirke, csak egy kicsit kevés volt”. Szóval volt kettő EP és egy split a Ghostchant-al, ami így is maradt mostanáig. Tavaly év elején pedig robbantották az Agenda of Fear klipjét és az új lemez bejelentést. Az Augusztusi megjelenés viszont, ki tudja milyen okból nem valósult meg. Most végre itt van, méghozzá az egyik kedvenc DIY kiadóm gondozásában, rohadt menő kazetta verzióban.

Időközben tagcsere is volt, viszont az már az új dalból hallatszott, hogy a lendületből nem vesztettek a srácok. Zenéjük sosem a céltalan cséphadarásról szólt, már a korábbi anyagaik is finoman voltak fűszerezve minden jóval. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ennek a Wasted Struggle-nek keresztelt faltörőkosnak, sikerült egy szinttel feljebb lépnie. Továbbra is a káosz pusztáin lődörgő, fortyogó, kátrány tornádóról van szó, mégis azok a finom ecsetvonások, amiknek a csírái már 6 év is megvoltak, kinőtték magukat. Finom, leheletnyi kis részletek vannak az összes dalban, amik a lendületből vagy az aprításból semmit nem vesznek el, mégis megjegyezhető és emlékezetes pillanatokat szülnek. Legyen az rohadt egy jó, nyakletekerős dallam, egy kiválóan időzített kiállás, a Battles-ben hallható pillanatnyi tiszta ének, vagy akár az azonnal következő Grey elején hallható, művészi precizitással megkomponált ütve fúrás. A számok rövidek és lényegre törőek, a záró Neglected a maga 5 percével lóg ki egyedül a sorból.

Egy pillanatnyi üresjárat sincs a lemezen, egy bő 20 perces adrenalin bomba, ami éjsötét manna testnek és léleknek egyaránt. Munka utáni, mentális méregtelenítéshez tökéletes. Remélem hasonló energiával és az elkezdett úton való tovább haladással, örvendeztetnek meg minket a srácok a jövőben.

február 20.,