Amikor Nagaarum új lemezét a lejátszódba teszed, melyet rejtélyes, ám mégis hívogató borító takar el, talán nem is sejted, de valójában egy jól körülhatárolható, költői köntösbe burkolt tudományos utazásra vállalkozol. Portálunk régóta aktív szerkesztője, lelkes underground művésze és zenei kísérleteiről (is) ismert tudósembere sötét légkörű dallamaival, filozófiájával igazán üde színfolt a hazai fémzene földalatti berkein belül. Az áprilisban D.I.M. címmel napvilágot látott új Nagaarum alkotás éppen elegendő okot szolgáltatott ennek az interjúnak az elkészítéséhez, amely ablakot nyit az interjúalanyom szellemi, filozófiai laboratóriumára. A képlet megfejtését ezúttal azonban nem a tankönyv utolsó lapjain, hanem az alább olvasható beszélgetésben találod…

Az elmúlt időszak egyáltalán nem volt eseménytelen számodra, hiszen volt olyan év, amikor több lemezed is megjelent. Mi az oka ennek a gyors tempónak?
Ez visszatérő kérdés szokott lenni, de én mindig csak annyit tudok erre mondani, hogy egyáltalán nem gyors ez a tempó. Ez egy természetes tempó számomra. Bár egyszer a Hammerben használták a sebességemmel kapcsolatban a „gyötrő kényszer” szókapcsolatot, de azt direkt bántásnak könyveltem el… Ilyent az mond, aki el sem tudja képzelni, hogy létezhet olyan zeneszerzés, amit nem menetrendek és menedzsmentek irányítanak, hanem a szerző puszta szabadsága. Minden lemezem és a könyvem is totális jókedvemben készült el. És pont akkor, amikor épp kedvem volt velük molyolni.

”Gyötrő kényszer”… Ez szerintem is sértő. Az egyik nagy kedvencem szintén ezt a munkatempót követi, de persze nem bánom egyáltalán! Haha! Mi az, ami ennyire megihlet konkrétan?
Amin mostanában dolgozom, ott egy naprendszer kialakulása és halála lesz a fókuszban. Az ősköd állapoton át az összehúzódás, kigyúlás, bolygók felépülése, vörös óriásság, összeomlás, szupernóva és pulzárig. Ezek lesznek a lemez témakörei. Ez így egy csillag egyedfejlődése illetve egy naprendszer evolúciója egyben.
A tudomány mellett a vallásokból is sokat szoktam meríteni. Keresztény hitű vagyok, bár a templomok, a felekezetek és a liturgiák abszolút nem érdekelnek, az intézményesített vallás pedig nagyon sok népnek és embernek ártott már. Akár térített emberekről, akár leigázottakról legyen szó. Erről mondjuk nem hiszem, hogy fogok írni, inkább a hit szép és építő oldala érdekel, ihlet meg időnként.
 

Mint keresztény a kereszténynek, azt kell, hogy mondjam nagy szükségünk bátorításra, a hitünkben való megerősítésre. A zene erre kiváló eszköz. El tudod képzelni, hogy egy következő lemezed ezzel a témakörrel foglalkozzon? Természetesen mindenféle egyházi dogma nélkül!
Ez a téma gyakorlatilag folyamatosan jelen van a dalaimban, mivel nem tudom a világot nem a hiten keresztül szemlélni. A tudományos dolgok legtöbbjével is fedésbe hozhatók a Biblia történetei és a keresztény vallás alappillérei. Konkrétan viszont a témáról biztosan nem fogok lemezt írni. Nem vagyok hittérítő, vagyis úgy van, ahogy mondod. Csakis dogmák nélkül.

Alapvetően mi a véleményed azokról a metal bandákról, akik ilyen témákkal foglalkoznak a zenéjükben? A sátánista és az okkult szövegek teljesen magától értetődően jönnek mindenfelől…
Kicsit hasonlónak érzem őket a politikus szövegeket hozó csapatokhoz. Mellesleg a túl konkrét kinyilatkoztatást sem tartom szerencsésnek. Talán ezért szoktam átesni a ló túloldalára.

Idén új lemezzel jelentkeztél, ami a D.I.M. címet kapta. Miután ilyen dal nem szerepel az albumon, feltétlen meg kell kérdeznem, hogy mit is takar tulajdonképpen ez a cím? Mire utal?
Dimitrij Ivanovics Mengyelejevnek állítok emlékművet a lemezzel, aki egy XIX. századi orosz tudós volt. A dalok pedig egy-egy elemnek a vegyjelei. Mengyelejev alkotta meg a periódusos rendszer korai verzióit. Ami pedig különösen naggyá teszi számomra, hogy egész életét allűröktől mentesen, egyszerűen élte.

Te is ezt az életfilozófiát követed?
Hát én nem fedeztem még fel semmit 🙂 De az egyszerűséget üdvözlöm.

Ami késik, az nem múlik! Haha! Elég, ha a zenei kísérleteidre gondolok!
Zenében szerintem sok felfedeznivaló már nem nagyon van. De lehet, hogy csak én gondolkodom túlzottan a megszokott sablonokban.

Vissza a zenéhez! Az albumot leginkább a „blackened doom metal” jelzővel lehetne leírni. Mintha olvastam volna valami olyasmit korábban, hogy nálad a dalírás összefügg a felvételezéssel. Vagy tévednék? Erről mit kell tudni?
Igen, a dalokat azzal a módszerrel írom, hogy az első számnál belövök mindent, ami a hangzással kapcsolatos, utána meg, ahogy jön a többi tétel, azok egyből be is öntetnek a betonba. Vagyis nem demózok, nem ücsörgök a teraszon a gitárakkordokat kóstolgatva, hanem ami eszembe jut azt már fel is veszem. Egy-két díszítést, és a szintetizátorokat szoktam még utólag csinosítani, a gitárt nemigen. Igazából a gitárt tartom a legkevésbé fontos hangszernek a zenéimben. Sokkal inkább a basszus – dob – szintetizátor a mérvadó itt.

Ennek ellenére nem hallatszik elkapkodottnak semmi. Sokkal inkább egyenes, őszinte, érzelemdús. Gondolom ez a titka a zenédnek. Mondták már?
Inkább azt szokták kiemelni, hogy egyszerű. Szerintem is egyszerű, de mint mondtam, az egyszerűség általában szép.
 

Szerintem pont ebből fakad a nagyszerűsége, ettől van benne rengeteg érzelem. Nincs túlbonyolítva, nem mesterkélt. Te általában sok ilyen zenét hallgatsz?
Mindent hallgatok már mostanra, de ha éppen a fém megy, akkor igen, inkább az egyszerűbb, könnyebben befogadható dolgokra vadászok. Olyannyira, hogy a kedvenc bandáim hatása rendre meg is jelenik a lemezeimen. Nem áltatom magam azzal, hogy egyedi dolgot csinálok. Lopok rendesen, amennyit csak lehet. Ahogy majdnem mindenki.

Egyébként szerinted neked mik a legfőbb zenei hatásaid? Korábban beszéltük, hogy te viszonylag régen, 19 évesen kerültél bele a metal vérkeringésbe.
Igen, a black metallal meg 30 éves korom után találkoztam. A metal fűrészelős darabolós vonalát annyira nem éreztem soha, valószínű azért, mert a gitárt is akkor szeretem, ha inkább szőnyegezős-tremolós témákat játszik. Ha csak egy műfajt nevezhetnék meg kedvencként, akkor valószínű, hogy a korai pszichedelikus rock és a modern post rock jönne ki győztesnek, illetve egyetlenről volt szó: e kettőnek a keveréke. A metal műfajon belül meg egyértelműen a black metal és a post metal a befutó…

Míg a korábbi lemezeiden, mondjuk a Rabies Lyssa-n több black metalt véltem felfedezni, az új album határozottan doomosabb. Egyébként meg általánosan kijelenthető, hogy szeretsz kísérletezni, az összes alkotásodban van valami, amitől lényegesen más hangulata van, mint az előzőnek. Ezúttal miért pont a doom irányzathoz nyúltál?
Ez nem tudatos. Markos György mondta egyszer, hogy ha belekezd a színpadon egy mondatban, gyakran fogalma sincs, mi lesz a vége. Ezzel sokszor így vagyok én is. Egyetlen dolgot szoktam néha lefektetni előre, és azaz, hogy metal lemezt írjak-e vagy ambientet. Esetleg valami noise borzalmat, mint a Belaja Tajga és a második része.

Hogyan fér meg egy név alatt ennyi műfaj? Nem lenne esetleg célszerűbb több különböző nevű projektet futtatni?
A promóció során már sokszor kiderült, hogy de. Sokkal nehezebb így terjesztenem a műveimet, de így indult annak idején, úgyhogy most már nincs kedvem változtatni. Ugyebár van honlapom is, akkor abból is kellene megint egy új. Új Facebook, Bandcamp… Áhhh… Mellesleg, aki kíváncsi a kiadványaimra, az így összegyűjtve könnyebben meg is talál mindent.
 

Nekem eddig az említetted lemezed tetszett a legjobban, érdekes, hogy vannak benne folkos jellegű részek is. Az honnan jött?
Ezeket csak utólag veszem észre én is. Kiskoromban hallgattam sok Illést és Fonográfot, meg volt otthon pár népzenei lemezünk is. A pentaton elég hamar belém ivódott.

Miután vegyészmérnök vagy, előszeretettel nyúlsz a tudomány témaköréhez, így történhetett meg az, hogy mindegyik dalt valamely kémiai vegyjel után nevezted el… Érdekes gondolat! Nekem a kémia finoman szólva sem volt az erősségem de… azt hiszem, a dalszövegek mintha megszemélyesítenék ezeket a vegyjeleket és a „jellemükről” beszélnek. Igaz ez? Mi a helyzet a dalszövegekkel?
Helyesbítek, vegyész vagyok, ami úgy viszonyul a vegyészmérnökhöz, mint a villamos a villamosmérnökhöz. Á, nem ezzel csak a mérnökök ugrattak minket, mikor megtudták, hogy nem tanulunk technológiákat, meg géptant. Kutatóvegyész vagyok, nem mérnök. Ez azért jön vissza a dalaimban sokszor, mert a kémia az egyik legkedvesebb hobbim is.
Viszont igazad van, itt tényleg az elemek megszemélyesítése történik, vagyis a jellemüket, jellegüket próbáltam kiemelni, de a szövegek őszintén szólva annyira burkoltak, hogy szerintem még egy vegyészetben jártas embernek sem esik le néha, hogy miről is próbáltam beszélni…

Közel négy hónap telt el a D.I.M. megjelenése óta. Elégedett vagy a visszajelzésekkel? Mi volt a legnegatívabb és a legpozitívabb, amit megjegyezted a lemez kapcsán?
A visszajelzések igazából indifferensek, már az a részük, hogy kinek hogy tetszettek. Persze nagyon örülök, mikor jó kritika születik, mert ez esetben tudom, hogy akinek elküldtem a CD-t, az jó kedvvel teszi be a gyűjteménye darabjai közé az „N” betűhöz. Konkrétumokat kiemelni nem tudok. Annak örülök, hogy a kiadóknál már egy darab sincs. Amit nem a rajongók vettek meg, azokat szétküldték egyéb helyekre, pl. megjelent a D.I.M. Az Epidemie és a Solitude webáruházában, de nemrég láttam egy japán kiadónál is belőle.

 
Szerintem az mindenképp téged igazol, hogy egy ilyen réteg zenének számító underground kiadvány viszonylag gyorsan elfogyott.
Most lehetnék kurvára karakán, és mondhatnám azt pökhendi módon, hogy nem érdekel az eladás, de ez természetesen nem igaz. Tényleg örülök neki, hogy nem égett be a kiadó miattam.

D.I.M. by Nagaarum

Egyébként itthon mennyire vették/veszik?
Egész jól. Ugyebár az oroszoknál (már, akikkel én kapcsolatban állok) bevált szokás, hogy bár nem fizetnek jogdíjat az eladások után, de a szerződéseik teljesen ingyenesek is. Nem is hinnéd, hogy ez mennyire egyedülálló. A legtöbb mai kiadó zenekarai fizetnek azért, hogy a lemezeik megjelenhessenek, ez így van idehaza is. Az Endless Winter, a GS Productions és a Frozen Light ehelyett a legyártott kiadvány egy részét átadja a szerzőnek, aztán ki-ki megy a maga útjára. Számomra ez a legkedvezőbb megoldás. Én hatvan darabot kaptam, aminek több, mint a fele már elment, és bőven kevesebbet küldtem promóra, mint amit megrendeltek. Mellesleg a D.I.M. kapcsán régebbi kiadványaimból is postáztam.

Hogyan jött össze a kapcsolatod az Endless Winter kiadóval?
A Satanath menedzsere ajánlotta. Mivel neki be volt telve az éves naptára kiadásokkal kapcsolatban, egyedül társkiadóval tudta volna megjelentetni, de nem akadt rá senki. Ő is és a Solitude is említette az Endless Winter-t, amin meglepődtem, mert ott azért eléggé szélsőségesen doom lemezek kerülnek kiadásra. De most már nem is nagyon foglalkozom azzal, hogy mi egy kiadó profilja. A jövőben minden lemezem menni fog mindenhová, és kész. Egyébként a kiadóknak csak mintegy 15-20 %-a válaszol. Viszont a Prophecy-vel konkrét levelezésem volt előtte, és még a Season of Mist is meghallgatta a promó dalt (Rb), válaszoltak is.

A GuilThee viszont utoljára 2013-ban jelentkezett lemezzel. Mi újság mostanában a zenekar háza táján?
Hárman maradtunk megint, vagyis VIII. és Mr.Match a tagság. Herr a családdal nyomul mostanában, és lassan készen van a háza is, amit évek óta nagy erővel épít. Pont három hét múlva jövünk össze komponálni a következő lemezhez. Nálam kezdjük Veszprémben, aztán leutazunk Celldömölk mellé, ahol Mr.Match családja él. Ők zenész família, és öten vannak testvérek. A családjukban mindenki zenél, és hangosítanak rendezvényeken is, az apukájuk épít erősítőket, hangfalakat. Szóval egy öt napos éteri alámerülés következik. Imádom ezt csinálni, ilyenkor egy másik tudatállapotba kerülök, és hosszú hetekig a hatása alatt szoktam állni a dolognak. Legutoljára az In Vacuo második lemezénél éreztem ezt. Az is mágikus élmény volt.

A bevezetőben már említetted, hogy könyvet is írsz. A NUT – A néma vendég címmel korábban már kiadott műved hamarosan ismét napvilágot lát az Underground kiadónál. Miért gondoltad úgy, hogy szükséges átdolgozni?
Nem lett átdolgozva. Szóról – szóra ugyan az, mint a korábbi, a Novum Verlag által megjelentetett mű. Csak mikor átolvastam a küldés előtt, vettem észre, hogy sok vesszőhiba maradt benne, azokat kijavítgattam. Sokan nem tartják lényegesnek a vesszőket, én viszont egy ideje nagyon, hiszen a magyar nyelvben nagyon pontosan körülírt, precíz vessző szabályok vannak. Nem kell őket elspórolni. Attól angolosan buta lesz egy mondat.

 

Még nem olvastam. Miről szól? Mi a fő mondanivaló?
Nem nagyon tudok róla úgy beszélni, hogy ne lőjek le semmi poént. Akik olvasták, azt mondták, hogy Nemere és A.C. Clarke stílusára emlékeztet, aminek nagyon örülök. Most megpróbáltam valami ajánlófélét összerakni, de tényleg, bárhol kezdeném el, már a történetből kellene megelőlegezzek valamit. Ebből már sejtheted, hogy afféle „kiderülős” sztori. A honlapomon, ahonnan letölthető a .pdf, ugyanaz az ajánlószöveg van, ami a könyv hátulján volt / lesz.

De azt írod róla, hogy filozofikus sci-fi. Ez mit takar? Netán a teremtéselmélet és a tudomány találkozik benne?
Tényleg nem szeretném boncolgatni, mert nagyon aprólékosan, és gondosan dolgoztam ki azt, hogy az olvasó először csak sejtsen dolgokat, aztán kiteljesedjen minden. Olvassátok el!

Naga, egy élmény volt! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket az információkat! Legyen tiéd az utolsó szó!
Akasztják a hóhért… Szóval ilyen érzés. Köszönöm én is! SZÓ!