– Krisztián: Hát az úgy történt… 🙂 Honnan is kellene kezdeni? Ha diplomatikusan akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam: komoly emberi problémák vezettek a zenekar feloszlásához. Folyamatos csalódások, hazugságok, veszekedések. Mindezekhez hozzájárult még az is, hogy a megbeszéltek szerint szerettünk volna egy albumot felvenni. Az album elképzelésből egy két számos -amolyan semmire sem jó- felvétel irányába haladtunk. Ezt nem nagyon akartam. Nem akartam, mert feleslegesnek tartottam így elaprózni a dolgokat. Ott hibáztam, hogy ezt nem közöltem azzal az emberrel, akivel kellett volna. Ehelyett lépten-nyomon öcsémmel veszekedtem. Mivel valahogy véget kellett vetni ennek az őrült helyzetnek, úgy döntöttem kiszállok. Pár hónap eltel, míg újra higgadtan tudtunk egymással beszélni. Az igazság az, hogy szerettem volna folytatni, de nem ebben a felállásban, mert az már működésképtelen volt. Csak az énekesi poszton kellett változtatni ahhoz, hogy újra együtt tudjunk dolgozni. Március vagy április környékén kezdtünk Kokoval próbálni, augusztusban már játszottunk a Harag Napján. Ez év elején pedig stúdióba mentünk.

– Geri: minden zenekar küzd hasonló gondokkal, nehéz sok embert egyben tartani, egy cél felé haladva. A K. A. -nak akkor nem sikerült leküzdenie ezt a problémát.

Milyen változások történtek a 1KillEmbrace-ben a Killing Art-hoz képest?

– Geri: egy frontember csere mindig meghatározó, teljesen más karakterű lett az ének, ezáltal az egész zene hangulata is. A szinti hiánya miatt pedig most minden szerep a gitároké, ezáltal döngölősebb lett a hangzás. A csapat magja viszont nem változott, mi ugyanazok az emberek vagyunk.

– Koko: Mint ahogy Geri is mondta az ének teljesen más lett. Van hörgés, rekesztés, dallamos ének, sokkal változatosabb, mint korábban volt.

– Krisztián: Igen, a nyersesség, a fajsúlyosság nagyobb hangsúlyt kapott. Hogy ezt mennyire sikerült megvalósítanunk azt majd csak azokon a nótákon lehet igazán érezni, amiket most kezdünk összerakni. Azonban a csapat még nem teljes, szeretnénk egy másik gitárost is, de eddig még nem találtunk megfelelő embert a posztra. Ha valaki vállalkozó kedvű, de komoly hozzáállású és cucca is van, azt szívesen fogadjuk!

Honnan jött ez a név?

– Koko: Valamilyen formában meg akartunk tartani a Killing Art-ból valamit, így meghagytuk a „kill” szót. Aztán hozzáadtam a többit és így lett 1killembrace azaz: 1 gyilkos ölelés. Ez mindent elmond szerintem.

– Geri: Igen, ezzel utaltunk az eredetre is, hogy lényegében mi vagyunk azok, csak másképp… Sok variáció volt, jókat röhögtünk a poénos nevek kreálása közben! 🙂 Aztán maradt ez, tetszett mindenkinek és hamar megszületett rá a logóterv is az 1-es szám használatával a „one” szó helyett, ez is bejött mindenkinek. Nálunk a névnek egyébként nincs túl nagy jelentősége, ez csak arra szolgál, hogy legyen mihez kötni bennünket, azonosíthatóak legyünk, ennyi.

– Krisztián: Kokoval azon a véleményen voltunk, hogy nevet kell változtatni. A többiek még egy darabig ragaszkodtak a Killing Art-hoz, aztán belátták, hogy ez már egy másik zenekar, új célokkal, elképzelésekkel.

Nemrégiben az Audioplanetben rögzítettétek első lemezetek anyagát? Hogy telt a stúdiózás? Milyen volt az Audioplanet stúdióban dolgozni?

– Geri: Eddigi stúdiózásaink alatt mindig voltak nehéz, zsákutcának tűnő időszakok, főleg a hangzás és a hangszerelési arányok eltalálása, keresgélése közben. Ezt most sem sikerült kivédeni, de legalább már sokkal jobban tudtuk, mit akarunk hallani és ez segített a Jaya-val való közös hang megtalálásában, aki egyébként egész frankó végeredményt produkált nekünk.

– Krisztián: A felvételek alatt Ákos barátunkkal dolgoztunk. Tudod, ő is tatai, mint mi. Egy helyen próbálunk, néha együtt iszunk, ráadásul öcsémmel nagyon nagyban vannak. Koko és Jaya pedig rokonok.

– Geri: A feljátszások most is elég simán mentek, általában azokkal van a kisebb gond. A hangszeres felvételekre egyenként vonultunk be stúdiózni, csak az ének felvételekor és keverésnél voltunk ott mindannyian. A hangulat egyébként egyedi az Audioplanetben, ez az „atombunker” fíling utánozhatatlan. A munkálatok vége felé pedig már oldottan sztorizgattunk Jaya-val, jókat derülve persze…:)

Elégedettek vagytok a végeredménnyel?

– Krisztián: Úgy érzem Jaya a lehető legtöbbet tudta kihozni a felvételekből. A pénz és a hangszeres tudás azért gördít akadályokat az ember elé. Amatőr szinten a stúdiózás mindig az igazság pillanata. Itt nincsen pirinszka, nem lehet koszosan játszani, a technikai hiányosságok hamar kiütköznek. Ami a próbateremben, fellépéseken elveszik, az itt kérlelhetetlenül kiütközik. Egy kicsit le is lombozódtunk ettől. Viszont tapasztalatokkal gazdagodtunk, így remélhetőleg ezeket majd a következő felvételnél kamatoztatni is tudjuk.

– Geri: Igen, azt gondolom, hogy Magyarországon, saját erőből és ekkora költségvetéssel, nem profi szinten ez egy tisztességesen megszólaló, jó minőségű lemez.

A lemez Kainism címmel lát majd napvilágot. A kiadókereséssel hogy álltok?

– Geri: Keresgélünk… 🙂 Az a helyzet, hogy túl sok lehetőség hazai berkeken belül nincs, ha körülnézünk ez nyilvánvaló. Első lemezes csapatnak itthon szerintem nem lehet „igazi” lemezszerződése ebben a műfajban, ez a tapasztalatom. Azt kell mérlegelni, megéri-e egyáltalán kiadóhoz csapódni a Kainism-mel, vagy maradjon szerzőiben, építsük a népszerűségünket, szerezzünk magunknak egy kicsit nagyobb nevet és próbáljunk egy előnyös szerződéshez jutni a következő lemezzel. Ez csak nagyon sok munka és jó adag szerencse árán lehetséges, ha nincsenek kapcsolataid, befolyásod.

Mire utal a Kainism cím?

– Koko: Szerintem a kánizmus korunkban erős világjelenség lett, sajnos. Mondhatni ember embernek farkasa. Elég durván kihívjuk magunk ellen a sorsot, pedig a harcnélküli, egyszerűbb megoldások, korrektebb békét teremtenének. Arról nem is beszélve, hogy a háborúkhoz nélkülözhetetlen fegyverkezéseken is a csak bizonyos emberek híznak.
Ok pedig mindig születik a harcokra legyen az területi, vallási, hatalmi nézeteltérés.
Itt a fejekben van súlyos gond.

– Geri: Azt hiszem, mindazt az emberi rosszat, gonoszságot, irigységet, önzést és számítást (stb.) is kifejezheti, ami hozzátartozik az emberi lélek sötétebb oldalához. Ezt foglalja össze a Kainism szó, utalva az első elkövetet gyilkosságra is.

Végigmehetnénk az album dalain? Melyik miről szól, ki hozta az alaptémát, stb…

– Koko:

Atheism:
Ez bizonyos szinten valláskritika. De nem azt ítéljük el, aki hisz Istenben inkább azt, aki kényszerrel és erőszakkal térít, és egyértelműen felhasználja a hit szót, amivel hatalmát és önző érdekeit gyarapítja csak.(pl: keresztes hadjáratok, inkvizíció) Valamint egy olyan ember vallomása is ez a dal, akit nem érintett meg a vallásosság és az istenhit.

Északi szív:
Ez a dal talán a legjobban minket, a zenénket, és egyben a világhoz való viszonyunkat jellemzi. A zenéhez való viszonyulásunkat, kitartásunkat is tükrözi. A zenénk is északi ízekkel van tele.

Odaát:
Na igen! Egyszer mindenki elmegy és ugye örök kérdés, hogy vajon van utána még valami vagy a tökéletes semmi vár ránk.

Hold:
Azt hiszem, elég sokan odavagyunk a vérfarkas sztorikért.
Itt végül is, aki elolvassa a szöveget annak alapból, rá kell jönnie, hogy bizony a hold/vérfarkas metamorfózisról van szó!

Ébredek:
Ebben a dalban a kitaszítottság az elidegenedéstől való félelem adja meg a témát.

Remény:
Hát azt hiszem elég egyértelmű lett a címe is nem?

Holtponton túl:
Itt is arról van szó, amikor arról beszélünk, hogy minden akadály, nehézség legyőzhető valami módon.
Viszont amikor az ember túlesik a holtponton akkor már mondhatni elért valamit.

Vértelen értelem:
Róma, a maja/azték civilizáció, az Amerikai Egyesült Államok keletkezése, Hitler, Sztálin, Mao. Na, ezek elég véres történetek és véreskezű személyek voltak.
De pl.: egyes diktatúrák, rezsimek eszközei azok a módszerek, amiket ők manipulációnak mi pedig tömeghisztériának hívunk. Értelmesen hangzó érvekkel meggyőzni a tömeget, oszd meg és uralkodj elven. De általában elkerülhetetlenül vannak véres következményei is. Jó lenne egy olyan eszme vagy rendszer, ami békésebb körülményeket teremt, és vértelen következményeket hoz végre. A lényeg hogy vértelen legyen az értelem.

Lélekkép:
Igen, ebben a számban állítunk emléket a magunk módján Dimebag-nek.
A szöveg egy olyan ember érzelmeit mondja el, aki szeretné, ha megállítanák, még mielőtt megteszi a legrosszabbat, mielőtt életet oltana.

– Krisztián: a nótába belecsempésztünk egy kis Dimebag dallamot is, ami abszolút tudatos húzás volt részünkről. A Trendkill albumon található a Floods c. nóta. A számot lezáró dallam valami hasonló. Persze nem ugyan az, nem is fogható ahhoz, csak egy picit hajaz rá.

Ki készítette a borítót?

– Krisztián: Minden design/image Kokotól származik. A logótól kezdve a kiírásig, a borító külső és belső oldala is az ő elképzelései alapján valósultak meg. Meg általában minden amit tervezni kell az ő hatáskörébe tartozik. 🙂

Kokó az Empyema-ban is énekel, Dagatt pedig a 1KillEmbrace mellett a Cross Borns zenekarban is dobol. Nem okoz ez gondot?

– Krisztián: Eddig még nem volt belőle semmi gond, reméljük eztán sem lesz. Sőt! Somlói Fecának köszönhetjük, hogy idén kijutottunk a Székelyföldi Rockmaratonra. Ha ő nem jár közben, akkor nincs ez a lehetőség sem. Úgy érzem, amiben tud, segít minket.

– Geri: Probléma csak akkor van ebből, ha esetleg egybeesik két nívósabb buli és dönteni kell, hogy melyik legyen. Ilyenkor mindenkinek, aki több csapatban játszik, kell hogy legyen egy sorrendje, el kell döntenie, hogy melyik a fontosabb számára.

Hogyan zajlik a dalszerzés folyamata a zenekarban?

– Koko: Nálunk bevált szokás hogy Krisztián és a Dagadt rögzítik a dalok születését, és persze a végkifejletet is. Így amikor úgymond felvettük a próbateremben az adott dalt, egy mail-en átküldik nekem és otthon kidolgozom az éneket és a szöveget. Általában következő próbára már kész is a dal. Aztán már csak kisebb simítások maradnak hátra. És persze mindenkinek egyformán oké kell, legyen a végső verzió. Ez talán a legfontosabb.

– Geri: A gitártéma a kiindulópont, a riffekhez tesszük hozzá a többi hangszert, figyelve azok egymáshoz való viszonyára is (pl. dob-basszer egység, verze és refrénrészek az énekben, kiállások, stb.). A riffeken is alakítunk ha kell, van úgy, hogy egy szám sok hónap alatt forrja csak ki magát, számos koncert és próba után. Az alap sorrend tehát nálunk általában gitár, dob, basszer, ének egy szám születésénél.

– Krisztián: Tulajdonképpen az összes nóta váza otthon születik. Lent a próbateremben zajlik a legizgalmasabb folyamat, mikor ütköztetjük az elképzeléseinket. Itt kiderül mennyire sikerült eltalálnom az egymás után következő részek hangulatát vagy mennyire felelnek meg a tempók, amiket elképzeltem, ezek mind ilyenkor derülnek ki. Ha valami nem stimmel, akkor átírjuk. A nyers váznál Dagatt nagyon sokat segít elképzeléseivel, ötleteivel. És persze veszekedünk is ilyenkor, mert hát ez az egók harca is. Azután a kompromisszumképes eredményt megmutatjuk a többieknek. Ha van ötletük megnézzük, beletesszük, molyolunk. Ha nincs akkor szabad utat kap a dal. De van itt egy kivétel! Az intrónk például nem így született, mert azt Koko hozta. Ő dúdolta el az alapötletet, amit aztán továbbfűztünk.

Kiket neveztek meg főbb hatásaitoknak?

– Geri: Hát itt rengeteg bandát felsorolhatnánk, mindannyian sokféle zenét hallgattunk és hallgatunk ma is. A teljesség igénye nélkül a fontosabbak: Slayer, Iron Maiden, Metallica (régi), Pantera, Soilwork, In Flames, Arch Enemy, Killswich Engage, Nevermore…stb. Széles a paletta, ezek a zenekarok mind hatottak ránk, illetve formálják még ma is a zenei ízlésünket, ez pedig nyilván megjelenik egy zenész játékában is, jó esetben csak a saját stílusba ágyazva és nem lenyúlva az eredetit.

– Koko: Én még kiegészíteném a fentieket pár zenekarral: Death, Entombed, Down, At The Gates, Anthrax, WMD, Faith No More, Korn, Nightrage, Carcass.

Ki írja a szövegeket? Milyen témákat jár körül, s hogyan születnek?

– Koko: A szövegekért kizárólag én vagyok a felelős. A zene hangulata, üteme inspirálja a szövegvilágot, annak témáját. Általában ilyen egyetemes emberi dolgok, problémák dominálnak a mondanivalóban.

Az egyik kedvenc Killing Art dalom a Múló álom nem szerepel a koncertműsorban. Mi történt azzal a nótával?

– Krisztián: Az a dal kikopott. Nem is akartunk vele semmit kezdeni, csakúgy, mint a 138 nappal. Ezek a nóták nem férnek bele az elképzeléseinkbe. Akkor jók voltak, ma már fenntartásaim vannak a dalokkal. Úgy érzem, jobb számokat írunk, és nem kell minden K.A.-os dolgokhoz ragaszkodnunk. Biztos, hogy lesznek olyan dalok a Kainism-ről is, amik előbb vagy utóbb kikopnak. Ez nálunk egy természetes szelekció. 🙂 Az a cél, hogy lépésről lépésre önmagunkhoz képest fejlődjünk. Mind a színpadon, mind a zeneírás terén.

– Geri: Az idő haladtával azért változott a stílusunk is, észrevehetően más az új dalok hangulata, szerkezete, zenei megoldásai. Egyrészt ezért, másrészt a hangszerelés miatt már nem érezzük magunkénak azt a nótát, tehát elhagytuk.

Melyek a távlati terveitek?

– Geri: Egy második lemez biztosan, lehetőleg már kiadóval, normális szerződéssel. Az szép lenne. De élvezzük a zenélést így is, úgyhogy sok-sok jó koncert kell és akkor a lényeg megvan.

– Krisztián: Először hozzuk ki az albumot ez a legfontosabb. Szó van róla, hogy klipet is szeretnénk, legalábbis Kokonak van egy csomó ötlete, amit megvalósítana. Aztán koncertek, koncertek, koncertek, amennyit csak le tudunk szervezni. Plusz elkezdtük a kettes lemez dalait is összetenni, szép lassan molyolgatunk vele.

Köszönjük a lehetőséget Atti!