– Az első szó jogán engedjétek meg, hogy gratuláljak a nemrég megjelent lemezetekhez!
Sikerült egy nagyon tömény, de aki szán rá időt, annak egy roppant szerethető albumot alkotni. Úgy érzem, hogy az előző, A Bleak Reflection-hoz képest a The Emptiness Within egy teljesen új ösvényt választ a népszerűséghez vezető ingoványos terepen. Ez mennyire volt tudatos? Vagy csak én gondolom úgy, hogy ezúttal sokkal több fantáziát és szabadságot kovácsoltatok a dalokba?
– Köszönöm, egyetértek azzal, hogy a zenénket párszor meg kell hallgatni, hogy mindent megértsünk, teljesen befogadjuk. Nem akartunk teljesen mást összehozni a “A Bleak Reflection’-től, az egyetlen célunk az volt, hogy összetettebb, töményebb dalok szülessenek. Úgy csináljuk a dalokat, hogy összehozzuk az ötleteinket, majd megírjuk őket, szóval ez egy nyitott kreatív folyamat.
– A lemez megjelenése óta túl vagytok négy koncerten és idén eddig további három időpontotok van lekötve. Gondolkodtok lemezbemutató, zenekar népszerűsítő turnén?
– Idén a későbbiekben tervezünk turnét, remélhetőleg hamarosan többet tudunk erről írni.
– A fellépéseken milyen volt a korong dalainak fogadtatása a színpadról nézve? És milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a lemezről úgy általában?
– Azok, akik egy ideje már követnek, figyelnek, ismernek minket, nagyon szerették a dalainkat, látták, hogy egy másik szintre jutottunk. Nyilván néhányan, akik szerették az A Bleak Reflection-t nem túl lelkesek az új albummal kapcsolatban. Az új rajongóinknak tetszett, amit játszottunk, eddig a cd-eladásaink nagyon jók, szóval ez ösztönzően hat ránk. Azt gondolom, néhányukat, akik már hallották a nevünket, de nem láttak még minket, lenyűgöztük és meglepődtek azon, amit láttak.
– Most egy kicsit tolakodó leszek. Volt egy olyan észrevételem, hogy az amúgy szépen kidolgozott zenekari logó leginkább egy didergő és nagyon meglepett medúzára hasonlít, így inkább a black és durvább death metal műfajra fogékonyak figyelmét kelti fel elsősorban, pedig a zenétek az előbbi skatulyákon messze túlmutat. Nem gondolkoztok egy könnyebben olvashatóbb és zenétekhez illőbb névleírás elkészítésén?
– Érdekes kérdés, a logót a bandán belül döntöttük el, és mindannyian különbözőképpen gondoltuk. Talán a jövőben lehet, hogy valami változhat rajta. Valóban igaz, hogy a zenénk messzebb mutat, mint egyszerűen csak black metal.

– Most visszakanyarodok még egy kicsit az élő előadáshoz. Volt már szerencsétek nagy tömeghez és kis klubokhoz egyaránt. Melyiken léptek fel szívesebben és miért?
– Mindkettőt nagyon szeretjük. A tömött klubos fellépés döbbenetes élmény, mert nagyon közel lehetsz a közönséghez, szinte az arcukba játszol. A nagy koncert meg önbizalomnövelés, látni a sok embert, akik a zenédre emelik a magasba az öklüket.
– Van olyan zenekar, akivel szívesen bejárnátok Európa színpadait?
– Őszintén szólva bárkivel szívesen játszunk, úgy érezzük, a mi zenénk széles körben vonzza a hallgatóságot, szóval örömmel játszunk bárkivel.
– És ha már koncert, mint rajongók sűrűn jártok koncertre?
– Nem olyan gyakran, amennyire szeretnénk. Esténként gitárleckéket adok, ezért sokszor kihagyok koncerteket. Utoljára az Amorphist láttam pár hónappal ezelőtt.
– Van közös kedvenc zenekarotok?
– Rengeteg! A metal bandák mint az Emperor, Opeth, Cynic és a Death. De nem metál zenekarok is, mint pl. Queen, Journey és a Pink Floyd.
– A zenéteket hallgatva, a hangszerek egymásba fonódása miatt olyan érzésem van, mintha rengeteg időt töltenétek együtt, holott öten vagytok és négy országból származtok. Hogyan fújt össze a szél titeket és hányszor tudtok találkozni?
– Romannal és Craiggel interneten keresztül ismerkedtem meg. Ugyanígy Nickkel, a dobosunkkal, neki a hirdetését találtuk meg. Arrant válogattuk – a másik bandája velünk lépett fel pár koncerten és nagyon tetszett, ahogy játszott. Amikor basszusgitárost kerestünk, ő volt az első és egyetlen, akit szerettünk volna, szóval nagyon szerencsések voltunk, hogy igent mondott.
– El tudom képzelni, hogy a sokféle vérmérséklet is szerepet játszik abban, hogy ilyen összetett zenét hoztatok a világra. Hogyan fogantak a dalok, volt-e vezető dalíró?
 – Tényleg teljesen különböznek a vérmérsékeletek… 🙂 Alapvetően Roman és én hozakodunk elő riffekkel, Arran (basszusgitáros) és Nick (dobos) keresi meg a tökéletes ritmust a riffek alá, és Craig próbálja a gondolatokat egy dalba rendezni. Szóval mindenki hozzájárul a dalíráshoz. 
– Szabad tudni, hogy amikor nem zenéltek és bármit választhattok akkor mivel töltitek az időt, és mivel akkor, amikor a pénzkeresési kényszer dönt helyettetek?
– Két állásom van, kereskedelemben dolgozok és gitárleckét adok. Van családom is szóval rettentő elfoglalt vagyok.
– Egyre inkább úgy tűnik, hogy csupán lemezeladásból ma már szinte lehetetlen megélni egy fiatal csapatnak. Milyen lehetőségeket látsz ma és szerintetek mi várható a következő években annak fényében, hogy elindult már valami mozgolódás az internet korlátozására?
 – Ideálisan a sok turné jó lenne, de az sem olyan könnyű. Azt gondolom, hogy az illegális zeneletöltés az internetről megölte a zeneipart, ami nagyon szomorú. A jelenlegi modell nem működik. A fiatal bandáknak az összes pénzüket be kell fektetniük, ami azt jelenti, hogy azért kell dolgozniuk, hogy túléljenek, vagyis kevesebb idejük lesz írni, gyakorolni, ami azt eredményezi, hogy a legvégén a zenéjük minősége fogja megsínyleni. Mi a harmadik albumnál tartunk és még mindig dolgoznunk kell… Összehasonlítva a Metallicával, 25 évvel ezelőtt még mindig underground bandaként megírták a Master of Puppets-et, és teljeskörű támogatottságuk volt. Hidd el, ha anyagilag megteheted, hogy egész nap csupán zenét írj, előrukkolhatsz egy remek albummal.  

– Ha a maják nem tévednek, akkor nem lesz időtök még egy lemezt megalkotni. De ha mégsem lesz 2012-ben világvége, akkor mik a távlati terveitek?
– Turnét és új dalok írását tervezzük. A stúdióm most épül, ha készen lesz, kezdhetjük a zúzást. Németországban a RockHarz fesztiválon is játszunk idén nyáron.
– Ha találkoznátok Istennel, vagy kifognátok az aranyhalat, esetleg megmentenétek a jótündér életét és kérhetnétek egyetlen dolgot, akkor mi lenne az?
– Szeretnék főállású zenész lenni, hogy el tudjam tartani a családomat.
– Nagyon köszönöm az interjú lehetőségét és a válaszokat. Végezetül mit üzentek azoknak, akik a Fémforgács.hu-n mindezt olvassák?

– Támogassák, szeressék a metált, ne töltsenek le netről ingyen semmit, senkit nem segítenek ezáltal! És jöjjenek koncertre! Nézzék meg a De Profundis-t és terjesszék! Köszi!
– Sok sikert kívánok a jövőtökhöz, sziasztok!
– Neked is köszönöm, minden jót!  

 Külön köszönet Krisztinek a két nyelv közötti szakadék áthidalásáért!