The Idoru interjú 2013

– Már nem ez az első interjúnk, így térjünk is rá a lényegre, azaz honnan jött az ötlet, hogy újra kiadjátok a „Time” Albumot?

– Üdv!
Nyilván a Fonogram díj ismételt elnyerése okán történt az újrakiadás. A lemez szépen összefoglalja az elmúlt 4 évünk zenei termékét.

– A két dal megvolt már, vagy a „legyen már valami extra is a lemezen, ha újra kiadjuk” miatt születtek?

– Csak a Not Alone volt meg, amit nyomott az mr2, viszont az Idoru must be destroyed-ot pont, hogy a Fonogram díjátadó ihlette.

– Melyik a kedvenc dalotok a lemezről és miért?

– Természetesen az Idoru must be destroyed! 🙂
Egyszerű és nagyszerű, paréj de van benne zeneiség és koncerten kegyetlenül csap!
– Mi inspirálja a szövegeiteket?

– A kis életünk.

– Kétszer is nyertetek Fonogram díjat az év legjobb hard-rock v. heavy metal albuma kategóriában. Amikor először nyertetek, mi volt az első reakciótok?

– Az, hogy lecsókoltam a díj átadóját. (Keresztes Ildikó) 🙂
G.cinagy volt az öröm!!! Akkoriban a banda megítélése hagyott némi kívánni valót maga után, de a díj óriási elégtételt és megnyugvást jelentett. Mutogattuk is rendesen középső ujjunk az after partyn, vicces volt (mi mindenképp annak gondoltuk…).

– Szoktatok időnként akusztikus bulikat is vállalni, ami mostanában eléggé trend lett, köszönhetően az MR2-nek. Hogy fogadta a közönségetek, hogy nem torz gitárokkal hallja a nótáitokat?

– Imádják, akárcsak mi.
Tök jó kontraszt a zúzdával szemben, az előadásról és a kommunikációról nem is beszélve.
Családias a hangulat, áramlik és tapintható a: THE LOVE!
Röviden és tömören az akusztikról: Beérezzük és megtehetjük.
Hozzáteszem, az akusztikus köntösbe bújtatott rockzenei számok jóval az mr2 előtt is világszerte működtek.

– Turnéztatok Japánban az Ignite-tal, sőt két EU-turnét is lenyomtatok a legendás Misfits-szel, ezt a fegyvertényt rajtatok kívül egy magyar banda sem mondhatja el magáról. Miért nem lett ezeknek a dolgoknak folytatása végül? Ezeken azért el lehetett volna indulni egy komolyabb nemzetközi áttörés irányába, nem?

– Nem, vagy nem jellemző.
Ez nem így működik, csak a logika mondatja ezt.
Már sok éve sokszor elmondtam, hogy a külföldi piac jellemzően összezárt, főleg a kelet-európai bandák előtt. Nincs befektető, aki 1 banda mögé akarna állni. Manapság talán újra van némi remény a felzárkózásra, köszönhetően a Facebook-Youtube térhódításának, mert ugye kevesebb pénzt kell a promócióba ölni. Mi is újra mozgolódunk, deee fasz se tudja, majd elválik. Nem mellesleg, amint átlépjük a határt, minden hiányzó láncszem a helyére kerül és az az érzés kerülget minket, hogy van értelme létezésünknek. Itthon következő a helyzet: NYUGATOT HOZUNK KELETRE! Ez meg ki a f.szt érdekel?! 🙂

– Az említett japán turné mellett gyk. egész Európát bejártátok. Hol volt a legőrültebb a közönség?


– Kiskacsa fürdik, LENGYELORSZÁGBAN!!!

– Mire vagytok a legbüszkébbek, amit elértetek az Idoru-val?

– Arra, ha valaki lát minket, egyből vigyázzba áll, ó yeah! Legyen az akár 1 menő amcsi banda, vagy 1 „bebaszott-tokaji-borrocker” figura. 🙂 Az utóbbi nem biztos, hogy érti, viszont pogózik! 1 szóval: a respekt!

– Miért volt annyi tagcsere az Idoru-ban? Hogy látjátok, a közönség mennyire fogadta el az új felállást?

– Azért, amiért az emberek párkapcsolatában is történnek „tagcserék”. Ilyen a élet. Valami működik, aztán már nem. Ha eljön az idő, akkor jön a mérlegelés és ezt követően a döntés. Ami tök jó – de valahol szomorú is- hogy nálunk anyagi konzekvenciával nem kell számolni, ezért simán mehetünk a magunk feje-szíve után, hiszen nem a zenéből élünk. Ami onnan bejön, az el is megy a költségekre.
Továbbá mivel igazából sosem volt nagy közönségünk (és most sincs, mert ugye nyugatot hozunk keletre), így a tagcseréknek általában irreveláns a következménye. Nem haltunk bele, hogy vidéken nem 50, hanem 37 ember ugrált, Pesten meg 200 helyett 120. Na BUMM! 🙂 Önmegvalósító művészetet-előadóművészetet folytató önző lények lévén lényeg, hogy mi érezzük a flow-t, a többi „what the fucking ever”! 🙂 Emellett minden tapsért hálásak vagyunk, és bármilyen mellet aláírunk. Azt se baj, ha nőé.
10 éves a banda idén, ez idő alatt 5x történt posztváltás, tehát átlag 2 évente egy. Nem is rossz arány, haha… Tény, hogy 1 közönség generációt már kipörgettünk. A régi felállás 6 éves volt, az új most tart 4-nél, szóval nem is annyira új ez már…
De ha már itt tartunk, nesze nektek 1 aktuális hír: basszerosunk Pásztóy Balázs abbahagyja a zenélést! Inkább a családra meg a karrierre összpontosít. Hajrá, Peace-Love-Unity! Az új basszer Anga-Kis Miklós lesz a Subscribe-ból. Se!

 

– Az Idoru mindig is dallamosabb zenét játszott, mint az itthoni HC/punk/metalcore szcéna képviselői általában. Tudatosan akartatok melodikusabbak lenni a többieknél v. ez az énekesek hangja miatt alakult ki így (legyen szó akár
Andy-ről, akár Józsiról)?

– Tudatosan akartuk a több dallamot, ezért a dallamos éneklésre való képesség és ambíció alapvető kritériuma volt a választásnak.

– Mi volt a legkínosabb élményetek turnék során?

– Persze, hogy szarással meg hugyozással kapcsolatos, ezért hagyjuk is… 🙂

– Hogyan látjátok a hazai hardcore/metalcore vonal helyzetét?

– Sehogy!



– Az élet értelme szerintetek?


– A szeretet!

– Minden idők három legjobb lemeze szerintetek?

– Rage Against The Machine – debut album
Alexisonfire – Old Crows Young Cardinals
The Idoru – Time Special Edition

KÖSZCSÁÁ!




The Idoru interjú 2013 (1 komment)

  • boymester boymester szerint:

    Sokat lendítettek a rockerek hazai megítélésén, az biztos. De én nem ítélkezem senki fölött, a magam módján azonban igénytelenségnek tartom az indokolatlan trágárságot. Bár lehet egy ilyen buli után bárki kivetkőzhet magából.