Kezdjük a beszélgetést egy rövid, de tömör bemutatkozással, a csapatról, a tagokról. Értem ezalatt, hogy mióta zenéltek külön-külön, mely zenekarokban fordultatok meg, a Vissza alakulásáról, a jelenlegi felállásról.

Kb. 8-10 éve kezdtük külön-külön más és más bandákban. A mostani (remélhetőleg végleges) felállást tekinthetjük úgy, mint a kunhegyesi Holtsáv (Lanyi, Tibibá) és a szolnoki Evildance (Bálint, Süti) elegye.

Hozott-e valamilyen zenei változást az új basszer?

Zeneileg még nem tudjuk – bár már írtunk közösen egy nótát – de a hangulat mindenképp pozitív irányba fordult, emberileg jobban együtt vagyunk! Ez pedig a zenében is meg fog mutatkozni. Mármint nem úgy, hogy most már hepipankot fogunk játszani, hanem, hogy a zene is jobban együtt lesz. 🙂

Mely zenekarok voltak/vannak rátok nagy hatással?

Ez tagonként különbözik, a részletek megtalálhatók a www.vissza.hu magunkról rovatában. Nem törekszünk arra, hogy hasonlítsunk más zenekarokra, de arra sem, hogy különbözzünk tőlük. A zenében teljesen ösztönlények vagyunk. Külső nézőpontból a Black Sabbath-tal és stoner követőikkel, sőt még magyar ősrock bandákkal is kapcsolatba hoztak minket. Ezt nem bánjuk.

Igen hangzatosnak tűnik, hogy a szolnoki Denevér stúdióban dolgoztatok immár második alkalommal. Mi a véleményetek az ottani lehetőségeitekről? Ki tudjátok használni a stúdió adta digitális technikát?

Az ottani lehetőségek zseniálisak, beleértve a felszereltséget Töfit felkészültségét és hozzáállását is. De sajnos mind a két alkalommal oly kevés pénzzel tudtunk ott megjelenni, … 🙁

Szívesen dolgoznátok esetleg egy analóg stúdióban? Ha tudtok ilyenről szóljatok 😀

Ha egyszer kipróbálhatnánk (olcsón), akkor biztosan be tudnánk számolni a különbségről. Egyébként Töfinél, ha jól tudjuk van lehetőség a „régi” cuccal is dolgozni.

A korábbi „Látom, hallom, érzem” demótokhoz képest milyen változást láttok Ti az új, „Csak érezni kell” anyagotokon?

Az elsőt még látni és hallani is, a de a másodikat már csak érezni kell! 🙂 Komolyra fordítva a szót, míg az első kicsit „útkeresősebb”, talán az új letisztultabb, de mindenképp színesebb. A látom, hallom, érzem-et eredetileg csak a próbateremben akartuk felvenni, azért, hogy a koncertszervezőknek meg tudjuk mutatni, nagyjából milyen akar lenni a muzsika. Aztán senki nem tudott kismagnót szerezni, így – mivel pénzünk nem volt – maradt az olcsó stúdiózás: amit lehetett egyben vettünk fel (pl. dob és gitár), utána minimumkeverés, no kozmetika. A második nekifutás már tudatosabb volt, több dal közül jóelőre kiválasztottuk azt a négyet, amit felveszünk és néhány támogatónak hála (akik többnyire magánszemélyek) volt annyi pénzünk, amiből futotta egy kis hangzás-koncepcióra is, igaz a feljátszás és kozmetika idejének rovására.

Van valamilyen bevált módszer a dalok megírásánál?

Általában egy hangszeren születnek a dalok, de utána mindenki szabad kezet kap. Az énekdallam és a szöveg abszolút Lanyiról szól, ebbe nem enged beleszólást! 🙂

Mennyi kompromisszummal jár egy-egy dal megírása?

Itt demokrácia van! Még nem volt rá példa, hogy valaki olyan témát hozott, amire azt mondtuk, hogy bocs, de ez már nem fér bele! Talán a legnagyobb kompromisszumot mindenkinek saját magával kell megkötnie, mégpedig, hogy azon a szinten játsszon, amin van, ne pedig azon, ahová el szeretne majd jutni. Így koncerteken izzadságszagunk helyett a szívünket rakhatjuk ki.

A szövegek rendkívül személyesnek tűnnek. Mennyire alapoznak megtörtént „esetekre”?

Inkább álmok, vágyak, érzések ezek, de persze van ami meg is történt.

Milyen visszajelzéseket kaptatok az eddigi stúdiómunkáitokra?

Rendkívül pozitív visszajelzések érkeztek, de az eddigi munkáinkban inkább a lehetőséget kell keresni, mint a már teljesen kész anyagot! Többnyire tisztában vagyunk a hibákkal, sőt azzal is, hogy minek az oka az időhiány és minek egyéb, így főleg a dalokról alkotott véleményekre koncentrálunk.

Mennyi lehetőségetek van koncertezni?

Szigorúan monoton növekvő. A közeli városokban már nagyon jól elhintettük a magot. 🙂 Ilyenkor eszünkbe jut, hogy ez akár sokkal több helyen is megtörténhetne, ha játszhatnánk ott!

A koncerteken milyen tapasztalatokat szereztetek a zenétekkel, kiállásotokkal kapcsolatban? Inkább bevadulnak az arcok vagy csak söröcskét szürcsölve nézik a bandát?

Minden koncerten meg van mindkét réteg, de van amikor többet ér néhány „söröcskét szürcsölgető” elégedett arcú néző, aki magában éli meg a hallottakat, mint azok a „bevadult” arcok, akiknek végülis mindegy, hogy mi szól, de azért időnként megkérdezik, hogy játszanánk-e valami csapdát vagy épp’ a borntubívájdot. De összességében pozitív a tapasztalat. Hál’ istennek minden helyen, ahol játszottunk már megtaláltuk azt a néhány arcot, akikkel egy hullámhosszon vagyunk. Hobbizenekar vagyunk, a dalokat a magunk ízlése szerint írjuk. Ha megmutatjuk másoknak, és látjuk, hogy nekik is mond valamit, az a legnagyobb öröm! Ez az, amiért ezt az egészet csináljuk!

Mit kellene megváltoztatni azért, hogy látogatottabbak legyenek a hazai amatőr bandák koncertjei?

Úgy vesszük észre, hogy az emberek – mint ahogy mi magunk sem – nem vállalnak kockázatot, nem fizetnek be olyan zenekarra, akiről még sohasem hallottak. A nevet kell valahogy minél inkább járatni. Ebben segíthet sokat az internet és az efféle portálok. Másrészt a bandák intenzívebb együttműködése is kedvezően hatna. Mindenkinek megvan „otthon” a maga közönsége: tessék hívni hozzájuk „idegen” zenekart is, azután jöhet fordítva. De sajnos sok olyan zenekart látni, aki felfelé nyal, lefelé tapos.

Kivel lépnétek szívesen együtt a színpadra?

Mindenkivel, akivel nem személytelen a közös fellépés és nem kell azért fizetni, hogy velük játszhassunk!

Van esetleg olyan banda akivel oda-vissza :-)) alapon szerveztek bulikat?

Legrégebbi cimbora a Zuhatag, de hasonló törekvések indultak el a Vian, Decadence, k.i.e.z, illetve a Graveyard zenekarral is.

Tudom, hogy több tehetségkutatón felléptetek már kisebb-nagyobb sikerrel, de láttok ezekben valamilyen fantáziát? Érdemes elmenni ezekre? Sok csapattól hallottam már, hogy le vannak ezek már előre zsírozva. Vélemény?

Éreztük már ezt is azt is. Volt már olyan, hogy egy valóban jó buli után a zsűri minden egyes tagja, még az is, aki egész este egy szót sem szólt, meg az is aki a kadlottkarcsi lemezek producere, azt mondta, hogy „gyerekek, ez k..va profi előadás volt, nagyon jók a dalok az egyéni teljesítmények, [] 7 pont”. A 10-ből! 14.-ként játszottunk a 16 zenekarból (hajnal 3-kor, kb. 10 óra várakozás után), nyilván meg volt már az 5 továbbjutó. Volt már ahol dobogóra kerültünk, de végül a nyereménynek az a része, amiért mi mentünk ilyen-olyan okok miatt elmaradt. Mostmár esetleg akkor megyünk tehetségkutatóra, ha nincs nevezési díj és az adott városban még nem játszottunk, de akkor is azért, hogy egy király bulit csináljunk!

Mik a közeli és a távoli tervek a zenekar életében?

Több koncert, több lemez. Egy videoklippet is szeretnénk készíteni még a nyáron. A koncepció már megvan! Jól jönne még egy gitáros is, de nem feltétlen, csak ha megtaláljuk a megfelelő jókomát.

Van valami amit nem kérdeztem meg, de szívesen látnátok a cikkben?

Mindent megkérdeztél!

A végére meg valami okosat kéne üzenni a FémForgács olvasóinak.

A lányoknak: Süti és Lanyi még szabadok! 🙂 Egyébként a lényeg: femforgacs.hu, vissza.hu! Gyertek koncertekre, ne menjetek diszkóba! 🙂 És köszönjük, hogy idáig elolvastad az interjút!

Köszönöm az interjút!

Mi köszönjük!