Periheliont zengett az októberi hold
2016. október 28. Nagyvárad. Moszkva kávézó.

A Perihelion immár épp olyan élesen kirajzolódik a magyarországi metal zenekarokról festett képen, mint ahogy, mondjuk, a Sólstafir az izlandi színtéren. Nem a követők és a koncertre járók számából, hanem a zenéből vontam le ezt a következtetést. Természetesen az egyéniségre, a sajátos megközelítésre és a csúcsminőségű dalokra gondolok. Így van ez, amikor egy zenekar az ihletettség és a megfelelő hozzáállás alkotta keresztmetszetként határozható meg.
Mondanom sem kell, nagyon vártam a koncertet, főleg, hogy a bukaresti Colectiv klubban történt iszonyatos tűzvész okán a tavalyi esemény elmaradt. Már az dicséretes, hogy zenéjüket élőben is eljuttatják az országon kívülre is ― ez nem újdonság, hiszen Neokhrome néven már láttam őket Nagyváradon korábban ―, és amint az a koncert utáni rövid beszélgetésből kiderült, sokkal félreesőbb helyekre is képesek elgörgetni a Perihelion szekerét, puszta elszántságból.


Tőlem keleti irányban Bukarest, nyugat irányában pedig Bécs az a két legmesszebbre eső pont, ahová még elmegyek, amennyiben tehetem, ha számomra fontos zenekar lép fel. A kettő között azonban kisebb-nagyobb rendszerességgel ellátogatok kedvenceim koncertjeire. Ha esetleg valakiben felmerül a kérdés, hogy akkor miért éppen a nagyváradi fellépést választottam, íme, a pofonegyszerű ok: öt percre lakom a koncert színhelyét biztosító Moszkva kávézótól. A lényeg amúgy is a színpadon van, ott pedig minden helyszínen ugyanaz a négy ember zenél.

A Perihelion zenéje, képletesen szólva, hatalmas teret tölt be. A Zeng CD-t hallgatva minden alkalommal őszi színekben pompázó mezők, rétek, napsütötte tájak elevenednek meg, és a Thy Catafalque zenéjéhez hasonlóan, a zene mindenhonnan hallatszik: kiszűrődik az erdőből, a fák lombjai közül, mintha csak a szél fújná közel. Ahogy egy szép dombtetőn körbenéz az ember, és látja a falvakat, görbe utakat, kerteket, ligeteket, úgy a Perihelion „dombján” állva is megmutatkozik a sok szépség, amelyet a zene varázsol az ember szeme elé. 



Éppen ezért is volt jó, hogy a színpad háttérében kivetített képek, vizuális elemek, videoklipek megfestették a zene színeit a négy sötét fal között is, ezzel is segítve azt az idestova negyven jelenlévőt a zene elmélyítésében. Az eljátszott dalok magukért beszélnek, amelyek közül a Vég se hozza el, a Végtelen kék és az Égrengető (a dal, amelyik a leginkább emlékeztet a Sólstafirra) jelentette a csúcspontot, de, többek között, a Hold kislemez címadóját és a Feneketlen című dalt is megszólaltatták. Ha jól emlékszem, a Nap fele néz dal is elhangzott, de erre nem esküszöm meg. Nem kezdtem el jegyzetelni, sem hangfelvételt készíteni, igyekeztem átadni magam a zenének. Az érzés, amelyet a zene hivatott kiváltani sokkal fontosabb volt.



Sokat néztem Katonka Barna dobos játékát, rettentő izgalmasan dobol, de nyilván Hubicska Balázs bőgős és a két gitáros, Szabados Krisztián és Vasvári Gyula színpadi teljesítményét is csak dicsérő szavakkal tudnám illetni. Talán annyit jegyeznék meg, mivel többen is így hallották, hogy a két gitár mintha a kelleténél hátrébb lett volna keverve, főleg a lemezhez képest, de egyébként minden szépen és tisztán szólt.

A koncerteken azokat a momentumokat különösen érdemes megtapasztalni, amelyekből az ember számára egyértelműen kiderül, hogy a zenekar tagjai is rendkívül élvezik, amit csinálnak. Olyasmire gondolok, mint azok a pillanatnyi áramütésszerű testmozdulatok, amelyek egy lágyabb rész utáni, hirtelen belépő kemény riff hatására törnek elő az emberből. Érezni a hangszer által kifejtett erőt, ami a zenész egész testmozgására hatással van. Vasvári Gyula hangjáról pedig ódákat lehetne zengeni. Nem hittem volna, hogy ilyen mértékben képes élőben is visszaadni mindent, amit a stúdióban is felénekelt. Ahogy szándékosan megúsztatja, elcsuklatja (van egyáltalán ilyen szó?) a hangját, ahogy kiénekli az összes tekervényes dallamot, az több mint bravúr.


Még egy új dalt is játszottak a fiúk, de a címét már csak azért sem tudnám megmondani, mert ez a koncert nem a dalok közti konferálásról vagy a közönséggel való beszélgetésről szólt, hanem a zenéről, ami nagyon is helyénvaló volt, hiszen akárcsak a lemezen, a zene megmaradt töretlennek, gördülékenynek. Vasvári Gyula egyetlen egyszer szólt a közönséghez a dalokon kívül, és az a koncert végén volt, amikor a már fennebb említett tragédia áldozatainak emléke előtt adózott tisztelettel. Az utolsóként elhangzó Sycamore Trees (Twin Peaks feldolgozás) ennek megfelelően mély lezárása volt az estének.



Hiába jött a szokásos „vissza-vissza” skandálás, a koncert így volt kerek. Lehetett azonban pólókat és CD-ket vásárolni. Costin Chioreanu illusztrációjával (és a kislemez esetében festményével) díszített igényes digipak CD-khez nagyon jutányos áron lehetett hozzájutni a zenekar tagjaitól, akik készségesen dedikáltak minden példányt. Sőt, még a színpadon is lehetett képet készíteni velük.

Mindenkinek, aki nyitott az igényes zenére, csak ajánlani tudom, hogy nézze meg a zenekart élőben is, hiszen Magyarország metal színterének egyik ékköve a Perihelion.
  
Periheliont_zengett_az_oktoberi_hold
Írta:
farrrkas
2016. november 1., kedd, 10:54
Facebook:
Perihelion - Hold EP (2016)
Kritika, Xhavael @ 2016. május 26., csütörtök, 13:47
Szerkesztőségi kedvencek - 2015 - Kollégáink ajánlják!
Kultúra, emp @ 2016. január 7., csütörtök, 09:46
Elmélkedés a Napról - beszélgetés a Perihelion-nal
Interjú, Xhavael @ 2015. október 11., vasárnap, 22:03
Perihelion - Zeng (2015)
Kritika, Xhavael @ 2015. október 6., kedd, 06:48
Koncertek
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22., 19:00,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
Serious Black - Magic World Tour
szeptember 24.,
Dürer Kert - Kisterem
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
ExtremeNoiseFest 2017
október 7.,
Szerencsi Rákóczi Vár
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.01 seconds to render