2014-ben III. alkalommal került megrendezésre. – Ezúttal egy bővített formában, ami egy 9 állomásból álló turnét takar. A Concerto-nak köszönhető, hogy Budapesten is megrendezésre került. Idén 5 északi horda képviseletében. Név szerint: Borknagar, Månegarm, In Vain, Ereb Altor és Shade Empire.
Március 11-én a helyszínt a Dürer Kert nagyterme biztosította 18:00 órától. A kapunyitás 18:00 óra után történt, de ekkor még a ruhatár nem nyitott ki – ezért oda később kellett visszamennem. Miért érdekes ez? A válasz egyszerű: amikor visszamentem, kígyózó sor állt ott. Mire rám került a sor és visszajutottam a nagyterembe, akkor már a Shade Empire leadta első számát – így arról sikeresen lecsúsztam.
Ahogy előbb is írtam a Shade Empire nyitotta az estét. Személy szerint nem igazán hallottam erről a zenekarról, pedig már 1999 óta léteznek és négy nagylemezt már kiadtak. A legutóbbit 2013-ban, melynek címe: Omega Arcane. A finn csapat black metalt játszik némi industrial elemekkel kiegészítve. Számomra meggyőző és igen erős kezdéssel indították az estét. A hangosítás is rendben volt, kivéve a Borknagar-nál, de erre később még visszatérek. Néhány dal után azt a bejelentést tette közzé az énekes, hogy elérkeztek az utolsó dalhoz. Én még szívesen hallgattam volna tőlük néhány tételt. Ahogy a nézőtéren összegyűlt emberek is – hisz nagy ovációval fogadták őket.
Setlist: Ruins, Dawnless Days, Traveler of Unlight, Slitwirst Ecstasy, Nomad.
Szeretném megjegyezni, hogy a fesztiválon két negatív dolgot tapasztaltam. Amit az előző bekezdésben írtam. Az egyik: minden zenekar rettenetesen kevés időt kapott. Pl. az Ereb Altor összesen öt dalt játszott! A másik a Borknagar hangosítása.
A második fellépő a harci arcfestéssel kifestett Ereb Altor volt. Ők inkább doom és viking metal kedvelőinek biztosítottak egy remek koncertet, rövid műsor idővel. Szerencsére ebben az öt dalban mindegyik nagylemezükről játszottak, még a 2011-es Gastrike albumról is. Tudom sok rajongójuknál ezzel az albummal kiverte a biztosítékot a black-es hangvételével és irányával, de én nem ebbe a táborba tartozom. Szerintem pályafutásuk legjobban sikerült albumáról beszélünk.
Setlist: Fire Meets Ice, The Mistress of Wisdom, By Honour, Nifelheim, Myrding.
Utánuk érkezett az In Vain. Számomra ők voltak est fénypontja. Nekik sikerült legjobban megmozgatniuk a közönséget. Főleg az October’s Monody-nél teljesedett ki. Ők is ugyanazt a taktikát alkalmazták, amit az Ereb Altor, vagyis mindegyik albumról játszottak legalább egy tételt. Mellesleg az Image of Time-nál még Lazare (Borknagar, Solefald) is beugrott, hogy megmutassa énekhangját.
Setlist: Captivating Solitude, Against the Grain, Hymne Til Havet, October’s Monody, Image of Time, Floating on the Murmuring Tide.
Utolsó előtti fellépő a svéd Månegarm volt. Ők valamivel több időt kaptak, mint az előző zenekarok, de ők is elég keveset játszhattak. Szerencsére a műsorukban nem csak a legutóbbi albumukról a Legions of North-ról játszottak, hanem régebbi dalokat is, mint pl. Sigrblot, Vedergällningens Tid, I Evig Tid és természetesen a Hemfärd. Viszont náluk valami, vagy inkább valaki nagyon hiányzott. Természetesen Janne-ra gondolok és az ő hegedűjátékára. Furcsa volt az előbb említett dalokat nélküle hallani. Ezt leszámítva hozták a régi formájukat, amit 2008-ban már tapasztaltam a Heidenfesten.
Setlist: Legions of the North, Eternity Awaits, Nattsjäl, Drömsjäl, Hordes of Hel, Sigrblot, Vedergällningens Tid, Sons of War, I Evig Tid, Hemfärd.
Végül a Borknagar zárta az estét. 12 év után újra Budapesten. A koncert előtt sokan kérdezték, hogy kivel fog érkezni? Vintersorg vagy ICS Vortex? (Zárójelben megjegyezném, hogy ezt az információt a Borknagar Facebook oldalán 2013 decemberében bejelentette, hogy Vortex-szel fog érkezni). Így is történt. Természetesen ők játszottak a legtöbbet kb. 50-60 percet. Viszont már korábban említett hangosításuk nem sikerült olyan jól. Lehet, hogy az én fülem rossz, de a dobon kívül egy nagy masszát hallottam. A dob szépen szólt, a gitárok, az ének már kevésbé. Szerencsére nem volt olyan súlyos ez a probléma, hogy ne lehetett volna felismerni a dalokat. Ha ezt leszámítom, akkor azt kaptam, amit vártam.
Setlist: The Genuine Pulse, Oceans Rise, Epochalypse, Ruins of the Future, Ad Noctum, The Eye of Oden, Dobszóló, Frostrite, Universal, The Dawn of the End, Colossus.
A két negatív tényezőt leszámítva összességében egy remek keddi estének lehettem szem- és fültanúja! Hatalmas köszönet érte a Concerto-nak! Számomra lezajlott a 2014 év fesztiválja.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Szerintem egy zsír buli volt.Nem értem a nyavajgást,jó minőségben otthon kell zenét hallgatni…Én qvára leszartam,hogy hogy szóltak,a Borknagar meg köztudottan nem egy koncertbanda.Az Ereb zsír volt,miattuk mentem,de minden banda jó volt a maga módján…Aki profizmust akar,az hallgasson faszomtuggya’ mit,Dream Theathert vagy ilyesmi progresszív, szétpolírozott fost,itt a buli volt a lényeg,és az jó volt,akárki akármit mond,és ez látszott a legtöbb arcon is….
Életem legfostosabb koncertje volt…
A Borknagart többet nem nézem meg élőben…Az egy dolog, hogy a hangosítás olyan szar volt, hogy az első három számot nem lehett felismerni, sőt a végére se sokat javult a dolog…maguk a zenészek is eléggé felkészületlennek tűntek. Nem vártam, hogy a Nevermore-hoz hasonlóan szólaljanak meg élőben…de azért illene többet gyakrolni a koncertek előtt…az énekesnek néha kislányos tartományba csúszott a hangja… nyomorult szintis srác pedig tök feleslegesen állt ott…a dobon kívül szinte semmi nem halltaszott…de azért még így néha átjött, hogy nincsenek teljesen összhangban…egyszóval…kurva szar volt…
Az Manegarm ezerszer jobb volt.
Üdv!
Véleményem szerint (és ahogy hallottam a mögöttem állókat), a Borknagar katasztrófálisan szólt. Fellehetett ismerni a dalokat, de kb ebben ki is merült a dolog.
Viszont a koncert ár/érték arányban nagyon jó volt.