A lengyel Decapitated 2022-es Cancer Culture lemezbemutatója után tért vissza hazánkban, hogy újból megmutassák milyen is a patológiai death metal. Igaz most a bő 20 éve megjelent Nihility albumuk dalai lesznek első sorban a terítéken. A koncertre érkezők tudták és számítottak is arra, hogy a Rafal „Rasta” Piotrowski vezette halálgépezett ismét egy brutális elődadást nyújt nekik, és ez bizony így is lett. És, hogy még halálosabb legyen ez a március 9-ei, szombati este elkísérte őket az amerikai death veterán Incantation, a brazil tharsher csajbanda, a Nervosa és svájci prog, melo-death / metalcore vonalas Kassogtha, akik első ízben koncerteztek hazánkban.
Mire az Analógba értem, már a Kassogtha már javában nyomta első dalait, amiket leginkább az Arch Enemy, a The Agonist, a Jinjer, valamint a Gojira vonalára tehetőek. Bevallom eddig nem ismertem őket, két eddigi albumukat is csak a koncert előtti napokban hallgattam meg, de előadásuk és zenéjük nagyon is meggyőzött arról, hogy van bennük potenciál. Egy igen intenzív és kellően pörgős félórát nyomtak, és szerencsére meglehetősen nagyszámú közönség volt rájuk kíváncsi.
Őket a brazil thresher csajok, a Nervosa követte, akik Jailbreak albumuk dalait hozták el hozzánk, melyek közül egyből a Seed of Death-el kezdtek. Természetesen azért jócskán kaptunk korai lemezeik agresszívabb, nyersebb nótáiból is, mint például a Venomous, vagy a Perpetual Chaos. A front-kisasszony Prika Amaral még mindig megszeppent kislányként fogadja a dalok közötti éljenzést, de látszott rajta, hogy nagyon élvezte a sikert, amiért bizony meg is dolgozott, valamint azért is, hogy az utóbbi évek káosza után újjákovácsolja zenekarát, ami szerintem igen jól sikerült neki. Koncertjük másik felét leginkább már új lemezük dalai tették ki. Itt volt a ’90-es évek tharsh ízeit megidéző címadó, a Jailbreak, és az Endless Ambition. Ha jól számoltam bő 40-45 perces műsoruk alatt nyolc számot nyomtak le.
Az Incantation most se tudott hibázni. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva zsigerből hozták középtempós gyilkos zúzdáikat, amit a Carrion Prophecy technikásan megtekert groovy riffeivel nyitottak meg. A csapatba pár éve friss lendületet hozó Luke Shively gitáros talán még egy kicsit meg is variálta ezeket a klasszikusnak is nevezhető gyilkos témákat, melyeket frontember John McEntee az ő szokásos tompa hörgéseivel gurgulázott végig. A banda egyébként tavaly nyáron, hosszú évnyi kihagyás tért vissza Unholy Deification lemezével, amiről meglepősen csak két dalt játszottak, helyettük hozták a jól bejáratott halálosztóikat, mint a Vanquish in Vengeance, a The Ibex Moon és a Impending Diabolical Conquest, amiket a végére már egy összefüggő halálos masszaként ömlesztettek a nyakunkba. A koncert alatt a héttér kivetítőn pedig régi vallású témájú filmek, illetve klipjeikből összevágott montázsok, kisfilmek mentek, hogy ezzel is nyomatékot adjanak zeneéjűk súlyának.
És jött, amint mindenki várt, a Decapitated. Rájuk, de már az Incantation-ra is ellehet mondani, hogy abszolút teltház volt az Analogba. A tömeg szinte őrjöngött mikor a sokkoló fények és a Perfect Dehumanisation (The Answer?) zajos, zümmögős nyitánya után a gyilkos blast-beat-ek beindultak. Innentől nem volt megállás… éreztük, hogy arat a HALÁL! Ahogy már mondtam ez este 2002-es Nihility albumuké a főszerep, így szép sorban le is nyomták a lemez boncolósabb dalai, mint az Eternity Too Short, a technikásab Mother War, a Nihility (Anti-Human Manifesto) egészen a Napalm Death „Suffer the Children” feldolgozásáig.
Koncertjük második fele pedig legutolsó lemezük, a Cancer Culture gyilkos kis szettje (From the Nothingness With Love, Just a Cigarette) valamint Anticult albumuk dalai tették ki. Eszméletlen showt nyomtak, Rafal „Rasta” pedig továbbra is egy eszméletlen jó frontember. Folyamatos kontaktott tartott a közönségével, ami álltal csak még barátibb a banda megítélése.
Amire számítottam, vagy írhatnám úgyis, hogy számítottunk, azt kaptuk. Abszolút gyilkos este volt! És csak pozitívumként említeném meg az Analog Hall merch kihelyezését, ahol a koncertek után közvetlenül lehetett fotózkodni, beszélgetni, dedikáltani és iszogatni a zenészekkel.
