Hangpróba #235 - 2013. május 4.

Nagyon korrekt kis black. Hangulatos, jó a hangzása, és helyenként kifejezetten kreatív.
Tehetséges banda, remek kórusokkal, jó hangzással, fogós dallamokkal. Lehet nem lenne 9 ha nem hallgattam volna ma Ossiant és Favna Abisalt, de hallgattam ma mindkettőt..
Ez mi volt és miért? El nem tudom képzelni hogy ki hallgat ilyet a saját élvezetére. Borzalmasan irritáló.
Nagyon össze van ez rakva. Kellett ez már ebbe a hulladék fordulóba.
Kellemes.
Én nem láttam benne semmi különlegeset. A dob valahogy túl hangsúlyos az ének meg borzalmas. Legtöbbször csak megy a dobos darálás, az énekes meg gonosz hangon mesél rá valamit. Persze, vannak jó pillanatai.
Nem rossz ez de mondjuk nagyon nem is jó. Van ilyen 90es évek eleje hangulata ami jó. De a fogós témák hiányoznak.
Hát ez mocskosul unalmasra sikeredett.
Fuhuhú. Ez nagyon langyi volt most így. Meg borzalmasan ötlettelen. Pedig alapvetően nincs bajom az Amorphissal.
Haverokkal hallgatni elég vicces, egyedül inkább csak simán szar. Vicc ez az Ossian. Azért kapott egy pontot mert tényleg vicces, bár ez is persze hangulatfüggő, a Mindig Veled például kifejezetten szégyenérzetet okoz nekem amikor hallgatom.
Korrekt. A Harvestet mutogatni lehetne, hogy így kell ezt a műfajt csinálni, kérem.
Pont olyan, amilyennek a külsőségek alapján sejteni véltem, egyedül az asszonykórusok és ez az eléggé rossz skinhead-zenekarokra hajazó énekmodor tudott meglepni.
Ennél egy kicsit tényleg lehetne jobban is énekelni, mert néhol kizökkent, ugyanakkor a zene fantasztikus, az egész egységként pedig olyan elvont atmoszférát teremt, hogy pont nem érdekel az ének, sőt valószínűnek tartom, hogy valami konvencionálisabb vokállal nem is működne.
Leszámítva, hogy az énekes első megnyilvánulásakor annyira megijedtem, hogy magamra borítottam a teámat, igen intenzív, mély és hatásos produkció; teljesen vállalható, szóval nyugodtan ráírhatták volna a nevüket az egyébként szintén tetszetős, és a zenéhez passzoló borítóra.
Én vagyok a türelmetlen zenehallgató ezek szerint, mert a lemez hosszát meglátva kb. mínuszba mentek, és bár alapvetően jó zene, néhol már-már katarktikus részekkel, fél órát gond nélkül le lehetett volna belőle szedni.
Black metalból jobban szeretem az olyat, ami kisebb lendülettel érkezik, ugyanakkor a gonosz hangulat és a gitártémákban rejlő kreativitás azért kiemeli ezt a lemezt a középszerűségből. A borító nekem se tetszik.
Jó kis ébresztés, de alapvetően semmit nem találtam benne, ami felkeltette volna az érdeklődésem, a Blood és a Death szavak nagyjából pont annyiszor hangzottak el ebben a 40 percben, mint más hasonló svéd zenekaroknál.
Igen egysíkúnak találtam, amiért szerintem nagyrészt az énekes a felelős. A borító meg a franc tudja miért a Neurosis Times of Grace-ét juttatja eszembe, mondjuk az se szép.
Én ezt az Amorphist, és pont így szeretem.. és érzek némi slágergyanút itt-ott. Ez sokkal jobb lemez az előzőnél, amit anno megsajnáltam 9 ponttal, itt viszont erről szó nincs, ez a tízes jár.
Ettől se szerettem meg őket.
Nem rossz zene ez, néhol hallottam Bathoryt, néhol egy kis Emperort, ezeket mind nagyon csipáztam. A hangzás is egész jó volt (a hallhatatlan lábdobot és a néhol összemosódó cineket leszámítva), a vokál annyira gyűlölettel teli, amennyire kell. Viszont inkább egy erős közepes ez, mert azért nem győzött meg arról, hogy rendszeresen hallgassam.
Nem tudom miért hittem a borító alapján, hogy ez jó zene lesz. Borzasztó, na. Csak azért nem pontozom le jobban, mert feltételezem, hogy ezt a katyvaszt ők sem gondolták komolyan. Amolyan Lordi/Gwar féle bohócmetál ez.
Azért annyira szörnyűnek nem mondanám. Simen is valami ilyesmi énekkel lett überkirálycsászár, csak ő enyhén szóval tehetségesebb, mint ez a pacsirta. A zene tényleg szétesett és öncélú sok helyen, viszont a témák legtöbbje határozottan tetszetős. Úgyhogy bőven belefér a közepes kategóriába.
Színtelen-szagtalan, de néhol azért tetszetős is tud lenni. Nem egy Cult of Luna, de azért elmegy néha.
Sokat rágódtam, mi legyen velük. Végül is jó muzsikát nyomnak, na de kérem, negyedórás számok? Sajnos nincsen olyan sok téma egy dalban, hogy elvigye ezt a hosszú játékidőt, úgyhogy hamar rá lehet unni. De legalább kellemes élmény végighallgatni.
Ez egy remek ötleteket gyatra kivitelezéssel párosító lemez. Még hangulatos is a maga nemében, de sajna elég unalmas és monoton, amiért inkább a vokál a hibás.
Leszámítva a borzalmas hangzást, egysíkú énekes, röhejesen közhelyes szövegvilágot, ezerszer hallott riffeket, ez egy jó lemez is lehetne, amennyiben nem 2013-ban hallom meg, hanem mondjuk 1993-ban... Viszont nem fogom lepontozni jobban, mert igényes profi munka.
Lehetne változatosabb. Pedig nem spórolnak a témákkal, de a végére elég fárasztó kezd lenni ez az iszonyat mocskos mocsár sound. Persze, aki nem bírja, ne hallgassa, mondhatnák. Nos, lehet, hogy egy az egyben nem is fogom, de azért egy-két szám erejéig majd lehet, hogy néha előveszem.
Én bírom az Eclipse-Silent Waters-Skyforger hármast is az életművükből, bár a Tuonela-Am Universum az abszolút csúcs. Az önismétlést leszámítva csak annyi gond van ezzel az új lemezzel, hogy egy darab sláger sem jött össze ezúttal a srácoknak. Pedig még a Sykforgerre is jutott egy Silver Bride, amit ötvenhatezerszer lehet végighallgatni, itt meg csak jönnek a biztonsági játékos dalok szünet nélkül. Amolyan jó-jó de minek lemez. Viszont ez akkor is Amorphis!
Ez egy jól összerakott lemez, annyi szent. Legalábbis zeneileg. Paksi Endre egy borzasztó énekes, szar hangja van, modoros az előadásmódja, és valahogy nem tudom elfogadni, amikor egy vén alkesz cseszeget engem, hogy robot vagyok, mert minden nap hatkor kelek és kiszámítható napom van. További negatívum, hogy a dalírásba sok energiát nem fektettek, olyan érzésem van, mintha lenne egy listájuk arról, hogy milyen számokat kell írni az egyes lemezekre, és szigorúan eszerint haladnának (ha már robotokról van szó, khm). Ja, és refrén alatt kísérő cint ütni halálos bűn. Több bajom nem volt.
Fasza, tekerős black!
Hááát.. nem győzött meg, pedig örültem neki hogy bekerült és szívesen hallgattam.
Az énekes olyan szinten hazavágta az egészet , hogy teljesen értékelhetetlenné vált.
Tetszett.
Ez most nem nyűgözött le, pedig szeretem a műfajt is a bandát is, de ez gyenge lett.
Érdekes lemez ez, lehetett volna jobb, mert ötlet van benne csak nincsenek rendesen kidolgozva.
Az Edge of Sanity-s hangzás meg a stílus megunhatatlansága, és egy csepp elfogultság.
Nekem az előző lemez is nagyon tetszett , ez is.
Ez a banda már rég lement a csövön,az utóbbi időben csak erőlködnek, és megélnek a múltból.
Bármit írnék ide abból sértődés lenne.
Fülsértő, lélektelen aprítás és pusztítás. De ennek így kellett lennie. It Starts To Breathe Inside nagy kedvenc lett. Egyenlőre 9, mert még nem tudom, milyen lesz a felhozatal a körben.
Igazi hullámvölgy a lemez, hol kiemelkedő, hol idegesítő.
A zenei változatosság nagyon bejött, de az ének...borzalom. A zene akkor is 5 pont.
Ez a lemez ki fog készíteni pár embert, nálam nagyon betalált.
Dust és The Sullen Sulcusnál feljebb nem tudnak emelkedni sajnos. Jó ez, de már rutinmunkának tűnik és gyakran unatkoztam.
Morcos hangulatomban találtak ezek a lemezek, mert ez is tetszett. A zenében nagyon finom, gonosz kis riffek rejtőznek, amiket nem tudok nem értékelni. Egyedül az ének amit gyengének találtam, sokszor monoton és ötlettelen. Ritual Marksban mekkora riff van már...
Kemény 6-os, mert az elején nagyon tetszett, de a lendület nem tartott sokáig és igen hosszú volt ez a játékidő számomra.
Az előző lemez sem volt egy csúcs, de ez még gyengébb lett. Van pár jó téma, de aztán semmi.
Erős lemez, de el kell fogadni, hogy aki a csúcson volt, az ritkán megy felfelé.
Az Ossian zenekar mindig a maximumot hozza ki magából szinte minden lemezen, arról nem tehetnek, hogy ennyi az összes tárházuk. Szinte minden egy korábbi lemezről származhat, vagy valamely kedvencük átvariálásából. Ez van, vagyis legalább ez van, sok fiatallal megszerettetik a fémzenét, az igényesebb idővel odébbáll, a többi meg maradjon a Viva tv-nél. Egyszer írtak egy A tél hercegnője c. számot, aminek a szövege igen kusza ahhoz, hogy klasszikus legyen, de a mai napig szeretem hallgatni. Csöpögtetik a klasszikus heavy metalt, még ha azt az iskolában is érdekesebben tálalják.
Az Aosothnál lényegesen jobb, a borítót is beleértve. A gitár nagyon feldobja. Mindezek ellenére ez sem igazán érdekel.
A Loki a legjobb, de az egész album megállja a helyét. (Bár ebben a mezőnyben ez nem nehéz.)
A zene néhol jól esett. A különböző idegen nyelvekkel nem szokott problémám lenni, legyen az német, spanyol vagy akármilyen...de az énekhang számomra borzalmas élményt okozott.
Unatkoztam rendesen.
Szerintem meg a korábbi albumaik közül egyik sem volt kiemelkedő. A Formless eddig a csúcs.
Egyre nehezebben viselem az ilyesmit. Semmit nem találtam benne, amit élvezettel hallgattam volna és még a borító is ótvar "szerintem".
Jó pár remek old school death lemezhez volt már szerencsém. Ez pont nem tartozik közéjük.
Ezt is megtartom. Kimondottan kellemes. A Midnight Eyes nóta közben eszembe jutott a Deicide Serpents of the light-ja, fene tudja miért.
Az előző három lemezüknél jobb. Örülök, hogy a bónuszos verziót hallgattam, mert a Dead Man's Dream tetszik a legjobban.
Ezredszer ugyanazon a járt úton. Ennyi. Paksi meg is mondta. Viszont semmivel sem volt rosszabb a fülemnek, mint az Aosoth hihetetlenül eredeti, változatos remeke.
Tetszik. Mostanában inkább a lassabb zenék jönnek be, de ez korrekt anyag.
Nem lenne rossz, de a fő énekes/üvöltözős fószer számomra elrontja az egészet. Hogy őszinte legyek, engem a zene sem győzött meg annyira.
Többször belekezdtem és tört bele a fogam. Egyszer végig bírtam nyomni. Ez nekem magas, vagy inkább csak nem tetszik. Azért a zenei vonalon vannak benne jó részek is, de nem nekem írták a lemezt.
A hangzás, a hangulat és a koncepció tetszik, csak lehetett volna sokkal érdekesebb témákat is vinni a dalokba.
Minőségi doom/death, a dalszövegek is nagy jelentőséggel bírnak az összhatás kialakításában. Türelmetlenebb zenehallgatóknak kiakasztó lehet, szeretnek egy témát hosszan kifejteni.
Mostanában, ha meghallom egy mondaton belül a francia és a black metal szavakat, jóleső izgalom fog el (párhuzam: orosz, doom/death). Pár hallgatás után kijelentem, hogy recece. Az év black lemezei közt a helye. A 14 perces Ritual Marks koronázza meg az albumot. A borító egy kortárs képzőművész, bizonyos Benjamin Vierling alkotása, könnyen fellelhető a teljes kép nagy felbontásban, háttérképnek is jó.
Ezt a hangzást nem tudom megunni. Jól esett, de sajnos tényleg jelennek meg manapság jobban sikerült lemezek is a műfajban. Élvezetes stílusgyakorlat.
Kb. úgy vagyok vele, mint a Tormenteddel, nem rossz, de nincs ingerem többször meghallgatni. Viszont a Tormented zenei világát jobban szeretem.
Nekem a Tales/Elegy az Amorphis, de becsülettel meghallgatom mindig az újakat, ma reggel is ez ment a buszon, nem rossz zene azért, ha néhol kissé érdektelen is. Mondjuk úgy, hogy olyan zenekarról beszélünk, akiknél a középszerű lemez is jobb az átlagosnál.
Általában szeretem, ha egy zenekar évtizedekig kitart az általa képviselt zenei világ mellett, de jelen esetben sajnos ez az egyetlen pozitív dolog, amit ki tudok emelni. DE az album minőségét tekintve, ez is inkább negatívum. A zenei alap gyenge, de legalább ötlettelen. A szövegekről nehéz úgy véleményt formálni, hogy ne legyen sértő a zenekar rajongóira nézve. Olcsó közhelyek igénytelen halmozása, kb. 13 évesen tudtam az ilyet értékelni. Akinek eddig bejött a zenekar munkássága, hallgassa bátran ezt is, semmi nem változott, sajnos.
Egy nagyon kicsi csalódás ért, hiszen a lemezt megelőző kétszámos EP alapján hatalmas durranást vártam. Csupán egy szimplán jó black anyagot kaptam helyette. Már nem gondolkodom a kilenc ponton.
Néha tetszett, néha meg baromira idegesített...
Érdekes színfolt a sok tucatbanda között. Izgalmas volt hallgatni, és fogom is még bőven. Az Oceanos Mentalesben 3 percnél az a szintihang valami velőt rázó! Hatalmas! :-D
Nem rossz ez, csak kicsit ez is egyhangú...
A dobstílus nem tetszik egyedül. Ilyen lassú, és érzelemdús zenébe tök felesleges beletenni az egyébként meg fapados figurákat. Ezt leszámítva nagyon ott van a szeren. A második dal (két) akusztikus betéte hihetetlenül jó helyen van. A Nothing Has... két szólama is nagyon betalált.
Ennyi legalább, aztán meglátjuk, mennyire lesz maradandó. Kihagyott ziccereket hallok. Meg tettetett monotóniával leplezett ötlettelenséget. A lendülete viszont időnként elsöprő...
Ütős death metal ez, csak már van ilyenből százezer.
Túl kiszámítható minden sora...
Az elmúlt pár Amorphis lemez hallgatása közben az unalomfaktor erősen eluralkodott rajtam, főleg, ha arra gondolok, hogy az Elegy-Tuonela-Am Universum hármas nagyon nagy kedvencem (10 pont mind a három). Azokhoz képest pedig a banda mostani teljesítménye eléggé szürke... Pozitívum viszont továbbra is a folkos részek beágyazása. Ez a fajta népzenei behallás a metálzenében, nemhogy idegesít, hanem kimondottan tetszik... Viszont a dallamvilág erősen szentimentálissá vált mostanra az Amorphisnál sajnos. Továbbra sem vagyok hajlandó csupán azért magas pontszámot szórni egy adott lemezre, mert a banda egykor alapműveket tett le, vagy mert a szellemi/ideológiai hátterük, a mondanivalójuk számomra szimpatikus. Zenét véleményezek. Tetszik vagy nem? Nos, ez nem tetszik. Hallom, hogy minőség, de már nem nekem zenél az Amorphis. Az átlagért járó 5 pont feletti egyet az a pár ötlet kapja, ami még azért amorphisos.
Szörnyűségesen korlátolt ötletesség szempontjából az egész társaság. Kizárólag a kötelezőt hozzák, ahogy a pórázra kötött kutya. Ahogy ezt már megszoktuk. A Mindig veled című dalt konkrétan benevezném a metal önparódiája nevű versenyre. Csupán a zene alapján annyira nem gáz, de ez a teátrálisan szenvelgő ének, ezekkel a csapnivaló és önimádó szövegekkel...
Nem hozott túlzottan lázba, túl sok ilyen zenét hallottam már, de soha rosszabbat!
Jó is meg nem is.
Nem volt ez olyan borzasztó! A zene is sokszor kellemes, bár nagyrészt középszerű. Az énekes meg gyenge Simen-utánzat, de annyi fantáziát látok benne, hogy kis gyakorlással, képzéssel jó énekes is lehet belőle, ha nem is egyedi. Ui: Visszakúszott a lejátszómba, nem véletlenül, értékelem is!
Hatásos, már ami a vokált illeti. Zeneileg lehetne izgalmasabb.
Nem a legjobb lemezük, és stíluson belül sem a legkiemelkedőbb, legalábbis hangulatilag. Amúgy minden rendben! :) Kisebb jó indulattal ennyi.
Tetszik, de sokadjára már nem annyira meggyőző. (Ha már szavazunk, a borító nekem is gyengus.)
Átlagos.
Taszított.
Maradok annál a néhány korai lemeznél, ezt kötve hiszem, h elő fogom még venni. Naga jól elmondta a lényeget!
Zene átlag alatti, a szövegek pláne no comment.
Jó. Se több, se kevesebb.
Nem rossz, de másfajta, dallamosabb ének kellett volna hozzá. Baathory hasonlata találó az énekmódról. :-) Így nem olyan hatásos, mint amilyen lehetne.
Nagyon jó lehetne, a zene kiváló, de a borzalmas vokál teljesen tönkreteszi az egészet, sokszor komolyan nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek...
Ilyen környezetben hatásos az ilyen hisztériázás, viszont az egész hosszútávon kissé unalmas. Bár inkább hangulatfüggő, mikor milyen hatása van.
Számomra ez igazi finomság. A lemezhossz az mindig vita tárgya, szerintem ebben a műfajban ez teljesen megfelelő.
A zene is és a borító is király.
Túl sokat nem vesztettem volna, ha kimarad az életemből.
Teljesen korrekt, de nem hiszem, hogy ebben a dömpingben sokszor elő fog kerülni.
Hát igen, ez az Amorphis már nem az az Amorphis... és a legnagyobb baj, hogy az énekest nem Pasi Koskinennek hívják már régóta. Ez a Tomi fiú hallgathatóan elénekelget, de Pasihoz képest kifejezetten jellegtelen és középszerű, és a dalok sem olyan karakteresek már mint a fénykorban.
Inkább no comment, a többiek úgyis mindent elmondtak és még el is fognak mondani róla (lehet, hogy ha nem érteném a szövegeket, akkor egy-két ponttal többet kapna, de sajnos értem őket...).
Az ilyenekre ennyit szoktam adni!
Fogalmam sincs miről tolták a vakert örmözbörgözék,de az zenéjük dicsőséges és himnikus!
Az elképzelés nem rossz,de a végtermék az gatya!
Malmsteenos gitárjáték és a Lombardos ördöngőségek teljes hiánya miatt csak a ének extremítását tudtam ennyire értékelni!
Ha tagoltabb lett volna!Sokszor bele feledkeztem a bánatba és azok percek elmentek mellettem!
Voltak jó pillanatai,de mindent összevetve lapos!
Később még jó Dismember pótlék lehet belőle!
Nem ismertem a bandát,ettől függetlenül nem volt ratyi,sőt...!
A korai lemezeket jobban komáltam a Forgotten Sunrise az egyik himnuszom. Eltelt azóta tizenpár év!Ez sem rossz,de azóta lehet hogy többen vannak akiknek a korai munkásság nem fekszik!
Nem vagyok Ossiános,sosem nem voltam az,de ez heavy metál,(mert néha fel-fel bukkan itt,az is ami nem is metál)a gitárosok profik,nem 5 hanggal operálnak,a gitár szólók is ízesek!Nem én ajánlottam be,és valószínűleg nem is hallgatom meg többet,de méltatlannak érzem a minimum pontokat!
Fincsi kis black metal, annak minden jóságával, piszkos hangzásvilágával. Ehhez nyilván ideértjük a hullafestést és az összes többi konvenciót, de hát kit zavar az, ha jó a zene.
Maga a zene nagyon kellemes, az énekes hangja lehet egy kicsit fura egyeseknek. Nagy probléma számomra, hogy nagyon nem eredeti zene, de cserébe igényes és jól összerakott.
Biztos velem van a baj, de én nem értem ezt a zenét. Amikor épp jó lenne végre mondjuk egy riff benne, képesek a szám össze többi hangszerével és az énekkel hazavágni. A kaotikusság mögött öncélúságon kívül mást nem érzek. 2 pont, mert néha véletlenül belekeveredik a 'zenéjükbe' mondjuk egy kis black és az legalább jól hangzik.
Tök igényes meg minden csak éppen rohadt unalmas.
Igényesen összerakott death/doom, de nem találom benne azt ami megfogna, illetve végig olyan érzésem volt mintha már hallottam volna.Bár lehet hogy csak én nem vagyok elég doom rajongó ehhez.
Lehet hogy csak jó pillanatban hallgattam, de ez most nagyon bejött nekem. Jó album nagyon, kicsit lehetne eredetibb is, de ettől függetlenül nagyon élveztem.
Az efféle old school death metallal úgy vagyok, hogy nagyon jónak kell lennie hogy megfogjon, mert ezt a stílust nagyon kimerítették már. (Szerintem.) Pont ez a bajom a Tormenteddel: Nagyon ismerős volt, pedig egyszer sem hallgattam még, és nem találtam benne semmit ami különleges lett volna. Ettől független jó album, de sajnos elég sablonos.
Nagyon korrekt zene, de semmi különlegességet vagy igazi eredetiséget nem találtam benne.
Nagyon jó kis metál-egyveleg, progresszív, de folkos és deathes és nagyon igényes. Hasonlóan jó progresszív death csak az Opeth jut eszembe, ami azért szerintem dícséret.
A zenekar újból megmutatta mi szerintük a heavy metal, hogy mi nekik az igazi zene. Bebizonyították, hogy eredeti nívójukat és minőségüket gond nélkül elérik, legyenek bármilyen öregek is. Ezzel csak egy probléma van: történetesen az, hogy ez a zenekar az Ossian. 1/10
Ez a csapat nem igazán fogott meg ezzel a pogány vagy viking metáljával.Ez egy közepes album.
Na erre mondom ezt hogy mi a szar ez?
Számomra bejönnek ezek a post metal zenék ezt sem rossz.Azért jó nyomják néha ezt a műfajt hasítanak nagyon bár ízlések megoszlanak.Számomra megér egy erős 8 és feleset.
Na ez nagyon jó eltalált album.Csak így tovább.
Ez az a Death metal amit márt sokan eljátszották nekem a hatásoknál néha beugrik az Entombed.Azért ebből a fiatal csapatból még lehet valami is.Szóval nem csalódás.
Vegyes érzelmeket hozz ki belőlem ez az album.Szóval produkálhattak volna jobbat is.
Szerintem nem rossz album ahhoz képest hogy nem vagyok egy Ossian rajongó.Elég erős albumot csináltak.Csak így tovább hátha a következő erősebb lesz.
A vokál miatt a büdös életben nem kerül ez az album a foobar környékére!
Az egzotikussága miatt kifejezetten kedvelem...a Mar de Grises ilyen még.
Bizony nem minden doom metál működik már ennyire elnyújtott hosszúságban. Az előző lemezüket valahogy jobban belőtték ilyen téren.
Ez elég jó volt...egészen addig, míg bele nem füleltem az új Entrails-be, na az lepadlóztatott.
Nem akarok szigorú lenni a modernkori Amorphishoz, mert abszolút tetszik még mindig amit csinálnak. Csak már elkellne az a bizonyos revolúció a csapat zenéjében, ami anno a 2006-os Eclipse-re meg is érkezett, onnantól viszont mintha annak az albumnak a fokozotasan elszürkített verzióit hallanám. De igazságtalan meg nem akarok lenni, mert naponta legalább egyszer lepörög az album megjelenése óta...
Érdektelen..

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.