– A legutóbbi beszélgetésünk óta tagcsere volt a bandában. Hallhatunk erről bővebben? Mi miatt váltatok meg Dávidtól?

Harek: Bár nem részleteztük ezt korábban az interjúkban vagy a biográfiánkban, de Dávid státusza a zenekarban mindig egy fura kérdés volt. Csabi (Völgyesi Csaba, basszer) 2006 eleji távozásakor kerestük meg őt a basszusgitáros posztra. Szívesen vállalta a feladatot „állandó kisegítőként” – ahogy ő fogalmazott. Ennek több oka volt részéről: egyrészt a saját zenekara (R-Clone) miatt sem szeretett/tudott volna aktív zeneszerző lenni a csapatban, másrészt többgyermekes családapaként nem várhattuk el tőle, hogy felvállalja a zenekarral járó költségeket. Amikor Csabi jelezte 2008 közepén, hogy visszatérne, nekünk is komolyan át kellett gondolnunk, hogy mi is lenne a helyes lépés. A zenei összhang és a „teljes” létszám miatt Csabira volt szükség.
Tomi: Annyit azért hozzátennék, hogy a zenekar mindig 4 ember döntései alapján ment, még ha a zenei és szervezési részt mi ketten húzzuk is. Tehát beleszólása Dávidnak is volt mindenbe, az ő véleménye is fontos volt. Különben jelenleg Angliában lakik a családjával, és nagyon örülünk, hogy tetszik neki az új album, hiszen a dalok felének születésekor ő is ott bábáskodott.

– Az előző lemezről egész jó kritikákat kaptatok az ún. szakma részéről. A közönség visszajelzése találkozott ezzel?

Harek: A közönség visszajelzése – a mi esetünkben – egy picit szélesebb baráti és ismerősi körből áll össze. De az teljes mértékben megegyezik a szakmai visszhanggal.
Tomi: A visszajelzések mind pozitívak voltak – de tényleg ritka az olyan, hogy valaki az ismeretlenség homályából dob egy mailt, hogy „Helló, Béla vagyok Beregdarócról, és jó a lemez”. Pedig dobhatna, mert jól tud esni.

– Mennyi ment el belőle nagyjából? Van erről adatotok?

Harek: Kb. 250-300 db mehetett el belőle. Ha még számít ez a fajta ismertségi mutató manapság valamit… 🙂
Tomi: De bízunk benne, hogy ennél jóval több emberhez eljutott valamilyen formában. Vannak azért szórványosan jelek ilyen-olyan fórumokon, hogy vannak, akikben megmozgatnak valamit a dalaink.

– Mostanra a teljes Divider lemezt letölthetővé tettétek. Mi motiválta? Hol tart a letöltések száma?

Tomi: Lásd az előbbi gondolatot. Aki meg akarta venni, már megvette. Aki nagyon le akarja tölteni, úgyis megtalálja valahol. Akkor már inkább tegye azt jó minőségben, tőlünk. És esetleg nyikkanjon bele a vendégkönyvbe. A letöltések számáról lövésem sincs, ha lehetek őszinte. De az új lemez híre kb. megtízszerezte az elmúlt hónapokban pangó adatforgalmunkat.

– A múltkori interjúkor Tomi mondta, hogy „A külföldi házalós kör még visszavan, de tervbe vettük, hogy küldünk a Dividerből a hasonló muzsikákkal foglalkozó kiadóknak.” Eredmény?

Tomi: Külföldre végül főleg csak webzine-eknek küldtünk. És sajnos jó néhány beígért kritika sosem jelent meg a Brazíliába, Kanadába és az USA-ba küldött csomagok után. A kiadós kör meg jól elmaradt, ami a mi sarunk, de talán a megjelenés körülményeire is fogható – 2006-ban rögzítettük, de csak 2007 novemberében jött ki a lemez, és mire bárhová eljutott, már „tavalyi lemez” lett belőle. Nekünk meg jóval régebbi volt már. És bennem pl. végig ott volt az a kérdés is, hogy mivel tudjuk elérni, hogy ne azonnal a kukában landoljon a csomag? Mit kell beleírni egy kelet-európai banda biográfiájába, hogy a CD egyáltalán a lejátszóba kerüljön? Hogy tudnánk mi profitot termelni bárkinek is több ezer kilométerről? Szóval, részben a kishitűség, részben pedig az tehet róla, hogy láttam, hogy nálunk sokkal rámenősebb és tehetségesebb bandák is változatlanul itt sínylődnek. De talán most majd merünk álmodni…

– Még 2008-ban volt két koncertetek (The Ocean a Fonóban és a Lake Of Tears előtt az A38-on), ami nyilván emlékezetes volt. Meséljetek!

Tomi: Mindkét buli nagyon nagy élmény volt. Én pont akkoriban kattantam rá a The Ocean-re, a LOT pedig kamaszkori közös kedvenc. Utóbbi csapattal közös kép is készült, bár nem lettünk nagy pajtások. Szóval nem dobták be közösbe a groupie-kat és a kokóadagjukat. 🙂

– Jelentkezett ezeknek valami pozitív hatása? Gerjesztettek esetleg jelentősebb érdekelődést a csapat iránt?

Tomi: Hát, sok szép cikk jelent meg, és talán 20-30 ember ránk talált. De pl. CD-t konkrétan három (azaz 3,00) darabot adtunk el a két bulin összesen. Ja, és egy pólót. Asszem pont Neked. 🙂

– Azt nem lehet mondani, hogy szétkoncertezitek magatokat, de azért néhány bulitok mindig akad. Szeretnétek többet koncertezni az új lemezzel? Milyen terveitek vannak?

Harek: Ha adódnak jó lehetőségek szívesen megyünk bárhova és bárkivel zenélni. Sokszor úgy is, hogy „ráfizetünk” az adott fellépésre. De vidéki, rétegzenét játszó bandaként, kellő ismertség nélkül sajnos ilyen sincs sok. Azzal érjük be, ami van és reménykedünk, hogy egyszer majd nagyobb igény mutatkozik erre a stílusra.
Tomi: Persze, jó lenne többet fellépni. De annak sok értelme nincs, hogy saját erőnkből szervezzünk valamit csak azért, hogy ne otthon töltsük a hétvégét, esetleg vigyük a komplett cuccot, szedjük még a belépőt is, majd 20-25 ember előtt, egy kocsma sarkában, bénán szólva harcoljunk a dalaink létjogosultságáért, miközben a hallgatók egy részének a rockzene máig a Kétforintos dalt jelenti. És ez nem panaszkodás, de egyszerűen ezt tapasztaljuk sokhelyütt. A tribute bandák, a motoros találkozók, sörfesztiválok, illetve a turulmadaras vonal mennek jól. Az pedig nem a mi pályánk. Én személy szerint hajtanám jobban a koncertezés dolgot, de túl sokszor távoztunk keserű szájízzel a szedett-vetett szervezettségű bulik helyszínéről, ami a zenekari egységnek sem tett jót. De egy jó koncertért bármikor útra kelünk, és most ősszel is szeretnénk majd pesti, pécsi és még néhány dátumot összehozni.

– A When I Need You Most-ra klipet forgattatok, most melyik dal esélyes erre, ha terveztek egyáltalán ilyet?

Tomi: Az a klip egy egykamerás koncertfelvétel, minden koncepció nélkül készült. Persze végül vállalható lett (köszönjük Michelis Jánosnak!), de most komolyabb dolgot szeretnénk. Az egész már csak idő, pénz, alapötlet, és vállalkozó kedvű hozzáértő videós kolléga kérdése. Tehát éveken belül nekiállunk! Esélyes dal lenne pl. a lemezt kezdő Still Running Deep. De lehet, hogy első körben egy újabb koncertsnittes dolog lesz, esetleg egy stúdiós werkfilm, aztán majd egy komolyabb dolog. Csak ha reálisak vagyunk, akkor kb. a youtube-ra dolgoznánk, amihez nincs pl. fölösleges kétszázezer forintunk.

– A Divider lemeznél is hasonló volt a helyzet, mint most. Azaz már korábban sokat játszott, rég megírt nótákat vettetek fel? Hogy is van ez?

Harek: A Divider anyaga is kb. 3 év alatt állt össze és ez a mostanié is, valóban. Ez nem egy tervezett dolog, de sajnos a zenélés ilyen nehezen összeegyeztethető a magánéletünkkel.
Tomi: Ez a lemezanyag viszont nem állt egy évig a sarokban, hanem a készre keverés percében száguldottunk vele Pestre a kiadóhoz. Szóval nekünk azért egész más a két szitu. De persze, nem az van, mint a külföldi nagyoknál, hogy a stúdióban íródik a lemez. A dalokat 90%-ban készre kidolgozva kezdtük el felvenni, és a tízből öt már szerepelt előtte a koncertprogramban.

– Mennyit változik egy dal, amíg felveszitek?

Harek: Sokat. Van a lemezen olyan dal, ami 4-5 éves, de az Onward például egy tíz éves ötletből épült fel. Készült pár demó még 2006-ban a Fracture-ből és a Respire-ből is. Ennyi idő alatt sokat változnak a dalszerkezetek, de néhol csak a díszítések és egyéb megoldások.
Tomi: Viszont mégis elég céltudatosan készülnek. Szóval, ha egy versszak és egy refrén összeáll, akkor azt már nem szaggatjuk szét később. Csak hát ez nem egy gyors folyamat. 2009 augusztusa óta arról szóltak a próbáink, hogy ezt a 10 dalt véglegesre alakítsuk.

– Friss dalok vannak már a következő lemezhez?

Harek: Készült már egy dalhoz demó és van pár további dalötlet is, de ez még nagyon képlékeny a jövőt tekintve.
Tomi: Jelenleg az elkészült lemez bűvöletében létezünk még, de hamarosan biztos kapunk egy kis szikrát. Sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan és merre tovább, és izgatottan várjuk, hogy mit sikerült a gyakorlatban kihozni az elképzelésekből.

– Már a Ground Level EP óta használtok filmekből származó részleteket. Hogyan választjátok ki, hová is kerül ilyen párbeszéd? Melyikőtök a megszállott filmrajongó?

Tomi: Ezek nagyrészt nekem köszönhetőek, hiszen a szövegekért is én felelek. Személy szerint nem hinném, hogy megszállottabb lennénk, mint bárki, aki örül, ha ezer forintért megszerezhet 1-2 jó DVD-t havonta. Az alapvető ötlet onnan jöhet, hogy sok kedvenc zenekarunknál vannak jól elhelyezett monológok a zenékben – pl. Anathema, Saviour Machine, Darkstar, Paradise Lost, Dream Theater, stb. – és nálunk is úgy alakult, hogy mindig találunk valami passzoló szöveget egy-egy üresebb részhez. De mindig a zene van előbb, tehát nem azzal jövök, hogy „Harek, írjál pár jó riffet a Titanic 176-odik percéhez!”  Próbán elhangzik néha, hogy „ide lehetne valami szövegbetét”, és akkor elkezdek kicsit céltudatosabban odafigyelni, ha elkap egy film hangulata. De pl. hallgattam már rádiós interjút is e célból. Szóval nincs semmi film-fixációm, de végül mindig összeáll a kép. Ha nem érezném úgy, hogy a bevágott szöveg hangulata és mondanivalója illik a dalhoz, azaz hogy hozzáad, nem pedig elvesz belőle, akkor nem lenne ott. A mostani bevágásnál kellett kicsit győzködnöm a többieket, de végül az önmagával meghasonló pszichiáter szavai olyan végletekig feszült hangulatot adnak a címadó dalnak, hogy az a lemez egyik legkiemelkedőbb pillanata és egyben legsötétebb bugyra lett.

– Kedvenc filmek?

Tomi: Vissza a jövőbe 1, 2, 3. 🙂 De most épp az Amerikai Szépséget nézem. Tegnap pedig a Szép remények volt soron, ami pl. az előző lemez Over c. dalához adott pár ihlető képet.
Harek: pl. Az angol beteg, Út a vadonba, Harcosok klubja, Gyűlölet és szinte az összes maffia-film Al Pacinoval vagy Robert DeNiro-val alap nálam. De odavagyok a furábbnál furább szerelmes történetekért is, mint pl. a Las Vegas végállomás vagy az Életem szerelme. Mindegy, csak súlyos legyen! 🙂
Tomi: Szörnyek keringője. Táncos a sötétben. Ezek hiper-súlyosak. És talán a legnagyobb kedvencem: Ragyogj!

– A mostani lemezanyag is nagyon érzelemgazdag lett, hasonlóan az elődjéhez. Milyen élmények, hatások értek Titeket, amik a dalszerzési folyamat során előjöttek?

Harek: Engem konkrét hatások, érzelmek nem befolyásolnak, amikor kialakul valami zenei ötlet. Legalábbis ezt gondolom… Inkább egy-egy gitártéma/ötlet hangulata és ritmusa határozza meg vagy alakítja, hogy épp milyen dallam születik hozzá vagy épp mi következik belőle érzésből. Ha egy hangulat vagy egy dallam magával ragad, és szívesen játszom újra és újra, akkor érzem a létjogosultságát és vagy beleépítem valami ötletbe vagy aköré „építkezem” tovább.
Tomi: Engem pedig a készülőben lévő dal hangulata és a félkész „nánáná” énekdallamok visznek valamerre. Viszont a Harek által leszállított ötletek hangulatában mindig nagy szenvedély rejtőzik, így a szövegekben is ott kell, hogy legyen a személyesség és a dráma.

– Jól hallom, hogy a lemezt záró Sunrise Early May-ben népzenei elemek is belopóztak?

Tomi: A dal leállására, azaz kibomló második felére írt gitárdallamot egy keleties motívum köré építettem. De hogy ez perzsa, arab, tibeti vagy közép-kirgiz skála-e, arról fogalmam nincs. Magunk között csak „kígyóbűvölős téma” a neve, és jól megtöri a dal addigi E-moll fílingjét.

– Van közös kedvencetek az új lemezről?

Tomi: A Sunrise mindenképp egy olyan dal, amivel napokig nem tudtunk betelni, mikor végre kész lett. De az Afterglow is ilyen volt. A Still Running Deep meg azért nevezhető közös kedvencnek, mert beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mint reprezentatív lemezkezdő dal.

– Melyik a legrégebben elkészült, illetve a legfrissebb nóta?

Tomi: Legkorábban a Respire és a Still készült el, nomeg a „slágerballada” While I’m Lying Awake. Legkésőbb pedig pont a lemez utolsó dalai: The Storm és Sunrise Early May.

– Egy korábbi hírleveletekben a felvételek megkezdésekor még 10+1 dalról írtatok az albumra viszont csak tíz került fel. Mi a helyzet a maradék tizenegyedikkel?

Tomi: Mivel ilyen szemfüles vagy, annyit elárulunk, hogy egy pop-feldolgozásról van szó. Az eredeti előadó nemrég járt felénk, ám sajnos nem sikerült elintézni, hogy találkozzunk vele. De túléljük, mert elég őrültek vagyunk. Egyelőre koncerten hallható tőlünk a dal, de ki tudja, majd próbálunk valami értelmet adni neki.

– Vári Gáborral dolgoztatok Ti is, mint a Baby Bone-ék. Ők nagyon dicsérték. Nálatok mit tudott hozzátenni a kialakult Solar hangzáshoz?

Harek: Gabi nagyon ráérzett a stílusunkra, ami egyébként egyáltalán nem áll tőle távol, hiszen a saját zenekarával, a Dystopiával is ilyesmi „modernebb” metalban utaznak. Nagyon sokat köszönhetünk neki, hogy tényleg úgy szól a lemez, ahogy azt hallani is szerettük volna. Ez kicsit hihetetlen is még számunkra… 🙂 Az ének milyensége is 50%-ban az Ő érdeme. Magamtól sosem lettem volna képes így felénekelni a dalokat, be kell vallanom… Nagy köszönet neki ezért, még egyszer!

– A lemezfelvétel hogyan zajlott?

Tomi: Novemberben rögzítettük a dobokat Szegeden, aztán a félkész dobsávokra itthon a garázsban felvettük a gitárokat és a basszust. Közben ezekre a vázlatokra elindult az éneksávok rögzítése, szintén Szegeden. Havi kb. 2 hétvégét ott töltöttünk, és nagyon drukkoltunk, míg Harek a süketszobában torkaszakadtából küzdött. És a stresszt alkohollal próbáltuk oldani, ami néha túl jól sikerült…

– Történt közben valami említésre méltó, érdeklődésre számot tartó érdekes/humoros esemény?

Tomi: Hát, volt egy olyan jelenet, amikor a zenekar egyik tagja több doboznyi serital elfogyasztását követően szeretett volna vokálozni. És szerintem az egy olyan pillanat volt, amikor bátor hangmérnökünk előtt lepergett addigi élete, csak sajnos könnyei fátylán keresztül elég homályosan látta….

– A zenélés mellett mivel foglalkoztok? Mivel töltitek a szabadidőtöket?

Tomi: Harek egy családi vállalkozást üzemeltet szüleivel, Csabi egy benzinkút ügyes-bajos dolgaiért felel, Lopez (Müller Gábor, dobos) termeléstervező egy multicégnél, én pedig főként fordító és tanárbácsi vagyok. Szabadidőnket főként párjainkkal töltjük. Szerencsére a Solar Girls is egy eléggé laza kis csapat, így míg mi próbálunk, ők egy üveg Martini mellett adnak egymásnak horgolási és lekvárfőzési tippeket.