A V2 Music Club Győrben az A38-hoz hasonlóan egy hajó belsejében van berendezve. Egész korrekt a hely, jó kis buli helyszín. Mondjuk, ha már egyszer kiírják, hogy ne dohányozzanak a teremben, akkor vagy tartassák be, vagy legalább a szellőztetést oldják meg. Ezen kívül nagyon hangulatos koncerthelyszín, bár azt a különös imbolygást nehéz megszokni.

Annak ellenére, hogy időben érkeztünk a helyszínre, az M.W.S. koncertjének nagy részét még sem sikerült látnom, de amit elcsíptem az nem igazán győzött meg, mondjuk ehhez hozzájárult az iszonyatosan kása hangzás. Az énekből semmi sem hallatszott, a gitárok nagyon összezúgtak, s szinte semmit nem lehetett kivenni a játékukból. Pedig, a honlapról letöltött zenék alapján messze nem reménytelen a dolog.

Ugyanez volt a helyzet az Empyema-nál, bár ott már kicsit tisztult a kép. Októberben veszik fel új lemezüket. Tuti vevő vagyok rá. Nagyon sütött a Sepultura feldolgozás, még ha nem is sikerült ugyanúgy eljátszani, mint az eredetit.

S ezek után jött a másfél óra csoda. Az addigi hangzásbeli gondok, mintha elő sem fordultak volna. Fantasztikusan be lettek lőve az arányok. Ahogy Bordás Zoli hozzáért a dobcucchoz, az úgy szólalt meg, ahogy annak kell. Kovács Attila, s Bori Sándor, azaz Satandor gitárja úgy zúzott, hogy az egyből leszaggatta az arcomat, Imi basszerja pedig iszonyat mélyen, s vastagon búgott. Lemezminőségben hangzottak el az olyan meganóták, mint az Elsőbbségi, Fényérzékeny(mekkora zúzás volt rá), Ohm, Sztereotip, Carbon, Klausztrofónia, Nicht vor dem Kind. Egyedül a lemezen hallható billentyűs témák, illetve effektek hiányoztak. Jó  néhány dal így majdhogynem felismerhetetlen volt, sokszor csak az első kör után ismertem rá az adott nótára.

Azonban ezek a negatívumok nem csökkentettek a koncertélményből. 100%-os buli volt.