Ez a péntek este egy jó kis csomagot ígért a Showbarlangban. Négy teljesen külön stílusban utazó, ám a maga műfajában figyelemre érdemes hazai zenekart raktak össze egy egész estés bulira – nézzük, mit sikerült belőle kihozni!

Az öttagú Superliminal nyitotta meg az estét és az egyik legkellemesebb meglepetést kétségtelenül ők okozták! Sem a debütáló klipes nóta (Plague), sem az ingyenesen letölthető három számos EP (Experiment One) nem mutat még túl sokat a zenekarban lakozó elképesztő stíluskavalkádból. Az egy szem női billentyűs-samplerest is soraiban tudó Superliminal nem akármilyen fagocitózis: gyk. mindenféle hatást magukba szippantanak és belekevernek zenéjükbe, ami csak őrült lángeszükbe jut. 🙂 Már a 90-es évek rave-jét idéző intro is azt engedte sejtetni, hogy egy nem hétköznapi rockbandával lesz dolgunk. Az alapok a korszellemnek megfelelő rock/metalnál kezdődnek, erre jön rá csomó elektronika (ezeknél a részeknél hol az Enter Shikari, hol a Helia ugrott be), továbbá nem félnek a dub és reggae stílusjegyeit sem becsempészni. Az énekes Gyuris Jancsi ráadásul tudja, miként kell ébren tartani a figyelmet, végig hipnotizálta kiállásával a közönséget. Elsőre úgy tűnt, két énekesük van, de aztán hamar kiderült, hogy a másik srác (egy kissé visszahúzódó fiatalember) vendégként van csak velük. Szimpatikus brigád, én valósággal eldobtam az agyam tőlük! Aki újdonságokat keres, fellélegezhet: a Superliminal személyében megtalálhatja; végre egy igazán innovatív, előremutató együttest ismerhetett meg az ekkor még kisszámú tömeg. Ha ráfekszenek a rendszeres koncertezésre, könnyen számolni kell még velük a jövőben!

A Dereng csapott a húrokba ezek után, ők már statikusabb benyomást keltettek, ráadásul basszerosuk, az ex-VHK-s Mestyán Ádám igazoltan maradt távol, őt az énekes, a Bálnalovasban és Yornkékben is érdekelt Máris Viktor, alias Nárcisz helyettesítette. S nem is rosszul! Még nem láttam bőgőzni Nárciszt ezelőtt, de a látottak alapján nem csodálkoznék, ha gyakrabban négyhúrost ragadna. Azb együttest egyébként a két említett tagon kívül Bokros Csaba (ex-Isten Háta Mögött) és Pap „Page” Dávid (ex-Doomsday Funk és most már Grand Mexican Warlock is) alkotja, így dereng már valami? 😀  Agyas, csavaros muzsikájuk a Tooltól és a grunge legjobbjaitól eredeztethető, valamint némi Filter, Disturbed, Godsmack rokonságot is felvonultat, ám a magyar nyelvű elvont szövegek miatt némi alteros mellékízzel. Nem ez volt ugyan a legerősebb Dereng fellépés, amihez szerencsém volt, ám Nárcisz amellett, hogy jókat énekelt, legalább ízelítőt adhatott bőgőtudásából is és örök favorit Dereng dalom, A félresikerült Anyák napi csokor is ütött.

Az est egyik legjobban várt szereplője részemről az Uzipov volt, akik aktív szereplői a pesti klubéletnek. A La Band romjain alakult triótól rossz koncertet még sosem sikerült elcsípnem, ez már remélhetőleg így is marad! Agresszív, direkt, punkos lendületű, hol stoneresen lehangolt, hol metalosabban (a Black Label Society, Kyuss, Prong egyaránt megidéződött pillanatokra) röfögő riffekkel operáló egyszerű zenéjük elérte a kívánt hatást. A hangzásuktól mindig padlót fogok, nem volt ez másképp most sem, remegett a föld a mély hangoktól! Az eléggé fogyatkozó népet rendesen beletaglózták a betonba, így egy újabb király hangulatú, családias Uzipov fellépésnek lehetett tanúja, aki hajlandó volt sokáig maradni. Mert bizony a hosszadalmasra nyúlt átszerelésekkel felettébb elhúzódtak a kezdések; még tervben volt, hogy esetleg átnézek a Dürerbe az Onyx jelenésére, de erre már sajnos nem került sor. Taposott a Zászlós barom (ennél a tételnél nem kerülhetem meg, hogy ne hozzam fel párhuzamként a Conan’s First Date Punishment című számát, ugyanis a két dal alapriffje megszólalásig hasonló!) mire a Kedvem véget ért, már az Ájulás küszöbén voltunk, és épphogy megúsztam. Szinte szárazon. 😀

Már bőven elmúlt éjfél, amikor az uccsó zenekar, a Plastic Bitch a deszkákra keveredett. Géczi Ricsiéket már idejét sem tudom, mikor láttam utoljára, de az biztos, hogy a FreshFabrik előtt tavaly kirobbanó formában voltak. Itt most kicsit felemás volt számomra az összkép, valamint el bírnék több olyan nótát viselni, mint a műsor vége felé előszedett egyszerre punkos, post-hardcore-os és metalos Night Of The Long Knives. Ez az abszolút kedvencem tőlük. Eddigi anyagaikról (amelyek a Hangfelhő oldalukon megtalálhatók) mind szemezgettek. Egyre komolyabban hat a Műanyag K…ra a Deftones, amivel még nem is lenne gond, ha egy fokkal emlékezetesebb számok képében törne ez felszínre. Egy magyar nyelvű nótát is írtak az angolok mellé, aminek címe Mérgezz meg. Lehet, hogy ekkorra a fáradtság jelei is megjelentek nálam, mindenesetre láttam már tőlük jobb koncit is. Azért ettől függetlenül a srácok (Pucu, Robi, Ricsi, Laci, Manu) haverok maradnak.

Mindent egybevetve remek keresztmetszetet kaphatott az a kevéske ember, aki tiszteletét tette a bulin, hogy hol is tart jelen pillanatban a honi modern rock underground.