„Az ajtó szimbolizálja az átjárást két állapot, két világ között, az ismert és az ismeretlen, a fény és a sötétség, a gazdagság és a szegénység között: az ajtó rejtélyre nyílik.”

Mi is résnyire állunk egy újabb év, 2023 előtt. Hogy mit hoz? Reményeket, fényt, sötétséget… nem tudjuk. Mi csak az reméljük, hogy EP sorozatunk újabb ötöse egy kis segítséget, vagy ha kell erőt ad átlépni ezen a kapun. BÚÉK!

A jelenleg harmadik albumának dalain dolgozó orosz slamming – brutal death metalos Manifesting Obscenity egy két dalos promót osztott meg felvezetésül. A Necromancy Galaxies címet viselő (gondolom ez lesz lemezük címe is) gyilkos kis anyagon semmi kivetni való nincs. A két dalban durván és erőszakosan nyomják az arcunkba veszett blastbeat rohamokból kitörő (remeg technikai megoldásokkal tarkított) groove és középtempósabb BDM riffjeiket, amiket durva deathgrind elemekkel kontrolállnak. Az ének… már-már a disznóröfögés szintjét üti meg. Szó szerint halálos hörgés, amiben emberünk nem igazán kíméli a torkát. Lemezfelvezetésnek nagyon is ígéretes.

A brazil thrasher Farscape jövőre érkező negyedik albuma, a Purged and Forgotten előzeteseként hozta el 3 dalos promo EP-jét. A banda 1998-as megalakulása óta a térség és a műfaj egyik meghatározó alakjává nőtte ki magát. Zenéjükben a ’80-as évek koszos thrash hagyományait (Venom, Onslaught, Sodom) ápolják tovább némi punk és death behatásokkal. Dalaikban most is zsigerien hozzák eszemet sikálós riffjeiket, kalapáló dob és még őrültebb énektémáik pedig a rájuk jellemző szadista disszonanciát hozzák.

A cseh prog-(porn)grind / anvant-garde / black metalos !T.O.O.H.!, amolyan kis karácsonyi ajándékként hozta ki négy dalos Premiant EP-jét. Új anyagukat a technikás kvantummechanika zavarodottsága, sokrétű hangulata és leginkább őrülete jellemzi, aminek extravagáns kaotikája nagyon is élvezhető. A duó zenéjében eddig is új csúcsokra emelte az extrém metal kifejezését, amit most újfent további szintekre emeltek. A Permint egy közel 11 perces prog-schizo-grind őrület, veszetten hisztis synth-wave és komplexen összeszerkesztett rosszindulatú, de annál emlékezetes riffek és témák magas fokú kreativitásával.

A Mordhell egy 20 éves múltra visszatekintő sátánista black metal banda Lengyelországból. A sötét underground körökben jól ismert veterán banda négy demója mellett, nagyjából ugyan ennyi EP-t, split lemezt és teljes albumot adott ki. E legutóbbiak sorába való az itt terítékre kerülő Satanic Wombs is, amiről azért is írok itt, mert 5 saját daluk mellé három feldolgozás tétel szerepel, ami nekem így inkább egy EP képét mutatja. Kiadványukat elnézve, a band fotó és a borító is a BM fénykorának primitív fekete-fehér megjelenésű kézzel rajzolt alkotásait mutatja, hasonlóan zenéjük demó minőségű sivár raw hangzásához, amiben az éra kezdeti nordikus, fagyos vonalaihoz nyúlnak vissza. Dalaikból abszolút áradnak a velejéig gonosz és negatív energiák az ördögöt imádó bizarr perverzitással átitatva. A végére kapunk tőlük három feldolgozást a Bathory, a Darkthrone és a Burzum egy – egy dalának képében, amit 100%-osan lefedi az ő rájuk jellemző északi / éjszakai aurát.

Egy röpke negyedéven belül már második kislemezével jelentkezett a modern / progresszív metal vonalas Project:Fated. A csapat két oszlopa, Gazsó Krisztián dobos és Tolnai Gábor gitáros / basszusgitáros most is, mint Kristálypohár EP-jük esetében (amiről EP sorozatunk 143. részében írtunk) vendégzenészekkel színesítették négy tételes, aktuális Oblivio EP-jük témáit, dalait. Az EP-t nyitó fogós és egyben lendületes groove témákban és dallamokban bővelkedő, egyfajta modernebbre hangolt Dream Theater vonalat képviselő címadó tételük első részében Molnár Zsolt, az Inercy bőgőse működik közre. Ezt követő agyas prog-témákkal és erős modern metalos vonulatokkal megtámogatott Bánatfojtó és Vágytemető dalaikhoz pedig Kovács Attila „Penge„, a Solidity zenekar énekese adta remek énektémáit, dallamit és hörgéseit. Penge énekének köszönhetően igazán magas szintekre sikerült elemelniük ezt a két dalt. Záró, címadó tételük második fejezetében újfent a technikás, kísérletező progresszivitás kapja meg a főbb szerepet, ami így a végére nekem kicsit már túl tolt. Ennek fényében meg is jegyezném, hogy a projektnek jobban állnak a vokális dalok, mint az agyonhajszolt klisé gitár hero témák. Csak előnyükre válna egy állandó, vagy épp több kisegítő – baráti – énekes.