Molnár Róbert Band
Valami álom [EP]

(Szerzői kiadás • 2020)
Győr Sándor
2020. december 6.
1
Pontszám
9

Hosszú hallgatás után végre ismét új anyag érkezett a szolnoki dark rockerektől. Ha már a ‘90-es évek közepén/végén követted a rock/metal színteret, akkor kizárt, hogy ismeretlenül cseng az Árnyak neve. A Kicsi a bors, de erős 40. részében már röviden írtam a Molnár Róbert Band EP-jéről, de azóta is többször előkerült (kicsit spoiler, de rajta lesz a 2020-as kedvenceket összesítő listámon is) és úgy gondolom megérdemel egy hosszabb cikket is ez a három dal. Főképp úgy, hogy nemrég jelentette be Robi, hogy előbb újabb háromszámos EP érkezik, de azt követi majd a teljes lemez is. Nagy öröm ez nekem és gondolom sokan vagyunk így.

Kicsit ugorjunk vissza az időben! Nekem nagyon jó hír volt, amikor hosszú idő után a Molnár Róbert Band égisze alatt egyesítette erőit az Árnyak két alappillére Molnár Robi, a hazai színtér egyik legkarizmatikusabb énekes frontembere és Papp Pisti gitáros. És láss csodát, a kémia működött és újra itt van az a hangulat, ami az Árnyak zenéjét számomra annyira szerethetővé tette. 

Nekem különösen fontos anyagok Robiék művei – talán azért is, mert a Depeche Mode/The Cure/The Sisters Of Mercy/The Mission vonal (kb. Ebben a sorrendben) felől jutottam el a rockhoz és a metalhoz. Az első koncert élményeim között vannak az Árnyak bulik. Ez köszönhető annak, hogy jó kapcsolat volt a barátaim zenekara (a kunhegyesi Kirakat Rt.) és Robiék között. Szóval az a megannyi ‘90-es évek végi koncert ma is nosztalgiával tölt el és azt hiszem természetes, hogy megdobban a szívem, amikor az EP dalai pont ezt a hangulatot hozzák vissza. De azt le kell szögezni, hogy semmi izzadtságszag, semmi nyögvenyelős akarás, csak a jóleső nosztalgia, amit ezek az amúgy roppant erős dalok hoznak elő, amiket bátran oda lehet tenni a klasszikus dalok mellé. Persze hiába lenne itt Robi és Pisti, ha ehhez nem olyan ritmusszekció lenne a csapatban, mint Varró Gábor (basszusgitár) és Dancza Viktor (dob).

Ennyi bevezető után térjünk rá végre a műre! 

A 3 számos EP épp tucatnyi percben foglalja össze azt a slágeres dark zenét, ami anno sikeressé tette a bandát. Van itt az első anyagra emlékeztető sötétebb megfogalmazás, de akad inkább az October albumokra emlékeztető könnyedebb téma is.  Ahogy elkezdődik a címadó tétel a szintis introval, mintha megérkeztem volna egy nyugodt helyre. Amikor megszólal Pisti jól ismert gitárhangzása, azután felhangzik Robi védjegyszerű hangja és dallamai az jólesően ismerős érzés.  Ott a hangzás, a dal… nem sorolom.

Amit viszont ki kell emelni, az az, hogy mindig is érzékük volt a jó értelemben vett “slágeres” fogalmazáshoz, DALokat írtak és ez most sincs másképp. Ellensúlyként viszont ott a dal szövege. Robinak mindig is mély és elég súlyos gondolatokkal tele dalszövegei születtek. Itt is megadja az alaphangulatot a “Kihullott tejfogak magánya” sor, hogy a többiről már ne is beszéljünk. A dalhoz amúgy egy nagyon különleges klip is készült, ami jól erősíti a szám hangulatát.

A Befelé is a – bátran írom le – megszokott lélekboncolgató szövegű tételek sorát erősíti. Ebben a hol zakatolós, hol elszállós dalban is benne van minden (hangulatilag, szövegileg, zeneileg), ami miatt én ezt szeretem.   Ami talán újdonság, hogy mintha a megszokottól eltérő, hagyományos heavy metalos jellegű gitárszólóval is színesítik a képet a karantén videót is kapott szerzeményben. Azt hiszem, ez akár egy remek koncertnyitó dal is lehet.

Az Üres – ami az első dal volt, amit ez a felállás összehozott és megosztott – talán a legkevésbé hagyományos tétel, inkább a késői Árnyak/October vonalat viszi tovább valamivel kísérletezősebben. Persze ez is egy remek darab, talán kevésbé izgalmas, mint a másik kettő és egy kicsivel szerintem hosszabb is a kelleténél, de ennek ellenére jól esik hallgatni. Azt hiszem élőben is jól működhet. Az olyan költői képekről, mint az “öleljük egymás romjait és közben elmúlik a világ” pedig csak felsőfokban tudok beszélni.

Összegezve csak megköszönni tudom, ezeket a dalokat és reménykedem, hogy hamarosan újabbakat hallhatok és talán élőben is találkozhatunk. Árnyak rajongóknak kötelező, a dark rockot kedvelőknek erősen ajánlott a Valami álom.

MOLNÁR RÓBERT BAND – VALAMI ÁLOM [EP] (2020) (1 komment)

  • Winci Winci szerint:

    Valóban: ahogy az írás, úgy a zene is hangulatos. Nagyon sokszínű ez a mai rockzene. Egy fanatikus Maiden-rajongó kedves ismerősöm mondta, bár akkor hallotta volna a „Wasted Years” sorait (Your’re living in the golden years), amikor azt először énekelték. Szerintem erre az ismét megújuló zenei környezetre (lám itt ez a banda) is igaz, hogy ebből a szempontból most élünk a legjobb korban, mert ilyeneket is hallhatunk (akár újra).

The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.