Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire – Profanation over Europe 2024 // Budapest, 2024. március 13. Barba Negra Blue Stage

A tavalyi meglehetősen jól sikerült Warbringer, Evil Invaders, Schizophrenia, Mason koncert után egy újabb „szaré hugyé” 999 Ft-os thrash partyt szervezett le nekünk a Barba Negra. Az idei mosh-pit-et a koncert előtt pár nappal friss lemezével jelentkező görög thrasher, a Suicidal Angels, honfitársa a power metalos Crimson Fire és a luxemburgi thrash brigád, a Fusion Bomb adta.

Mire két bemelegítő sör után a Barba Negrába értem – értünk már a színpadon a Crimson Fire javában tolta a ’80-as évek germán metaljával megalapozott zenéjét. Kicsit ugyan mégis lepődtem, hiszen legutóbbi lemezük, az Another Dimension (2021) dalain inkább a svéd power dallamok domináltak. Izomból nyomták a teuton riffeket (egy dalukban mintha az EDDA „Kör” dalának fő témáját hallottam volna ki, de ez tuti, hogy csak a véletlen műve) és a színpadot 100%-osan belakva hatalmas showt csináltak.

A csapat abszolút fókusza a kihidrogénezett hajú, hajpántos „férfiasan testes” basszusgitáros volt, aki neonszínben virító hangszerére piros húrokat tette fel. És hogy ezt tetőzze Boris Becker rózsaszín teniszgatyáját húzta magára egy majd térdig érő sport zoknival megtoldva. Fergeteges volt a zenekari összkép, amelyben a ’80-as évek keleti, nyugati blokkjának hétköznapi emberei, sztárjai elevenedtek meg. Bár, igaz hogy műfajilag ők voltak ez est kakukktojása, de mind a közönség, mind pedig a zenekar jól érezte magát a bulin. A csapat frontembere folyamatosan kommunikált a nézőkkel, és folyamatosan videókat készítette a mobiltelefonjával. Kitudja, a felvételekből lehet még egy klipet is összedobnak a jövőben.

Őket követte a Fusion Bomb, akik nevükhöz híven azonnal robbantották a tharsh metal bombákat. A leginkább az amerikai thrash vonalán tevékenykedő luxemburgi csapat műsorának vázát 2019-es Concrete Jungle lemezük, valamint tavalyi EP-jük dalai adták. Bő 45 perc alatt romokra bombáztak minket. Előadásuk agresszív, kíméletlen és náluk is showszerű volt, ugyanis nem tudom, hogy összebeszéltek-e a Crimson Fire basszusgitárosával, de a Fusion Bomb basszerosa, Michel „Nippel” Remy is térdzokniban, és rövid sportnaciban tolta.

A két zenész közötti hasonlóság (Nippel javára szóló kb. plusz 10-12 kg-tól eltekintve), mint két tojás. Elsőre azt hittem, hogy a Crimson Fire bőgőse segíti ki őket. De nem… ha-ha. Műsoruk végére jött a Slam Tornado, ami szerintem repertoárjuk egy elmaradhatatlan dala. Fergetegesek voltak.

A Suicidal Angels a Cápa című film zenéje után rögtön új lemezük a Profane Prayer nyitódalával, a When the Lions Die szélvész sebességű, de kellően súlyos és groove centrikus dalával indított, ami egyből bepörgette az azóta jócskán megnőtt nézőseregletet. Na, nem mintha az első két bandán nem lettek volna sokan, rajtuk is bő félháznyi tömeg volt kíváncsi. Ezután sorba jöttek az új lemez dalai, mint a Crypts of Madness, a Purified by Fire, vagy a The Return of the Reaper. Igazából túl sok pihenőt nem adtak ők sem, helyettük nyakig merülhettünk az általuk újra gondolt ős Slayer, Kreator, Sodom reinkarnációinak is mondott témáikban.

A Bloodbath és a Bloody Ground dalaikkal kicsit visszautaztunk a nyersebb, korai érájukba, majd egy kis vérfrissítésként jött új lemezük egyik abszolút slágerdala, a Virtues Of Destructio. Koncertjük végére pedig egy bő egyveleget kaptunk legutóbbi Years Of Aggression albumuk mára már klasszikusnak mondható slágereiből.

A Suicidal Angels az elmúlt évek során a thrash műfaj egyik vezér csapatává nőtte ki magát. És, hogy ezt mivel érték el. Aki ott volt a koncerten az tudja rá a választ. ja, és ott volt a magyar Lemmy is.

(fotók: Barba Negra)