Bevezető gyanánt akár ide is másolhatnám korábbi ViperForce kritikában írt első gondolataimat. A Warthrash esetében ugyanis ismét old school thrash metallal van dolgunk, a banda szintén Kolumbiából támad, sőt még a város is stimmel. Jelen esetben újra Medellinről van szó, ahol a kokainszag mellett valami más is lehet a levegőben, ami úgy megfertőzte a helyi fiatalokat, hogy a régi vonalas thrash metalt tűzzék a zászlójukra.
Első ránézésre akár egy sorlemezről is szó lehetne a De Bellum Ad Tenebras esetében, a 33 perces felvétel hangzása ugyanis egységesnek mondható. A kiadvány azonban ténylegesen egy gyűjteményes anyag, melynek A-oldala a csapat 2011-ben CD-n már megjelentetett első EP-jét, a Si Vis Pacem Para Bellum, a B-oldal pedig az idei kislemezük, az Echoes of Pain dalait tartalmazza. Ezek ismerete nélkül meg nem mondtam volna, hogy kilenc év telt el a két különböző stúdióban készült anyag rögzítése között.
A két oldal felépítése is hasonló, mindkét esetben akusztikus gitáros felvezetések után indul a gyalulás. Az A-oldal (Si Vis Pacem Para Bellum EP) dalait még trióban rögzítette a kolumbiai csapat. Érdekesség, bár nem rendhagyó dolog, hogy az énektémákért mindkét kislemezen a dobos Caronte felelt. Az intro utáni első dalról a korai Kreator, illetve féktelensége okán az első lemezes Demolition Hammer is beugrott. A Creation of Hate-ben a gitárhangzás a Cannibal Corpse: The Bleeding című klasszikusának megszólalását idézi. A srácok nem nyomják folyamatosan a gázpedált, hajlamosak a középtempókra, illetve kiállásokat is beiktattak a nótákba. A kvázi névadó Warthrasher a címének megfelelő szerzemény, az A oldal legjobban sikerült dala.
A B-oldal (Echoes of Pain EP) már négyes felállásban készült. Az Echoes of Pain intro utáni The Search kapásból az egész kiadvány legerősebb szerzeménye, egy-két rövidebb szaggatástól eltekintve végig gyors tempóban, két és fél percben. Kíméletlen pusztítás. A Silent Desire csörömpölő dobjai szintén magas fordulatszámon pörögnek. A Pain című dal elején egy kis pihenőben lehet részünk, a lassabb felvezetés után ez a nóta inkább a középtempókra épít, ehhez hasonló szerkezetű a záró, Endless Surrender című szerzemény is.
A Warthrash friss kiadványa egy tíz dalt tartalmazó kazetta a miskolci ThrashZone istállójánál. A fekete, matricázott kazetta igazi old-school csomagolásban, fekete hátoldalú tokban, 100 példányra limitálva, négy-paneles, fotókkal és a két EP borítóját tartalmazó képekkel illusztrált borítóval jelent meg.
Emelem a kalapomat a kiadó előtt, hogy ilyen remek, lendületes thrash bandákat tud előásni a föld legmélyéről.
Kontakt: thrashzonezine@gmail.c
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
