Nevergreen
Új Birodalom

(HMP • 2009)
haragSICK
2010. február 6.
0
Pontszám
7.5

A végzet hajnalán
néma szonettként
halkan megtalál
a vágy…”

/A végtelen folyam/

Annyira tipikus ez az idézet a szegedi és suboticai formációtól, nemde?!…
Kezdjük talán azzal, hogy soha se voltam nagy Nevergreen fan, serdülő lázadásom közepette, gyakran volt társam a fiatal kis búmban és bajaimban kazettán a Game Over (azóta is keresem CD-én megvételre) és a CD-én Az Éj Szeme. Aztán volt némi közöm a nagy kihagyás utáni Ámok-hoz, majd valahogy a csapat számomra eltűnt. Néha láttam a megjelenésekről híreket, kósza dalokat, az egyforma koncepciót sejtető borítókat majd a 2007-es feloszlást is. Nos, az új lemez ennek hamvaiból visszatérve új reményt ad mindazoknak, akik nagyon várták a szívhangokat… én nem tartozom közéjük, hiszen elszomorít, hogy Matlary Miklós és Bob még mindig ezeket az ezeréve szénné égett, elkopott és már pislákolásra se alkalmas post-modern romantikus szövegeket erőltetve, már nem először tőlük hallott dallamok újraépítésével végeredményben írt egy új lemezt. Lehet, bennem van a hiba, mert soha sem voltam a gothic-doom műfaj begubózott szerelmese, de rengetegszer érzem a soha-zöld csapat esetében az önismétlést, s az első két jól sikerült korong adaptációját ilyen vagy olyan formában. Persze mit is várunk a hazai scenétől? Hiszen a legnagyobb neveink, akik vitték is valamire, az Árnyak volt (a Nehéz csend egy valóban jól sikerült – pár gyermeki betegséget leszámítva; Molnár Róbi végre értelmes és rímekre bontható szövegeket írt, s valahogy a hangja is háttérbe szorította korábbi hamisságát, amely azért pl. a Pécsen a RÁK-ban nem ment neki olyan jól élőben…) illetve a békéscsabai EvenSong, ha eredetit nem is, de ügyes korongokat azért leszállított anno. Szóval, nagyon is lehet bennem van-volt-lesz a hiba… na de lássuk mit is hozott össze az ámok-hordája.

A külsőségekért Köhler Ágnes volt a felelős, aki nem tudom látta-e a lengyel Behemoth utolsó és eddig egyetlen koncert lemezének borítóját (At the Arena ov Aion – Live Apostasy) illetve a Marduk Live In Germania-t, de a dolog nagyon ezekre hajaz. A másik csalódás, hogy a nóták egy része ismerős lehet egyik-másik korábbi lemezeikről, de ez a csapat múltját nézve nem az első eset. A hangzás korrekt (hangmérnök; Nikola Mijech) és lényegében az előttünk álló koncepció is korrektnek nevezhető; hiszen az első CD-én helyet kapott 19 nóta, melyből 10 angol nyelven is elmondja, amit a csapat magyarul is már párszor a tudtunkra adott; avagy itt a világvége, jönnek a barbárok, a kard csillog, és a vérgőzös éjszakák démonai útra kélnek… illetve a bonusz DVD a 2007-es Petőfi csarnoki Gothica 6.66 koncert anyagát (amely a látottak alapján, egy valóban jó buli lehetett), pár extrát no meg egy belépőt a január 16.-ai lemezbemutatóra, amin a vendég a neofolkot ipari monstrumokkal vegyíteni próbáló Kusinka féle próbálkozás, azaz a Virrasztók-kal. A bulit kihagytam, és lehet a promóval is ezt kellett volna tennem, ugyanis nekem erősen csalódás ízű ez a bizonyos „Új” Birodalom – leszámítva az inkább érdekes, mint igazán jó Madonna feldolgozást, s a címadó nótát, ami nem kicsit tűnik Paradise Lost vágyának… Persze lehetne örülni is, hogy egy kultikus csapat újra él és virul (bár mindkét szó faramucin hangzik a szövegvilágot és a zene atmoszféráját szemlélve), s biztosan adnak majd pár erős koncertet, sokaknak örömöt szereznek és egyesekben emlékeket idéznek majd fel – én ez utóbbi vagyok, de ettől, még nem tudom azt írni, hogy; Hurrá, hurrá… remekmű!

Biztosan lesznek páran, akik ingerülten olvassák soraim, hozzá nem értésemről értekeznek, s nem értik majd meg, miért is kellett egy alapvetően thrash és death metál körökben otthonosan mozgó személynek kritikát firkantani kedvenc bandájuk nagy visszatéréséről. A válasz kézenfekvő, nem egy-két napig volt kinn a listán az anyag, senki nem akarta vállalni, megtettem én, s ennek apropóján olvashattátok véleményem. Végszónak legyen elég annyi; a Nevergreen él és fényes, csillogó palástja a múlt száradt vérétől bordón mézédes, de az igazán nagy korokat, mikor uralkodott és hatalma (hazai viszonyokhoz képest) végtelen volt, már átitatta a jelen és a közelmúlt savas esője…