Két évvel a lemez megjelenése után ismertetőt írni nem egyszerű, hisz mind az interneten, mind a nyomtatott sajtóban napvilágot látott már megannyi pozitív kritika erről az albumról, hogy újat hozzátenni szinte lehetetlen.

Az albumot nyitó Intro finom ízelítővel szolgál a ránk váró majd 70 percnyi AOR/Hard Rock/Heavy Metal csodából, amit az Edda/Lord stílusában előadott Ébredj fel csak felerősít.
A műfaj egyik feltétele, hogy az énekes karakteres hanggal rendelkezzen, különben a legjobb témák is elveszhetnek egy rossz énekes előadásában. Avataréknak nincs mitől félniük, Szabolcs hibátlanul és ami még fontosabb, hogy érzéssel, átéléssel prezentálja a dalokat.
Az Egyedül ébredek az ún. "egyszerűbb", közönség-megmozgató, a középtempónál egy lendületnyivel gyorsabb dal. Nem a világmegváltásról szól, szórakoztatni akar.
A Duna-rapszódia egy szomorú eseményre emlékező csodálatos dal, mindenféle politikai felhang vagy szélsőség nélkül, egy gyönyörű gitárszólóval díszítve.
A Miért vagyok egyedül? talán a "legeddásabb" dal az albumon. Igazi zakatolós, ugrálós koncert-nóta.
Az Illúzióhíd bevezetőjében Gellér Tamás gitáros bizonyítja, hogy mestere a hangszerének. Eszméletlen, ahogy játszi könnyedséggel hozza ezeket a technikás témákat. Nagyon jól megírt dalról van szó, az Astral Doors, mint hatás jutott eszembe többször is.
Az Egy vagy velem sajnos már nem süt annyira. Minden a helyén van a dalban, mégis gyenge pontja az albumnak. Ha érted azt, amikor valami amolyan semmilyen, akkor talán ez a legjobb megfogalmazás.
De akkor jön a Holdvilág-árok, ami nem az űrkutatással foglalkozik. Egy baromi súlyos riff halad végig a dalon, ami a dal mondanivalóját is kiemeli.
A Harapj, vagy én haraplak már csak azért sem bukhat, mert József Attila Szerelmes verse szolgált alapul, amit zseniálisan zenésítettek meg a srácok. Hibátlan!
És a személyes kedvenc, az abszolút favorit az albumról A színész fohásza, ami mind zeneileg, mind szövegileg az "atyaúristen-ezt-nem-hiszem-el" kategóriába tartozik, libabőrödzik a testem mindahányszor meghallgatom. Képzeld el a Dio-s Black Sabbath-ot, mondjuk a Mob Rules idejében, adj hozzá P. Mobil szöveget meg jókora adag egyéniséget. Óriási! Ebben a dalban hallható az ex-Wisdom-os Nahi is.

A Hontalanul (Vérző ima)-ban a csapat a gyorsabb témákban is bizonyítja, hogy lehet maradandót, értékeset alkotni úgy, hogy ne tűnjön sramli-metalnak a darab.
Nem tudom honnan, de az Öleld át a lelkemet! énekdallama ismerős valahonnan. Tudom, hogy már hallottam valahol valamilyen formában, de nem tudok rájönni, hogy hol. Nem koppintás-ízű a dolog, csak nagyon hajaz valamire. Sajna itt is azt érzem, amit az Egy vagy velem-nél, hogy bár a dal össze van rakva, szépen és okosan hangszerelt, valahogy mégsem tudom átéléssel hallgatni.
A szívek királynője persze kárpótol mindenért. A Deep Purple hatása itt fedezhető fel a legjobban. Nemcsak jól játszák a dalt, de nagyon ott van minden kis apró csicsa, ami az említett banda színvonalára emeli ezeket a tehetséges fiatal arcokat.
A Határ nélkül mindenki szívét el kell találja, megindító darab a hazaszeretetről és testvériségről.

Az Avatar fiatalos, lendületes hozzáállása kiválóan mutatja be a már sokszor eltemetett, de el soha nem feledett Hard Rock műfaj értékeit, felvonultatva mindazt az óriási hangszeres- és zenei tudást ami a birtokukban van, remélhetőleg új rajongókat toborozva. Jó érzéssel írom le, hogy az Avatarnak is köszönhetően, van a műfajnak jövője!